Mesterséges intelligenciával az összeesküvések ellen
A Kaliforniai Egyetemen kifejlesztettek egy mesterséges intelligencia programot, amely ki tudja szűrni az összeesküvés-elméleteket és az azoka épülő álhíreket.
Napjainkban az összeesküvés-elméletek talán minden eddiginél nagyobb problémát jelentenek. A közösségi médiának hála a világ minden tájáról összesereglett emberek privát csoportokba tömörülve zavartalanul tudják építeni konteójuk történetét. Mindez azért is jelent problémát, mert míg például a lapos Föld hívők nem ártanak senkinek, addig az oltásellenesek és a vírustagadók már emberéletekkel játszadoznak. Honnan tudhatjuk, hogy egy éppen felemelkedő, új narratíva (például az elmúlt években szárnyra kapott QAnon-sztori) összeesküvés-elmélet vagy sem?
Úgy tűnik, erre is van megoldás. A Kaliforniai Egyetem kutatói által kifejlesztett mesterséges intelligencia állítólag kiszűri az álhírerket az igazak közül. A gépi tanulást alkalmazó program a narratíva történeti elemeit próbálja összekötni, és az így kialakuló gráfból kiolvassa, hogy mivel áll szemben. A program fejlesztői abban bíznak, hogy ez a módszer megelőzésre is jó, ugyanis előre jelezhetné a helyi hatóságoknak, ha éppen felemelkedőben van egy potenciális veszélyt jelentő összeesküvés-elmélet.
A programot a Kaliforniai Egyetem kulturális analitikával foglalkozó részlegén fejlesztették ki. Lényege, hogy a szociálismédia-platformokon figyeli a beszélgetéseket, és kiszűri a konteós teoretizálásra utaló jeleket (most eltekintünk attól, hogy milyen alapon figyelik ezeket a beszélgetéseket). A metódust sikeresen alkalmazták a pizzagate, a Covid–19 és az oltásellenes mozgalmak kapcsán (mindről megállapítva, hogy összeesküvések), a QAnon-történet pedig épp tesztelés alatt áll.
Az összeesküvés-elméletek szándékosan összetettek, és egy mindenre kiterjedő világképet tükröznek ahelyett, hogy egyetlen dologra koncentrálnának, a konteók igyekeznek szó szerint mindent megmagyarázni, olyan területeket is összekötve, amelyek között igazából semmiféle kapcsolat nincs (mint az 5G és a koronavírus vagy a vakcinák és Bill Gates).
Míg korábban az összeesküvés-elméletek gyártói elsősorban magányos farkasok voltak, akik a kormány elől bujkálva, egy sötét szobában próbálták összeilleszteni a kirakós darabkáit, addig ma már ez is közösségi tevékenységgé vált. A modern álhírek kollektív történetmesélés útján keletkeznek, ahol a közösség tagjai egymás történetdarabkáit illesztik össze egy nagy képpé. Ez pedig azért fontos, mert a kutatók így élőben figyelhetik a történet születését és kialakulását, amit aztán elemezni is tudnak.
A Kaliforniai Egyetemtől a The Conversation magazinban a pizzagate-es kutatásukat ismertetik részletesebben. Mivel a pizzagate Magyarországon nem egy túl ismert sztori, így röviden ismertetnénk: a pizzagate története 2016-ban Hillary Clinton kampányfőnökének, John Podesta e-mailjeinek kiszivárogtatásával kezdődött. A nyilvánosságra került e-mailekből néhányan kódolt üzeneteket véltek kiolvasni, melyek több magas rangú demokrata politikust és mindenféle éttermeket kötöttek össze az emberkereskedelem és a gyerekek elleni nemi erőszak jegyében. A történet akkor robbant be a köztudatba, amikor egy mindenre elszánt férfi géppuskával felfegyverkezve rontott be egy Washington D. C.-beli pizzériába, mondván, hogy tudomása szerint a pincében gyerekeket tartanak fogva. A pizzériának nem is volt pincéje.
A történet tökéletes példája a modern összeesküvés-elméleteknek. A sztori az e-mailek kiszivárogtatása után egy hónappal már teljes volt, amelyben több egymástól független terület fonódik össze: demokrata politikusok, a Podesta fivérek magánélete, hétköznapi családi vendéglők és sátánista szexuális célzatú emberkereskedelem. Ezeket a látszólag független történetszálakat pedig a Wikileaksen nyilvánosságra hozott e-mailek egyedi értelmezése köti össze.
A történet kapcsán a mesterséges intelligencia 17 498 közösségi médiás posztot elemzett egy másfél éves ablakban. A modell minden egyes posztot egy rejtett történet darabkájaként értelmez, és próbálja belőlük kiszűrni a lényeges elemeket: kik, mit és hol? A személyeket, helyeket és dolgokat aszerint is kategorizálja, hogy milyen fontos szerepet játszanak a történetben, majd megpróbálja összekötni a narratíva elemeit. A program a különböző elemeket rétegenként kapcsolja össze (egy réteg a demokrata politikusok, egy másik a Podesta fivérek stb.), amiket aztán egy síkra vetítve megkapjuk a teljes gráfot is.
A programot természetesen olyan eseten is lefuttatták, amiről kiderült, hogy igaz. Nem kell nagy dologra gondolni, hiszen a kutatók egy kisebb New York-i politikai botrányt modelleztek. (A New York-ot az agglomerációs Fort Lee-vel összekötő hídon háromból kettő sávot lezártak, ezzel hatalmas forgalmi káoszt okozva az ingázók között. Mint később kiderült, a sávokat pusztán politikai indíttatásból zárták le, hogy bosszút álljanak Fort Lee polgármesterén.) A történet nem túl figyelemfelkeltő, azonban évekig zajlott a bírósági tárgyalás, amelynek során szépen lassan összeállt az összeesküvés története.
A két eset modelljében a legnagyobb kontrasztot az adja, hogy amikor a hídbotrány történetéből elvesznek egyes rétegeket, a történet nem omlik össze, hanem egységes marad, csak kevesebb szálon fognak egymáshoz kötődni a rétegek. Ha ugyanezt megtesszük a pizzagate-es történettel, és elvesszük a wikileakses réteget, akkor azt látjuk, hogy az eredetileg zárt gráf több kisebb egységre esik szét. Mindez azért van, mert az összeesküvés-elméletekben a különböző rétegeket nagyon kevés dolog köti össze, így ha a fő összekötő réteget kivesszük, teljesen szétcsúszik a történet.
A program fejlesztői persze tisztában vannak azzal, hogy kutatásuk csak további összeesküvés-elméletek alapját képezheti, főleg, hogy céljuk ezen elméletek megfékezése. A Kaliforniai Egyetemen ennek ellenére remélik, hogy rendszerükkel a jövőben a hatóságok ki tudják majd szűrni a veszélyes konspirációkat, mielőtt egy önjelölt hős megint fegyverrel keresne fogva tartott gyerekeket egy pizzériában.
Forrás: The Conversation
