Légy úrrá az elméden!
Kognitív terhelés: miért nem rutinszerű az otthoni munka?
Ön is úgy érzi, hogy nehezebben tud koncentrálni, amióta home office-ban kell dolgoznia? Nemcsak a munka, de más mindennapi feladatok vagy akár egy könyv elolvasása is nehezére esik, mert egyszerűen nem tudja a figyelmét kellően összpontosítani? Igen, ez a karantén miatt van, és igen, az otthoni zavaró tényezők megosztják a figyelmünket. Mielőtt még bezárná ezt az ablakot, mondván, hogy már egymillió ilyen cikket olvasott az elmúlt fél évben, bátorkodom felvetni a gondolatot, hogy egyik se firtatta a probléma mögött rejlő pszichológiai folyamatot: a kognitív terhelés elméletét. Pedig ennek megértése lehet a kulcsa a kényelmes, kiegyensúlyozott, és hosszabb távon rutinszerű otthoni munkához.
Zavaró tényezők
Idén márciusban fenekestül felfordult az életünk, amikor a koronavírus rászabadult a világra. A mindennapjaink felfordultak, és míg nyáron és kora ősszel még úgy érezhettük, visszatérhetünk a megszokott hétköznapjainkhoz, addig mára újabb karanténkorlátozásokkal kell szembenéznünk. Sokan szembesülünk a távmunka elszigeteltségével és a baráti kapcsolatok térbeli eltávolodásával (ami aztán valódi távolodáshoz is vezethet). Kutatások szerint rohamosan emelkedett a depressziótól és szorongástól szenvedők száma, szinte mindenki sokkal stresszesebb, mint valaha. Ezek a tényezők a teljesítményünkre is kihatnak, hiszen elterelhetik figyelmünket feladatainkról. Sokaknak azonban nemcsak a munkára való odafigyelés jelent problémát, hanem kikapcsolódni is nehezen tudnak. A BBC Future rovatában megjelent cikk szerint a jelenséget a kognitív terhelés teóriája segíthet megérteni.
Kognitív terhelés
A kognitív terhelés elmélete elsősorban a tanulási folyamatokat vizsgálja, azonban a rutinfeladatok elvégzésének értelmezésében is segítségünkre lehet. A kognitív terhelés megértését kicsit messzebbről kell kezdenünk, a rövid és hosszú távú memóriánál.
Tudták, hogy a rövid távú memória elnevezés (röviden STM) pszichológiai körökben kezd kimenni a divatból? Ha csak az információtároló funkciót tekintjük, akkor még ugyan megállja a helyét, azonban már 1970-es évek beli kutatások is azt mutatták, hogy az úgynevezett rövid távú memóriában sokkal több folyamat zajlik, mint csak az információtárolás. Alan Baddeley és Graham Hitch kísérleteikben megmutatták, hogy az STM-ben elsősorban nem raktározzuk az információt, hanem feldolgozzuk azt. Később az empirikus kutatások során az információfeldolgozással kapcsolatos jelenségek modellezésére nagyon hasznosnak bizonyult a munkamemória fogalmának bevezetése. Ez a fogalom a rövid távú memória helyére kerülhet úgy, hogy átveszi annak főbb jellemzőit, és kiegészül a tanulás során folytatott egyes kognitív tevékenységekkel. A munkamemória a rövid távú tárolóképességen kívül rendelkezik irányító/végrehajtó funkciókkal is. Ezen funkciók közül a három kiemelt tevékenység az információk szűrése, rendezése és integrálása.
A munkamemória tehát az eddigi passzív STM-et felcserélte egy dinamikus rendszerre, mely valójában a gondolkodásunk fő színterét adja. Ez a tanulás során a hosszú távú memóriából is merít, hogy a korábbi tudás segítsen feldolgozni az új információkat. A külvilágból beérkezett adatok és a hosszú távú memóriából átvett tudásreprezentációkból tehát a munkamemóriában jön létre az új tudás. A tanulás során az új sémák kialakításában részt vevő folyamatok különbözőképpen terhelik a munkamemóriát. Ezt nevezzük kognitív terhelésnek, amelyet további részekre lehet bontani, úgymint a külső (felesleges információk), a belső (lényeges információk) és a generatív (a lényeg megértését segítő információk) terhelésre. Ezekből nekünk most a külső terhelés a fontos. E felfogás szerint a külső terheléshez azok az információk és feladatok tartoznak, amelyek a megtanulandó tananyag szempontjából feleslegesek, ezáltal nehezítik a tanulást. Például olyan szövegrészek, hanganyagok, képek, videók stb. jelenléte a tananyagban, amelyekhez nem tartozik oktatási cél (például egy bicikliző ember képe a biciklipumpáról szóló szöveg mellett eltereli a figyelmünket).
Mi köze ennek a mindennapi rutinomhoz?
Az, hogy a mindennapi rutinunk teljesen megváltozott. Márciusban mindenkit hazaküldtek távmunkára, így hirtelen egy teljesen új munkakörnyezetben kellett helyt állnunk. Nem feladataink kapcsán kellett új dolgokat megtanulnunk, hanem munkánk mikéntjén változtattunk. Ennek köszönhetően dolgainkat már nem rutinból, a hosszú távú memóriánkból előhívva tudtuk elvégezni, hanem a munkamemóriánkat kellett használnunk, hogy adaptálódjunk az új helyzethez. A munkavégzés mellett a mindennapi teendőinket is megnehezíti ez a pandémiás helyzet, hiszen az eddigi rutinfeladatokat már máshogy kell csinálnunk – megváltozhattak például a boltba járási szokásaink is, valamint a családunkkal való interakcióink is egészen másfajta megvilágításba kerülhettek. Mindezek új kihívásokat jelentenek, amikkel eddig nem kellett megbirkóznunk, és ez csak növeli a kognitív terhelésünket, így a munkamemóriánk is sokkal nehezebben működik. Amit tehetünk, tehát annyi, hogy tudatosan építjük föl az új rutinokat, tudatosan rakosgatjuk össze a megváltozott hétköznapok elemeit, hogy a karanténban is nyugodtan támaszkodhassunk hosszú távú memóriánkra.
