Geocaching – kincskeresés felnőtteknek és gyerekeknek

Keresni és megtalálni, kutatni és fellelni jó érzés. Legyen szó geoládáról, fél pár zokniról, ágy alá gurult üveggolyóról, hivatásról, maszk mögé rejtett arcokról vagy a nagy Ő-ről.

Bizonyára ismerik a hideg-meleg játékot: amikor elrejtünk valamit és a másiknak meg kell találnia. Hideg, meleg, jéghideg, tűzforró szavakkal irányítjuk kutakodó barátunkat az eldugott tárgy felé. Az egyik legizgalmasabb szórakozás volt gyerekkoromban, lehetett a lakásban, kertben, erdő szélén is játszani – micsoda örömet jelentett, ha sikerült megtalálni a kincset!

Később, kamaszos lányszobámban, majd az egyetemi koleszos-albérletes időszakban is igazi kihívás volt egy-egy dolgot megtalálni a töméntelen ruha, kozmetikum, sminkkészlet, na és az oszlopként magasodó, majd véletlenül leomló könyvkupacok között. Totális káoszban éltem, s így mindig mindent keresnem kellett: Hol lehet az indexem? Hol az útlevelem? Hová lett a józan eszem? A tisztánlátásom? Hová tűntek az öröknek hitt barátságok? Az egykori álmaim? 

Valószínűleg kamaszlányból nővé válásom kusza időszakához hozzátartozott néhány megtalálás. Az önmagamra találás mellett az is, hogy végleg leszámoljak a „zseni átlát a káoszon” hangzatos jelmondatával, s helyette megtaláljam a rendet, a rendszerest, a rendezettet, mint komoly, felnőttes életelvet.

A dolgok megtalálásának sikerélménye azonban mindmáig megmaradt bennem: az az euforikus állapot, mikor az avarban, vagy a sűrű aljnövényzetben pár milliméteres gombát találok, vagy egyszer csak meglelem a lányaim születésekor kapott, jól elbújt plüssöket, vagy az aznap „muszájfelvennemma” harisnyát – persze már a méret sem jó –, vagy új barátságok egymásnak tartott tükrében a megfelelő szavakat.

Nincs ennél meghatóbb! Képes vagyok megkönnyezni a rátalálás örömét, a gombákat még hangos szóval köszönteni is szoktam.

Nem csoda hát, hogy egész életemben kerestem a lehetőségeket, hogy ezt a kereső-kutató szenvedélyemet időről időre kiélhessem: így lépett be az életembe a gombászás és a Nagy Zoknifaló által eltüntetett lábtyűk fellelése mellett a geocaching. Ez a fantasztikus játék épp feleannyi idős, mint én, 20 éve játsszák a világ valamennyi részén. Meglepő információra bukkantam, amikor ennek is utána kutakodtam kicsit. Kiderült, hogy közvetve Bill Clintonnak köszönhetjük ezt a remek szórakozást, hiszen az ő rendelete szerint 2000 óta a GPS-készülékeket már nem kizárólag katonai, hanem polgári célokra is lehet használni.

A kincskeresés izgalma rendkívül ősi lehet. Elég, ha eszünkbe jut egy vadász, aki a vadat kutatja, majd akár napokig követi az alig észrevehető nyomok alapján… Elég, ha felnézünk az égre, és órákig bámuljuk végtelen eget, hátha előbukkan egy hullócsillag… Elég, ha felidézzük azt a sokezer históriát, kalózok, sírkeresők, régészek kalandjait, amelyet az irodalom terített elénk… 

No, nekem se kellett több: minden túra, kirándulás alkalmával mielőtt bakancsot és hátizsákot húztam volna, rákerestem a hivatalos geocaching weboldalon, milyen ládákat találhatok a kitűzött helyszínen. Akkoriban okostelefon és egyéb eszköz híján nem koordináták alapján kerestem kincset, csak lekörmöltem egy papírfecnire, melyik utca végén, melyik erdőben, hányadik tölgyfa mögött, melyik nyúlüregben találom majd meg a titkos dobozkát. Persze felkészülten teletömködtem a zsebeimet kindertojás-figurákkal, apró bizsukkal, dobókockákkal – ami épp a kezem ügyébe akadt –, hogy a szabályoknak megfelelően a ládikákból magamhoz vett kincseket a sajátjaimmal pótoljam.

Ilyenkor pár percig mindig eltűnődtem, vajon milyen személyes történetei lehetnek az apró csecsebecséknek, elképzeltem a picinyke tárgyak egykori gazdáit, életútját...

Keresni és megtalálni, kutatni és fellelni nagyon jó érzés. Legyen szó geoládáról, fél pár zokniról, ágy alá gurult üveggolyóról, hivatásról, maszk mögé rejtett arcokról vagy a nagy Ő-ről. A lényeg közös minden nyomozásban: egy térképből, egy emlékből, a hetedik érzékedből, a reggelre csutakosra izzadt álmodból, egy jól értett félszóból elindulsz valami felé, és ha nem adod fel, ha ügyesen összeilleszted a részinformációkat, ha meglátod az összefüggéseket, egyszóval, ha jól tudsz keresni, akkor, olyasmit is találhatsz, ami minden várakozásodat felülmúlja majd!