A berlini dilemma: mini-Manhattan vagy mega-Drezda?

1989-ben a berlini fal leomlott. Hűlt helyén hatalmas foghíjak tátongtak, hisz az NDK oldalán több tíz méter szélességben majd minden házat lebontottak az „antifasiszta védelmi vonal” környezetében. 

Fölöslegessé vált tágas terek

A fal leomlása után ott állt egy kétközpontú város: a nyugati fejlődésű Nyugat-Berlin és a kommunista városfejlesztés által porig rombolt sivár falanszter. Nem csoda, hogy Berlin fejlesztési terve majd tíz éven keresztül készült. A városvezetők nem tudtak dűlőre jutni, hogy milyen mértékben kellene a történelmi épületeket rekonstruálni, milyen módon lehetne egységesíteni a két város eltérő fejlődésű részeit. Az NDK-oldal modernista építkezései olyan mértékűek voltak, például a Fisherinsel esetében, hogy a rekonstrukció egyszerűen lehetetlenné vált. Más esetekben azonban az esetleges rekonstrukciók már kiépült, új városszöveteket bontottak volna meg, indokolatlan zsákutcákat hozva létre.

Az ulbrichti „tágas terek kevesebb házzal” iránymutatást követő városok központjában hatalmas kietlen területek terpeszkedtek. Berlin mai igényeit a „szocialista álomváros” ugyanúgy nem elégíti ki, ahogy a növekvő nemzetközi turizmus számára Berlin az egyik legszomorúbb, legkevésbé látványos város, mely nem vetekedhet európai versenytársaival, Rómával, Párizzsal és Londonnal, de még a történelmi emlékekben aránylag szegényebb Madriddal sem. A rekonstrukciók tehát nem csupán a nosztalgia, a megtört történelmi emlékezet pótlásának eszközei, hanem egy európai nagyváros természetes igényei, melyben a kulturális helyszínek, a kereskedelmi és sétálóövezetek racionális piaci és turisztikai igényeket elégítenek ki. 

Ennek fényében érthető, hogy a tévétorony és a „Vörös városháza”, valamint a Mária-templom és Szentlélek-negyed beépítésének szükségessége nem vita tárgya, annak módja viszont annál inkább. A globális metropolisz hívei egy mini-Manhattant álmodnak a tévétorony szomszédságába, mely az Alexanderplatz további toronyházaival kiegészülve egy „európai Dubajt” hozna létre, a német főváros hívei pedig a korábbi történelmi városmag szerkezetének rekonstruálását szorgalmazzák. A város 1999-es fejlesztési terve mindenesetre inkább a modern szellem felé mutat, és elsősorban az NDK-s városszövet sűrítésének, modernizálásának, revitalizációjának programját vázolja fel.

Berlin rekonstrukciója: Hauszmann-terv nagyban

A belváros fejlesztése – hasonlóan az ötvenes évekhez – jelenleg nincs napirenden, a be- illetve visszaépítés körüli vita azonban újra és újra fellángol. A 2020-as évekre a kisebb német városokban már megvalósított sikeres projektek példaként és sok esetben érvként szerepeltek, amikor az első rekonstrukciós tervek megjelentek. Nyomós érv volt az is, hogy az NDK városrombolását még a keletnémet lakosság is elborzadva nézte. A történelmi város közepét elcsúfító NDK-s parlament és a mellette álló külügyminisztérium épületeinek lerombolása elkerülhetetlen volt a felhasznált azbeszt miatt. E két központi épület elbontása után a korábbi házak rekonstrukciója elérhető közelségbe került, és funkcionálisan is indokolttá vált. A területet ezért ki is emelték a már említett 1999-es dokumentumból, és a szövetségi kormány hozzákezdhetett a történelmi épületek újjáépítéséhez. 

A külügyminisztérium helyén állt hajdani akadémia ma – a szó legszorosabb értelmében – kulissza, hisz homlokzatát egy állványzatra feszített műanyag molinó pótolja, mögötte pedig az elbontott NDK-minisztérium hűlt helye tátong. Az egykori NDK-parlament helyén, a kommunista hatóságok által szintén ideológiai okokból lerombolt berlini királyi palota héjába csomagolva most új, modern művészeti központ, a Humbolt Forum épült fel. A viták természetesen itt sem maradtak el. Miután magát a rekonstrukciót nem tudták megtámadni, így a támadások fókusza az épületbe tervezett múzeumot érte, beleértve azt is, hogy a „néprajzi múzeum” egész koncepciója alapvetően rasszista, és az egykori porosz királyok palotájába helyezve kifejezetten a kolonizáció sötét óráit, Namíbia németek által legyilkolt herero áldozatainak emlékét gyalázza meg. Támadások érték a kupolára visszahelyezett keresztet is, miszerint a kereszt visszahelyezése újabb tőrdöfés Afrika és Ázsia, valamint immár Berlin muszlim lakosságának szívébe. A támadásokat természetesen igyekeztek elhárítani, és a múzeum koncepciójának kidolgozását Neil McGregorra, a British Museum nemzetközileg elismert igazgatójára, illetve a vezetésével alakult tudós bizottságra bízták. 

Az épület immár készen áll, a múzeum nyilvános átadását idén tervezték, amit azonban a koronavírus terjedése miatt el kellett halasztani. Bizonyosnak tűnik, hogy a szomszédos Schinkel Akadémia épülete sem sokáig marad állványra húzott műanyag molinó, az épület sarkát – demonstratív jelleggel – már újjá is építették. Két éve immár az is eldöntött tény, hogy a Nikolaiviertel melletti Kloisterviertel területét is újraépítik, és készülnek a tervek az NDK-s idők alatt teljesen lebontott Vörös városház melletti, jelenleg panelházak által uralt terület rekonstrukciójára is. Építészek koncepcióvázlatai a középső, üres rész újjáépítésére is készen állnak, és a Spree egykori rakpartjának rekonstrukcióját is fontolgatják, de ezek megépítése még a jövő zenéje. 

Borítókép: A Reichstag kupolacsarnoka