Egy eltúlzott járvány
A történetírás szerint az emberiségnek eddig három nagy pestisjárvánnyal kellett megküzdenie a történelem folyamán. Ezek közül a leghírhedtebb a 14. századi (1347-1353) ’fekete halál’ mely néhány év alatt az eurázsiai népesség harmadát-felét megölte. Az első és harmadik járványról csak kevesen tudtak, pedig a történészek az első nagy pestisjárványnak sokáig nagy jelentőséget tulajdonítottak, történelemformáló tényezőnek tartották. Egy új kutatás szerint, ez egy meglehetősen nagy túlzás.
A jusztiniánuszi pestisjárvány
Az első nagy pestisjárvány a korai középkorban kezdte el tizedelni a lakosságot a Mediterrán-tenger térségében. A járvány hivatalosan Kr. u. 541-től egészen 761-ig tartott, és a bő kétszáz év alatt az eddigi status quo szerint az akkori népesség szintén harmadát-felét ölhette meg (eleve gyanús, hogy ugyanannyit, mint a sokkal jobban dokumentált ’fekete halál’). A kétszáz év alatt a járvány 15–16 hullámát figyelték meg a kutatók, melyek közül a leghíresebb az első, avagy a jusztinianuszi pestisjárvány (Kr. u. 541–549), az éppen regnáló I. Jusztinianusz császárról elnevezve, aki állítólag szintén átesett a betegségen. A járvány tetőpontján, a feljegyzések szerint Konstantinápolyban naponta tízezrek haltak meg. A történészek nagy jelentőséget tulajdonítottak a járványnak, hiszen többek közt úgy gondolták, hogy ez lehetett az egyik oka az iszlám felemelkedésének és térhódításának.
Erős túlzás
Az Origón jelent meg tavaly egy cikk, melyet most kicsit aktuálissá tesz a mi járványunk is. Az Origo cikke egy új kutatást idéz, melyet a Marylandi Egyetem Nemzeti Társadalmi-Környezeti Szintézis Központjának (SESYNC) munkatársai által irányított nemzetközi kutatócsoport végzett. A kutatás szerint semmi nem utal arra, hogy komolyabb járvány pusztított volna végig a térségen. Amennyiben a járvány valóban akkora mértékű lett volna, hogy képes átírni a történelmet, akkor az meglátszott volna a temetkezési szokásokban vagy a mezőgazdasági termelés visszaesésében, de a kutatás szerint egyikben sem történt változás a korábbi trendekhez képest. A kutatás emellett leszögezi, hogy a rendelkezésre álló pestisgenomokból kiderül, hogy valóban volt pestisjárvány, ami az egész mediterrániumot érintette, de közel sem ölt meg tízmilliókat, ahogy azt eddig hittük.
Mindezek mellett fontos megemlíteni még egy egyértelműnek tűnő bizonyítékot, amit a fenti kutatás nem taglal. Jusztiniánusz birodalmának legnagyobb kiterjedése a Kr. u. 550-es évekre tehető, alig pár évvel az állítólagosan hatalmas pusztítást végző pestis után. Ha az a járvány valóban milliók életét követelte volna, a császár aligha tudta volna még jobban kiterjeszteni birodalma határait.
De ha volt pestis, akkor miért nem volt olyan súlyos, mint a második járvány?
A kérdés teljesen jogos, főleg, ha azt tekintjük, hogy ugyanaz a baktérium (Yersinia pestis) okozta őket. A válasz bizonyára a bizánci higiéniában keresendő. Ilyen téren a középkor Európája hatalmas visszalépést tett a római szokásokhoz képest. A római és bizánci kultúrában elvárt volt a tisztálkodás, és ennek a lehetőségét mindenki számára meg is teremtették: a publikus fürdőket mindenki ismeri, de kiterjedt csatornahálózatuk is volt, így a szennyvíz sem az utcán hömpölygött, mint a középkori Európában, sőt volt, ahol a házakban is csapokból folyt a víz.
Mindemellett, ha azt nézzük, hogy a harmadik nagy pestisjárvány elsősorban a századfordulós Indiában és Kínában pusztított (csak Indiában 10 millióan haltak bele), ahol a higiénia közel sem volt minőségi, nem tűnik merész állításnak, hogy a tisztálkodás nagyban segít egy járvány megelőzésében, minimalizálásában.
Nem csak tisztálkodásra
A tisztálkodás, rendszeres minőségi fürdés nem csak a járványok megelőzésére lehet alkalmas. Izland például már évek óta az egyik legboldogabb ország a világon, és egy új BBC riport szerint ennek köze lehet a fürdőzési hagyományaikhoz. Izlandon csakúgy, mint Rómában volt, nagy kultúrája van a közösségi forró fürdőknek. A legkisebb falvakban is találkozunk kis vulkanikus eredetű fürdőkkel, amik Izlandon a közösségi élet részét is képezik. Sokan munka előtt vagy után térnek be, és okostelefon nélkül, olykor meztelenül fürdőznek együtt a helyiek, akár a szabad ég alatt is. Nemcsak a tisztálkodásra jó ez, mondják a helyiek, hanem közösségépítésre is.
