A Milotai mézes diótorta története

Bacskó Szilárd 2013-ban nyerte el az Országtorta címet. Most elárulja titkait.

Nincs olyan magyar ember, aki ne hallott volna Magyarország tortájáról, az Országtortáról. A magyarok többsége valószínűleg kóstolta is már némelyiket, ha nem is az összeset. Az augusztus 20-ára meghirdetett gasztronómiai versenyre ma már számos pályázat érkezik, és nem kis dicsőség elnyerni az ország nemzeti édességének címét. Harmadik interjúnkban Bacskó Szilárdot kérdeztük, aki 2013-ban nyerte el az Országtorta címet a Milotai mézes diótortával.

– Mikor és hogyan indult el a pályafutása?

– Általános iskolás koromban láttam először cukrászati versenytortákat, és már akkor felkeltették az érdeklődésemet. Majd élelmiszeripari tanulmányokat folytattam, növényi ágazatot, malomipart, sütőipart és édesipart: ez volt a fő szakom a főiskolán. 35 éves koromig ezen a pályán dolgoztam, de akkoriban az élelmiszeripar hanyatlani kezdett; ekkor gondolkodtam el azon, hogy szakmát váltok, és a cukrászatra szakosodok. Előtte csak hobbiként érdekelt, utána viszont hivatásszerűen kezdtem el foglalkozni vele, mert ebben láttam meg a lehetőséget: az embernek folyamatosan van munkája, és azt csinálnám, ami érdekel. Így otthagytam az élelmiszeripart, és elmentem a cukrászati ágazatba dolgozni. Ott találkoztam először az Országtortával. 2008-ban is hallottam már róla, de akkor még nem tudtam, mi ez. Csak pislogtam, nem is reklámozták nagyon, akkor kezdték úgymond megismertetni az országgal.

– Miért és hogyan indult el ezen az országos versenyen?

– Azt hiszem, a második Országtorta idejében történt. A Major Cukrászdában dolgoztam tanulóként, a tulajdonos kérdezte meg, miért nem készítek én is Országtortát. Betette a bogarat a fülembe. Óriási presztízsnek, megtiszteltetésnek és bizalmi kérdésnek éreztem, hogy esetleg az ország születésnapi tortáját én készíthetem el. 2012-ben a nemzeti trikolórtortával indultam először a versenyen. Dobogós lett, azt hiszem, harmadik helyezést ért el. Kicsit el voltam kenődve, de a lelkem mélyén nem adtam fel. Gondolatban arra készültem, hogy ha esetleg a következő évben, 2013-ban újra elindulnék, milyen ízvilággal rukkolnék elő. Valamilyen megérzés alapján a dióra voksoltam, hogy dió lesz a tortám alapanyaga. Elkezdtem utánanézni, hogy Magyarországon mi kapcsolódik a dióhoz. Eltelt egy kis idő, aztán szeptemberben láttam a tévében Borbás Marcsi műsorát, a Gasztroangyalt, és pont Milotáról szólt az a rész. Innen tudtam meg, hogy Magyarország egyik leghíresebb diótermő vidéke. Ahogy néztem a műsort, egyből megfogalmazódott bennem az új tortám a neve: Milotai mézes diótorta! Szerencsémre épp 2013-ban hoztak  egy új szabályt, és kötelező jelleggel kiírták, milyen ízt várnak el a versenyzőktől: a diót! Ezt égi jelnek tekintettem, mindenképp indulnom kell a versenyen! Egy hónapig készültem rá, folyamatosan sütöttem a tortákat, fokozatosan próbáltam finomítani a részleteken. Ezután elkészült a torta, és sikeresen megnyertem a versenyt.

– Maga a dió mint alapanyag valóban milotai dió volt, vagy ez inkább csak egy névleges kapcsolat?

– Eleinte az volt a bevett szokás, hogy a torta neve valamelyik tájegységhez kötődjön. Ez megismertette az emberekkel, hogy milyen sok jó dolog van ebben az országban. Tényleg, az emberek nem is tudták, hogy Milota ilyen híres diótermelő vidék, őszintén szólva ezt én sem tudtam. Ezzel az ember a saját országának az imázsát is növeli. Az 1970-es években édesapámék ültettek egy remek diófát otthon, ami paramétereiben hasonló volt a milotai fajhoz. Vékony héja volt a termésnek és nagy bélszerkezete. Ez jellemző a milotai dióra: nagyon vékony héj és nagy magbelső: igazán gazdaságos.

– Egy kicsit részletesebben elmondaná, hogyan, miből áll össze ez a torta? Mennyire ajánlja otthoni elkészítésre, milyen nehézségi fokozatú?

– Amikor kitaláltam a tortát, az volt az alapvető koncepcióm, hogy ha valaki el akarja otthon készíteni, akkor bemehet bármelyik boltba, és az ott lévő alapanyagokból meg tudja sütni. Bizonyos mértékű szaktudás persze nem árt, jó, ha az ember tudja, hogyan kell karamellt készíteni, hogyan kell a zselével dolgozni. De ezek nem olyan nagyon bonyolult dolgok: ha az ember egy kicsit utánaolvas, akkor hamar fel tudja magát hozni szakmai szinten ehhez a tortához. A torta két diós, grillázsos piskótából áll, ami között található egy diókrém, aminek angolkrém az alapja. Ez úgy készül, hogy a tejet, a cukrot és a tojássárgáját felfőzzük, a tojássárgája egy kicsit besűríti a tejet, az adja az alapot a krémnek. Hozzáadjuk a pörkölt darált diót, majd egy kis zselatint és tejszínhabot. A két piskóta fölött található a mézes krém, aminek szintén angolkrém az alapja. A tetejére pedig karamellréteg kerül. Talán ez az, ami egy kicsit erősebb kihívás szakmai szempontból, mert nem könnyű jó állagú, nem megégetett karamellt készíteni.

– Mit jelentett Önnek személyesen ez a győzelem? Megváltozott az élete utána?

– Leginkább szakmai önbizalmat adott: ha van egy gondolatom, az jó lehet, kitalálok valamit, és az tényleg megállja a helyét. Nálam sokkal idősebb kollégák, akik a zsűriben voltak, szintén elismerték a munkámat. És nagyon felemelő érzés: volt egy álmom, és az valóra vált. Álmom volt, hogy maradandót alkossak „Magyarország cukrászatában”, és hogy bent lehessek a Parlamentben. Vágytam eljutni oda nem turistaként. Boldog voltam, hogy édesanyám büszke lehetett a fiára. Igazság szerint ez volt, ami a legtöbbet jelentette: a rokonság, a család, a testvéreim velem együtt örültek, hogy elértem valamit, ilyen nagy nyilvánosság előtt is.

A Milotai mézes diótorta receptjét itt találják meg!