Hogyan tanítsuk a kritikus gondolkodást?
Szerte a fejlett világban egyre több oktatási szakértő állítja, hogy a kritikai gondolkodást tanítani kéne már az elemi szinten is. A kritikai gondolkodás képessége azonban nem olyasmi, amit gyakorlás útján csak úgy meg lehet tanulni, mint egy golfütést – állítja Greg Ashman, ausztrál oktatási szakértő és kandidátus a Quillette magazinban.
Változó világ, változó képességek
Ahogy a világunk egyre változik, úgy változik vele azon kompetenciák köre, melyekkel sikeresen tudunk navigálni ebben a posztmodern, információs korban. Ennek megfelelően a fejlett világban felemelkedőben van és egyre hangosabban hallatja hangját több kezdeményezés is, melyek ezen új kompetenciák oktatásba való beemelésével reformálnák meg az elemi és a középiskolai tanítást. Az egyik ilyen kezdeményezés a Partnerség a 21. századi készségekért, ami többek közt a „4C” kompetenciák elsajátítására helyezi a hangsúlyt – a 4C magyarul a kommunikáció, a kreativitás, a kollaboráció (vagy inkább együttműködés) és a kritikus gondolkodás. Az oktatási reformterv elfordulna a múlt századinak és elavultnak titulált, a tényszerű tudáson alapuló tanítástól, ehelyett olyan képességekkel vértezné fel a gyerekeket, melyekkel sokkal jobban tudnak majd eligazodni és elhelyezkedni a világban.
Az egyik ilyen nagy hangsúlyt kapó kompetencia nem más, mint a kritikai gondolkodás, mely az oktatáson kívül is egyre fontosabbnak tűnik. A kritikai gondolkodás képessége sokak szerint elengedhetetlen napjaink információbőségében, már csak azért is, hogy az emberek ne higgyenek el mindent, amit az interneten olvasnak (ami egyébként a koronavírus korában fontosabbnak tűnik, mint valaha). A kritikai gondolkodást azonban nem olyan egyszerű elsajátítani, ahogy azt a reformerek gondolják – vallja Greg Ashman ausztrál oktatási szakértő, tanár és kandidátus a Quillette magazinban írt cikkében. Miközben Ashman egyetért a kritikus gondolkodás oktatásba való beemelésével, közben úgy gondolja, hogy annak jobb módja is van, mint azt külön, a tényanyagok eldobásával tanítani. A szerző mondanivalója így három részből épül fel: először is a kritikai gondolkodás szerinte nem általánosan elsajátítható és az élet bármely területén alkalmazható tudás, másodszor tényszerű tudás nélkül azt eleve lehetetlen kivitelezni, harmadrészt pedig az előbbi kettőből eredően teljesen fölösleges is azt külön készségként oktatni.
Gondolkodjunk kritikusan a kritikus gondolkodásról
Ashman szerint a kritikus gondolkodás eleve nem egy olyan készség, amit gyakorlással fejleszteni lehet, mint egy golfütést, de még csak nem is valami általános képesség. Ehelyett a szerző szerint a kritikus gondolkodás valami sokkal specifikusabb dolog, egész pontosan „inkább csak egy absztrakt megfogalmazása annak, hogy mire is képes az ember akkor, amikor összegyűjti és elsajátítja egy adott témakör mélyén rejlő releváns tudást és készségeket, hogy aztán ezek segítségével formáljon véleményt az adott témakörről”. Magyarul, Ashman szerint az ember nem képes általánosan mindenről kritikusan gondolkodni, csak olyan specifikus témákról, melyekben már kellőképp elmélyült.
Az ausztrál szakember véleménye egyáltalán nem megalapozatlan. Cikkében idéz is egy kutatást, miszerint már a gyerekek is képesek kritikusan gondolkozni olyan témákról, melyekbe előzőleg kellőképp beleásták magukat. Mindeközben ugyanezen kutatás állítása szerint akadémikus felnőttek nem képesek kritikusan gondolkodni olyan témákról, melyek távol esnek a szakterületüktől. Ez erősen alátámasztja a szerző korábbi állítását, hogy lehet ugyan elsajátítható és mindenhol alkalmazható tudásként oktatni a kritikus gondolkodást, ám abból nem lesz olyan általános képesség, ami minden esetben hasznára válna az embernek. (Ashman mondjuk azt azért kifelejti, hogy az, aki egyébként képes kritikusan gondolkodni – akkor is, ha csak a szakterületén belül –, valószínűleg sokkal kevésbé fog elhinni megalapozatlan álhíreket, és sokkal körültekintőbben fog véleményt formálni bizonyos kérdésekről.)
Tények híján minden hiába
A szerző másik fontos megállapítása, hogy már csak azért sem lehet a kritikai gondolkodást önmagában álló képességként elsajátítani, mert ahhoz – ahogy az a fenti érvelésből is kiderül – kellő tényszerű tudással kell rendelkezni. Egy idézett jelentés szerint a tudósok egyetértenek abban, hogy tartalmi tudás nélkül lehetetlen az effektív kritikai gondolkodás. Röviden tehát nagy az egyetértés abban, hogy amiről nem tudunk sokat, arról nem is tudunk kritikusan gondolkodni. Ez azért is fontos megállapítás, mert ez szembe megy azzal a modern elképzeléssel, mely szerint bizonyos témák tényszerű ismerete kevésbé fontos, mint azokról kritikusan gondolkodni.
Na jó, de akkor mi a megoldás? – merülhet föl a kérdés jogosan, hiszen ahogy haladunk előre az időben, az elsajátítandó tényanyag egyre csak bővül, miközben a gyerekeknek valahogy mégis meg kéne tanulnia kritikusan gondolkodni.
A megoldás Ashman szerint az lehet, hogy levesszük a hangsúlyt az eddig szóban forgó témáról, a kritikus gondolkodásról. Mivel azt Ashman szerint egyébként sem lehet egy önmagában álló valamiként megtanítani, inkább arra kéne megtanítani a gyerekeket, hogy hogyan is mélyüljenek el egy témában úgy, hogy utána arról kritikusan tudjanak gondolkodni. Mondhatni, meg kell őket tanítani tudományosan gondolkodni bizonyos témákról. Ehhez viszont fel kell vértezni a gyerekeket a kritikai gondolkodás eszközeivel, nevezetesen például meg kell őket tanítani a grafikonok elemzésére és a logikai hibák felismerésére. Ezt viszont Ashman szerint semmi értelme külön tantárgyba csomagolni. Ezeket a kompetenciákat a klasszikus tantárgyakba is bele lehet építeni, így a diákok úgy tanulhatnák meg a tényalapokat, hogy azokat közben kritikus szemmel vizsgálhatnák.
Forrás: Quillette
