Az vagy, amit megnézel
Az amerikai filmek ideális családábrázolása sok gyakorló házasembert megmosolyogtat, miközben a film és a valóság mégis sok párhuzamot mutat.
Csókok és családok
De kezdjük az elején! Képzeljük el, hogy 1896-ot írunk, egy éve a Lumière fivérek megalkották az első kinematográfot, az urak kezet csókolnak a hölgyeknek, és a csók merészebb változata házassági ígéretnek számít. És ha már csók: a filmvásznon elcsattanó első csók 1896-ban nagy felháborodást keltett, pedig a pár másodperces némafilmben (William Heise: A csók című filmjében) látható „puszi” ma már inkább megmosolyogtat.
A csók című 1896-os romantikus, amerikai film. Rendezte: William Heise, producer: Thomas Alva Edison
Eleink azonban sejtették, hogy a mozi hatása nagyon erős lesz. Úgy gondolták, jobb elejét venni az erkölcsi fertő térnyerésének. Az 1934 és 1968 között érvényben lévő Hays-szabályzat (Hays Code) –, melyet ugyan az Amerikai Filmproducerek és Forgalmazók Szövetsége (Motion Picture Producers and Distributors of America - MPPDA) elfogadott, viszont érvényessége idején végig nehéz volt betartani – többek között olyan tiltásokat tartalmazott, ami elfogadhatatlanná tette a szexuálitás megjelenítését képen, sőt dialógusokban is, mi több utalgatni sem lehetett semmi pikánsra, tiltotta a faji keveredés bárminemű láttatását, a káromkodást, a vallási témákat, a kábítószer-kereskedelem tematikáját, és természetesen a házastársi kapcsolatok negatív ábrázolását. Ez idő tájt készültek az olyan kultikus filmek, mint a Tarzan és asszonya (1934), az Elfújta a szél (1939), az Óz, a csodák csodája (1939), a Ben-Hur (1959). A filmtörténelem legmeghatározóbb pillanatai úgy születtek meg, hogy az alkotók kreativitását kordába terelte a cenzúra.
Az amerikai filmgyártás jellemzően azokat a történeteket részesítette előnyben, ahol a harmonikus család legnagyobb problémája például egy kutya elvesztése. Az 1943-as Lassie című kultikus film fő küldetése a családi összefogás bemutatása volt.
Mindeközben Magyarországon és Európa sok országában a filmszakma az 1900-as években a film nevelési, tájékoztatási, népművelési jelentőségét támogatja. Az amerikai filmeket közönségesnek, laposnak, Asta Nielsen (dán és nemzetközi némafilmek színésznője, az 1910-es évek első sztárja) filmjeit frivolnak érzik.
Mit mutat a film?
Nehéz egyetérteni a hajdani cenzorokkal, de abban igazuk lehetett, hogy a film hat a hétköznapokra. A Flashdance című 1983-as kultikus film után én például táncolva jöttem ki a moziból, és az alsó szomszédok legnagyobb megbotránkozására napokig helyben futottam.
Felmenőink konzervatív világának keretei a filmkultúra változásaival párhuzamosan alakultak át. Nehéz megítélni, hogy a mozi tükrözte a valóságot, vagy a valóság másolta a filmeket. A huszadik század második felében kialakult film nyílt bepillantást enged személyes világokba, ahol ma már egy-egy szexjelenet olyan természetességgel ábrázolja a legintimebb pillanatokat, hogy sok esetben ember legyen a talpán, aki nem pirul bele.
Bizonyára ösztönösen vagyunk kódolva egy társas létformára, de az együttlét hogyan-ja, tökéletesítése tanulható. A filmvilág kezdetéig a házasulandók közvetlen környezetükből, és sok esetben könyvekből kaphattak példát arról, hogyan működik egy tartós kapcsolat. A mozi, majd a tévé, majd az internet terjedésével az előttünk lepergő történetek tartalma egyre komolyabban befolyásolja mindennapi életünket.
Lara Croftok akarunk inkább lenni, vagy Scarlett O’Harák, esetleg Anna hercegnők a Római vakációból? Vagy Georg von Trapp kapitány a muzsika hangjából, vagy inkább Banks úr a Mary Poppinsból? De lehetőségként adott Faragó Ferenc is, a Szeleburdi családból.
A film és persze a film evolúciója társadalmi beágyazottságának függvényében és belső, szakmai eszközei révén meghatározza irányultságunkat. Az idolok és hősök szerepe elegendő reményt és energiát ad egy élethelyzetben, példát, hogy azonosulni tudjunk a szereplőkkel és annak megfelelően viselkedjünk az életben.
Az vagy, amit megnézel
Ha magunkba nézünk, felismerhetjük, hogy többnyire olyan tiszta szerelemre vágyunk, mint amit a romantikus filmekben látunk, olyan karrierre, mint amit a mozi mutat, olyan életnívót szeretnénk, amit a vászonról ellesünk.
Ráadásul minden első randi lehetséges és legvalószínűbb helyszíne a mozi. A mozgófilm kora óta akár párkapcsolati előrejelzést is adhatnánk, annak alapján, hogy mit néztünk meg első alkalommal. Olyan ez, mint az „az vagy amit megeszel”. Miközben azt gondoljuk, hogy a filmnézés szórakoztató kikapcsolódás és téma egy meghitt beszélgetéshez, sokszor követhető minta, és akarva-akaratlanul hat életünkre, mindennapjainkra.
Az első közös mozi, majd később az otthon töltött tévézés, a párhuzamosan olvasott regények –, illetve végső soron a közösen felvett minták, közösen átélt értékek – keretet adnak az együttlétnek és hasonló szocializációs irányba tereli a párokat.
A televíziónézés, a mozizás, az olvasás persze nem határozza meg a párkapcsolatok minőségét, de azért szerepet játszik benne. Érdemes tudatosan válogatni a kínálatból.
