Egy bomba sztori
Veres Viktor fotóriporter megmutatja, hogyan kell visszakövetni egy ledobott bomba eredetét. A Heti Fortepan blogot szemléztük.
Tavaly december 11-én este második világháborús amerikai bombát találtak Budapesten, egy ferencvárosi építkezésen. Az egytonnás robbanószerkezet hatástalanítása miatt körülbelül egy kilométeres körben kellett lezárni a környéket. De vajon pontosan hogyan és mikor került ide ez a bomba? Ez meglepő pontossággal megállapítható. Veres Viktor fotóriporter, amatőr repüléskutató írásából ez is kiderült.
Az 1944-es „amerikai szezon”
Hazánk 1944. márciusi német megszállása után a szövetségesek Magyarországra is kiterjesztették a náci utánpótlásvonalak megbénítását célzó légicsapásokat. Két héten belül meg is kezdődött a Magyar Királyi Légierő pilótái által csak „amerikai szezonként” emlegetett angolszász bombázások sorozata.
Éjszaka az Angol Királyi Légierő (RAF) repülőgépei támadtak, de Ferencvárosban egy amerikai gyártmányú bomba került elő. Nappal az amerikai hadsereg légiereje (USAAF) négymotoros B–17-es „Repülő erőd” és a szintén négymotoros B–24-es „Liberator” bombázóiból, valamint az ezeket kísérő vadászgépekből álló, több száz gépes kötelékei bombázták a nagyvárosokban található célpontokat: gyárakat, kikötőket, repülőtereket, kőolaj-finomítókat, pályaudvarokat, vasúti csomópontokat, valamint a folyók fölött átívelő vasúti hidakat.
A bombázások előtt a célpontok kijelölése, támadás közben és után pedig a találati pontosság elemzése miatt készített fényképeket a légierő. A bombázás előtti és utáni képeket általában gyors, fordulékony átalakított vadászgépekből készítették, melyekből kiszerelték a fegyverzetet, és helyére lefelé néző kamerákat építettek be. A bombázások alatti fotózáshoz a bombatérbe szerelték a kamerákat, amelyek vagy automatikus exponálással a bombák kioldásakor léptek működésbe, és az egész támadás alatt, egészen a bombák becsapódásáig fotózták a célterületet, vagy pedig kézben tartva, manuális exponálással is alkalmazták őket. A legelterjedtebb, brutális méretű, kiviteltől függően 15–30 kilós Fairchild K–17 és K–20 kamerákból több tízezret gyártottak a második világháború alatt.
A Magyarországra áttelepített Luftwaffe-egységekben szolgáló német katonák mellett a Magyar Királyi Légierő vadászpilótái próbáltak megakadályozni ezeket a bombázásokat, de az alkalmanként mindössze néhány tucatnyi vadászgéppel felszálló magyar pilótáknak rendszerint esélye sem volt a sokszoros túlerővel szemben.
A bombázások nem a mai hadviselésben elterjedt lézer- vagy GPS-vezérlésű precíziós csapásokhoz hasonlítottak, hanem akár több száz gépnek a célterület fölött történő egyidejű bombakioldásával végrehajtott, úgynevezett szőnyegbombázások voltak. A pontatlan támadásokban ledobott, a célpontot el nem találó gyújtó- és rombolóbombák rengeteg civil áldozatot követeltek.
A megtalált bombáról
A Magyar Honvédség 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred által publikált képeken jól látszik a Ferencvárosban megtalált 2000 fontos (kb. egytonnás) bombatest formája és viszonylagos mérete.
A hírekben GP–2000 típusú bomba szerepelt (a GP jelölés a „general-purpose bomb” kifejezést jelenti, amely szabad fordításban „általános célú bombát” jelent), amelyet a fotókkal összevetve 2000 fontos AN–M34 bombaként, illetve ennek valamelyik alváltozataként (AN–M66, AN–M66A1, AN–M66A2) azonosítható. Bár a farokstabilizátor hiányzik a szerkezetről, a bombatest formája és arányai így is erre engednek következtetni.
Ez a bombatípus a leírások szerint 535,6 kg robbanóanyagot tartalmaz, hatósugara páncélozott járművek esetén mintegy húsz méter, de a repeszek ölőtávolsága 200 méterig terjed.
A tűzszerészek tájékoztatása szerint a bombatest körülbelül 300 méterre a Kvassay hídtól és egy korábbi információ szerint mintegy 700 méterre a Lágymányosi és Déli vasúti összekötő hídtól bukkant a felszínre.
A környék bombázásáról
Az amerikai légierő történeti kutatóintézete (AFHRA) adatait összesítve Oláh András Pál szegedi történész állította össze a budapesti bombázásokat felsoroló alábbi táblázatot. Eszerint 1944. szeptember 5-én, 18-án és 20-án is támadták a Déli vasúti összekötő hidat.
Ekkor bukkantunk rá a Fortepanon található, az Egyesült Államok nemzeti archívumából származó fotóra, amely az egyik ilyen légitámadást ábrázolja. Mégpedig a 483. Bomb Group 817. Bomb Squadron által végrehajtott 1944. szeptember 5-i bombázást. Vajon ekkor dobták le a most megtalált bombát is?
Cikkünk csak egy részletet közölt az eredeti írásból, a teljes cikket az alábbi linken tekinthetik meg.
Írta: Veres Viktor
Forrás: A Heti Fortepan-blog a Capa Központ szakmai együttműködésével valósul meg. Az eredeti cikk itt olvasható.
