Így hat a vallás és a kultúra a bizalomra
A járvány hatására a társadalmi szintű bizalom az elmúlt egy évben rendkívüli módon felértékelődött. Ennek szintje és fajtája azonban országról országra eltérő.
Milyen hatással van a vallás és a kultúra egy társadalom bizalmi szintjére és fajtájára? Ennek jártunk utána.
Egy társadalomban az emberek egymásba és intézményeikbe vetett bizalma a társadalmi kohézió alapját képezi. Ez a bizalom azonban országonként vagy inkább régiónként (kulturális klaszterenként, ha úgy tetszik) mind szintjét, mind fajtáját tekintve eltérhet. Nagy különbség van például Latin-Amerika és a nyugati világ bizalmi szintje között, miközben a távol-keleti bizalom inkább a fajtájában különbözik a nyugatitól. Tovább bonyolítja a képet, hogy a különböző vallásoknak is nagy szerepe van a bizalom alakulásában.
Bízva bízzál
Kezdjük előbb talán a vallással. Mivel a vonatkozó kutatás kiemeli, hogy óvatosan kell kezelni az eredményeket (mert a kutatás nem számol az időben változó tényezőkkel), így én is óvatosságra intek mindenkit az eredmények rossz interpretálásától. Guiso et al. (2006) tanulmánya megkülönböztet vallásos neveltetést és vallásos embereket, ami már csak azért is fontos, mert hatalmas különbség van a bizalom alakulásában a kettő terén. A pusztán vallásos neveltetésben részesülők 2,6 százalékkal bíztak jobban másokban, míg az aktívan vallásos embereknél ez a szám majdnem húsz százalék volt. Nem minden vallás teremtetett azonban egyenlőnek, hiszen a különböző hiteknek és felekezeteknek más hatása volt a bizalomra. Amennyiben különbséget teszünk a különböző vallások és felekezetek között, akkor a kutatás szerint csak a protestantizmusnak, a katolicizmusnak és a hinduizmusnak volt statisztikailag szignifikáns hatása a bizalomra, míg az iszlám, a buddhizmus és a zsidó vallás nincs szignifikáns hatással az emberek egymásba vetett hitére. A nagyobb vallások közül a protestantizmusnak volt a legpozitívabb hatása a bizalomra a maga 9,4 százalékával, míg a hinduizmus egyenesen negatív hatást gyakorolt rá.
Kelet és Nyugat
A kelet-ázsiai és a nyugati gondolkodás között ég és föld a különbség. Bizalmat és kockázatvállalást tekintve a nyugati emberek (ideértve kelet-közép-európát is) sokkal nyitottabbak, de felületesebbek is keleti társaiknál, amit az alábbi, a The Conversation magazinban közölt kutatás is jól példáz. A kutatás brit és japán embereket hasonlított össze abból a szempontból, hogy mennyire bíznak meg idegenekben. A kísérlet folyamán kiderült, hogy a japánok sokkal kevésbé bíznak ismeretlen emberekben, míg a britek sokkal nyitottabbak voltak a közös feladatok megoldására. A japánok viszont sokkal magasabb bizalmi szintet mutattak, amikor olyan emberekkel kellett közösen problémát megoldaniuk, akikkel egyszer már találkoztak a kísérlet egy korábbi körében, ami jelzi, hogy a japánok sokkal nagyobbra értékelik az elmélyülő kötelékeket. Az angolok (és igazából általánosíthatunk a teljes angolszász kultúrára is) sokkal opportunistábbak, amihez alapvető, de felületes bizalommal kell bírni a másik felé. Ez egyébként az üzleti életben is tökéletesen megnyilvánul, hiszen régi közhely már, hogy a japánokkal előbb hosszasan barátkozni kell, mielőtt üzletről beszélne velük az ember, míg az amerikaiak például szeretnek egyből a lecsóba csapni.
A kutatás konklúzióként azt vonja le, hogy a két vizsgált kultúra között nem a bizalom szintje az érdekes, hanem annak fajtája. Mert míg első blikkre a nyugati ember valóban jobban bízik egy ismeretlenben, a távol-keletiek sokkal nagyobb bizalommal vannak azok felé, akit ismernek vagy legalább volt már egyszer dolguk vele. Mivel a kettő eset közt ilyen nagy az eltérés, a kutatás szerint eleve rossz az, ahogy sokan eddig mérték a bizalmat (az idegen emberekkel szemben). Persze egy társadalomban sokkal több, az egyén számára idegen ember van, mint ismerős, így a kohézió alapja továbbra is az ismeretlenekbe vetett bizalmon alapul. A távol-keletiek bizalmatlanságát így talán vehetjük inkább kezdeti óvatosságnak is.
