Rettegési útmutató
Rácz Gábor | 2020.09.01. | Életmód

Rettegési útmutató

Úgy tűnik, ősszel a koronavírus-járvány második hullámával kell majd szembenéznünk, ami rengeteg kérdést vet fel. A jövő újfent bizonytalanságba burkolódzik, de mielőtt ez az ismeretlen teljesen maga alá gyűrne minket, érdemes visszanyúlni a görög sztoikusok jó tanácsaihoz. Ők tudják, miként kell leküzdeni a rettegést.

Ahogy előretekintünk az őszre az esetleges második hullám árnyékában sokunkat elfoghat a bizonytalanság, ha csak arra gondolunk, mi lesz a munkánkkal, mi lesz a gyerekkel az iskolában vagy az egyetemen, vagy éppen mi lesz a közösségi programokkal. Mindeközben persze szüleinkért, nagyszüleinkért, esetleg saját egészségünkért is tovább aggódunk, belegondolva, hogy az influenzaszezon is már a távolban dörzsöli gonosz kis tenyerét. Sokan ilyenkor erőtlennek és tehetetlennek érzik magukat, mintha elveszítenék a kontrollt a saját életük felett, hiszen úgy érzik, nincsenek rá hatással. Ebben nincs is semmi új, hiszen az ember eleve retteg az ismeretlentől: egy kutatás szerint, ahol embereket gyenge áramütéssel sokkoltak, az emberek jobban féltek akkor, amikor csak 50 % eséllyel csapta meg őket az áram, mint amikor erre 100 % volt az esély.

A jövőn való aggódás az ismeretlentől való félelemből ered és így két részre is oszthatjuk: egyrészt aggódunk, mert nem tudjuk, hogy pontosan mi is fog történni, másfelől aggódunk, mert nem vagyunk rá teljesen hatással. Utóbbira a sztoikus filozófiának az a nagyon egyszerű válasza van, hogy vedd számba, hogy mi az, amire hatással lehetsz, cselekedj, ahogy a legjobbnak látod. Amit sokan nem vesznek észre ennek kapcsán az az, hogy a sztoikusok szerint a ’minden amire hatással vagy’ elvet sokkal tágabban kell értelmezni, mint puszta anyagi problémákat. Ők is látták, hogy miután mindent megtettél, amit lehetett, bőven maradhatnak még kérdőjelek és olyan dolgok, amikre nem vagy hatással, de az ehhez való hozzáállásod is egy olyan dolog, amire teljes mértékben hatással vagy. A sztoikusok azt vallják ugyanis, hogy az ember maradéktalanul kontrollálni tudja a saját gondolatait és érzelmi világát. Ezen az úton kell megszabadulnunk az ismeretlentől való félelemtől is, hiszen mi magunk döntjük el, hogy szorongunk-e rajta, vagy inkább nem foglalkozunk vele, sőt, akár izgatottak is lehetünk miatta. Itt nem feltétlenül tesznek különbséget a pozitív ismeretlen (mint amikor ajándékot bontunk) és a negatív ismeretlen (közelgő járványhullám) között, pedig azért a kettő közel sem ugyanaz. Ha most felmerült benned, hogy de akkor hogyan nézz szembe a negatív ismeretlennel, akkor a válasz ugyanaz: te döntöd el, hogy hogy állsz hozzá.

Forrás: The Atlantic

Fotó: pixabay.com
Kapcsolódó cikkek

Sztoicizmus 

Adam Carr-Az athéni Attalosz-sztoa
Az athéni Attalosz-sztoaFotó: Adam Carr

A sztoikus filozófia a Kr. e. 4. század végén, Görögországban indult Kitioni Zénón tanításaival. A „sztoikus” szó a görög „sztoa" szóbol ered, ami (oszlop)csarnokot, illetve teraszt jelent, mivel az előadásokat és összejöveteleket az athéni piactér előcsarnokaiban (Sztoa Poikilé) tartották. A sztoikus filozófia nem véletlenül ekkortájt bukkant fel, hiszen csakúgy, mint mi ma, az akkori görögök is nehéz időkkel kellett, hogy szembe nézzenek a Nagy Sándor halála utáni politikai instabilitást látva. A sztoikus filozófiát olyan történelmi személyek képviselték mint Epiktétosz, Cicero, Seneca vagy a híres filozófuscsászár, Marcus Aurelius.