Kucsmagomba-fesztivál: volt, van és lesz
Esőben, sárban, sötétben sem adták fel a gombakeresét a lelkes fesztiválozók. A kincs hamar fazékba került, az élmény viszont maradandó.
Vrba György gombász, szakellenőr, az Erdei Gombász Tanoda vezetője idén hatodik alkalommal szervezte meg barátaival, kollégáival a kucsmagombára, a hozzá tartozó kulináris élményekre, tapasztalatokra épülő háromnapos rendezvényét, a Kucsmagomba-fesztivált. Idén rendhagyó eseményt tudhatunk magunk mögött, hiszen a járvány miatt a gombaünnepet tavasz helyett októberben tartották meg a Várgesztesi Villaparkban.
Talán az egyik legfinomabb, legegyedülállóbb ízvilággal rendelkező ehető gombáink a márciustól májusig termő kucsmagombák. Ez a különleges külsőbe öltözött ínyencség (öt fajról beszélünk a nemzetségen belül, ami Magyarországon az ehető/árusítható kategóriába tartozik étkezési értékét tekintve) kora tavasszal található meg, csapadékos időszakban viszonylag nagy mennyiségben, különböző élőhelyeken. Egyszóval: nem őszi gombáról beszélünk…
Így hát kucsmagomba nélkül, de sok más, például több mint 200 gombafajjal megismerkedve, rengeteg szép élménnyel gazdagodva, régi és új kapcsolatokat építve térhettünk haza a gyönyörű Vértesből, a Gerecséből. Azt hiszem, minden résztvevőnek legalább annyira sajgott a szíve távozáskor, mint nekem, hiszen ez a remek hétvége nemcsak a tudományról, a hajnalba nyúló gombameghatározásokról szólt, hanem a kúszós-mászós, pereszkélő eső alatt csoportosan megtett túrák, a különleges fajok láttán érzett közös öröm, az együtt tanulás, főzés, anekdotázás és nem utolsósorban az egyedülálló, irigylésre méltó csapatmunka, összefogás is pótolhatatlan élménnyel gazdagította a fesztiválozókat.
Az ország minden részéről, valamint a Felvidékről, Erdélyből is érkező közel 140 vendég között amatőr gombászokkal, vérprofi fanatikusokkal, szakellenőrökkel és szakellenőr-tanoncokkal is lehetett eszmét cserélni, tudást megosztani, emlékeket idézni, nosztalgiázni. A három nap alatt három remek előadást hallgathattunk meg dr. Lucskai Attilától (az EU-ban hatályban lévő gombagyűjtési és -árusítási szabályozásokról), dr. Benedek Lajostól (a hazai mészkerülő erdők ökoszisztémájáról), valamint duóban dr. Dima Bálinttól és dr. Papp Viktortól (amazóniai gombászélményeikről, az egyes ott fellelhető gombafajokról). Nagy örömünkre szolgált, hogy az előadások előtt, illetve után a magyar mikológia kiváló szaktekintélyeivel közvetlen, baráti hangulatban lehetett együtt gombát határozni vagy fakultatív módon egy pohár bor mellett vidám beszélgetéseket folytatni.
A három nap három túráját a Vértes és a Gerecse erdeiben, mezőin összesen hét szakellenőr vezette, akik természetesen az összes, finomabbnál finomabb „kajagombával” teli kosarat is átvizsgálták; ezek nagy része helyben, azonnal a fazékban kötött ki, de utolsó nap bőségesen lehetett haza is vinni a zsákmányból. Tanulmánygombával tíz asztalt terítettünk be, meghatározásukat a szakellenőrök és az előadók végezték. Gyakran hajnalig, fejlámpával, nagyítóval zajlott a közös vizsgálat.
Jó volt látni, hogy rengeteg kis és nagy gyermek óriási lelkesedéssel, az esővel mit sem törődve vetette bele magát az ázott, sáros rengetegbe; hatalmas csatakiáltásoktól zengett az erdő minden egyes „gombatalálatkor”, kosarat cipeltek, kérdeztek, figyeltek, tanultak. Itt voltak hát a jövő generáció gombászai is: 20 hónapostól a 15 éves kamaszig mindenki a saját korának megfelelően tudott együtt örülni, élvezni az egyes programokat.
Talán a legfontosabb tapasztalata, hozománya a VI. Kucsmagomba Fesztiválnak, hogy vírus ide vagy oda, akár kucsmagomba nélkül (bár a Villapark finomságai között azért kóstolhattunk kucsmás ételeket), időtől függetlenül is fenn tudnak maradni azok az értékek, azok a közösségek, az a hatalmas tudásanyag, amelyekért valaki, valakik évekig keményen, mégis óriási lelkesedéssel és szeretettel megdolgoztak.
