Fagylaltháború

Érdekes levélre bukkant Váradi József Budapest múltjában. Kiderül belőle, miért és hogyan tört ki az első fagylaltháború a fiatal fővárosban.

Drága Mamma!

Remélem, hogy a Szent Szűzanya az imáimban meghallgatta kérésemet, és így levelem a legjobb egészségben találja. Amióta eljöttem Magyarországra szerencsét próbálni, azóta nagyon hiányzik a mi szeretett kis falunk. Nem azt mondom, hogy nem találtam meg a számításomat itt Budapesten, de mégiscsak máshogy süt a nap nálunk, Olaszországban. Hiányoznak az otthoniak, és hiányoznak az otthoni ízek is. Persze itt, Magyarországon is készítünk sokféle pastát, de az mégsem teljesen olyan, mint otthon.

Drága Mamma!

El tudja képzelni a hagyományos családi receptúránk alapján készített spagettit Carlo bácsi parmezánja nélkül? Vagy el tudná képzelni, hogy a csőben sült húsos padlizsánt jóféle bivalymozzarella helyett valamilyen más, tehénsajtfélével kell összesütni?  Pedig bizony úgy van. Itt ebben az országban sem a mozzarellát, sem a parmezánt nem ismerik. Ezért az elején nehéz dolgunk volt, ha otthoni ízeket szerettünk volna érezni. De drága Mamma ne aggódjon, nem éhezünk, mert szerencsére a magyar konyha is kiváló! Van egy magyar leves, amelynek a neve: gulás. Egyszer véletlenül megkóstoltam, és annyira finom, jó ízű, gazdag és tápláló volt, hogy azóta hetente kétszer biztosan főzünk ilyet. Másik kedvencem a harcsapaprikás. Ez egy sűrű, tejfellel habart, paprikás szószban készített halétel, amelyet nokedlinek nevezett körettel tálalnak. A nokedli hasonlít a mi gnoccinkra, csak itt sokkal apróbbra szaggatják.

Drága Mamma,

tudnia kell, hogy mielőtt megnyitottuk volna az üzletet, mi azért felmértük a piacot. Azt tapasztaltuk, hogy Pesten is szeretik a fagylaltot, és több helyen is kapható, de amit itt árusítanak, az inkább a sorbetre vagy a parfait-ra hasonlít. Végigkóstoltuk egész Pestet, Steinertől egészen a Hauerig, mindenkit, úgyhogy ezt bátran állíthatom: azok valami mást árulnak, nem fagylaltot. Nem azt mondom, hogy rosszak lennének, de mégiscsak a mi olasz fagylaltunk az igazi.

A pénzből, amit összegyűjtöttünk és magammal hoztunk a fivéreimmel, sikerült megnyitnunk az üzletet Budapesten, a Thököly út 46. alatt.

A mi cukrászdánk lett az első eredeti gelateria Budapesten. Így aztán mi valóban nagy sikert arattunk a fagylaltunkkal. Törzsvendégeink is lettek hamar. Még a külterületekről is jönnek hozzánk. Sőt már nagy tételben is árusítunk, nem csak kicsinyben. Több budapesti cukrászda tőlünk vásárolja a fagylaltot, aztán a saját üzletében adja tovább.

Drága Mamma,

emelt fővel járhat a világban. A Reffosco név tiszteletre méltó lett ebben az országban is, mondja csak el otthon mindenkinek!

Hála az égnek, itt nem kell fizetnünk a pizzót, mert itt nem működik a rettegett szicíliai fekete kéz társaság. Itt más irányú, de hála istennek, csak apróbb bosszúságok érhetik az embert. A fagylaltunk közkedveltsége miatt hamar akadt versenytársunk, sőt még irigyünk is. Emlékszem, hogy a pappa mondogatta mindig: „Ha irigyeid vannak, akkor jól csinálod a dolgodat, fiam.”

Óh, drága Mamma,

hogy mennyire igaza volt a drága pappának! Ugyanis van itt a városban egy másik cukrász, aki ugyanúgy fagylaltot árusít, mint mi. (Bár az inkább parfait szelet, nem igazi fagylalt, ráadásul még csak nem is tölcsérben szolgálja fel.) Ez a Roder cukrász szemtelenül becsmérli a mi gelattónkat, és azt állítja, hogy a Reffosco-fagylalt silány minőségű. Majd nem átallott olyan kijelentést is tenni, hogy mi esszenciákkal készítjük a fagylaltunkat.

Hát micsoda arcátlanul pimasz dolog ilyen eget verő ostobaságot állítani! Tudja is ez a Roder, hogy milyen a jó fagylalt!

Esszenciával fagylaltot készíteni?!

Hát az meg micsoda dolog lenne?!

Persze, én ezt a vádaskodást is nagyon nehezen tűrtem, hiszen mi a fagylaltot mindig friss gyümölcsökből készítjük. Viszont én csak akkor adtam úgy igazán hangot a nemtetszésemnek, amikor segédjeim az ő segédjeivel összevitatkoztak a Garay tér és a Thököly út sarkán... Nem miattunk tört ki a fagylaltháború Pesten, de bízzon benne, drága Mamma, hogy ezt a háborút mi fogjuk megnyerni; vagy ne legyen a nevem: Francesco Reffosco!

Szeretettel fia,

Francesco