A magyar Ostende
Kovács Emőke könyve rámutat arra a talán köztudott, de ily széles körben át nem gondolt tényre, hogy a Balaton nem pusztán egy tó. A Balaton történelem.
A Sárközi Mátyás ajánlásával megjelent rendkívül igényes kötet szerzője több évtizede elkötelezett kutatója a magyar tenger kultúrtörténetének. Kovács Emőke történész legújabb könyve szépen illeszkedik az általa tudatosan épített életmű egészébe, amely nem tud és nem is akar elszakadni a balatoni tájtól, amelyben szerinte Magyarország históriája koncentrálódik. A 19. századi Balaton világa (2007), A régi idők Balatonja (2013), a Régi Balaton (2016) kötetek után 2019-ben látott napvilágot a Balatoni impressziók című újabb izgalmas olvasmány, amely számos, kevéssé ismert balatoni sorsot, helyet és történetet mutat be olvasmányos, esszéisztikus formában.
A kötetben többször előkerül Eötvös Károly Utazás a Balaton körül című (1900) anekdotagyűjteménye, amelyet jelen kötet előképének is tekinthetünk, hiszen annak mintájára ezek az írások is történelemkönyvvé, útikönyvvé és kultúrtörténeti gyűjteménnyé állnak egybe. A három nagy egységre bontott – sorsok, helyek, történetek – kötet szerzője szemléletes képet fest a XIX–XX. századi magyar történelem és mindennapi élet nem hétköznapi egyéniségeiről, a személyes sorsokból kibontakozó országos eseményekről, helyszínekről. Az írásokban nyomon követhetjük, ahogy Keszthely, Füred, Siófok, Almádi, Földvár, Lelle a tó felfedezésével párhuzamosan válnak országos jelentőségű településekké. Híres épületeik, szülötteik, történeteik nem kerülik el az alapos szerző figyelmét.
„A Balaton siófoki része teljes pompájában várja a vasárnapi megnyitót. Kincses Balatonnak ez a drága korálja most már a világba lépő leányzó teljes bájával fogadja a vendégeit. A megnyitó ezen a részen lesz a legünnepélyesebb, a legnagyobb fényű. A program szélesre faragott keretébe sok kedves, szórakoztató, igazi szezonhangulatot hozó pontot akasztottak be. A fényes fogadtatás érdekes lesz, a lóverseny izgató, a banket a legkedélyesebb, a csónakparthie a legromantikusabb, a kivilágítás és fáklyászene ünnepi s a táncvigalom a gyönyörű programm legmulatóbb része.” (A siófoki fürdőtelep 1893-as megnyitójáról szóló tudósítás.)
Kovács Emőke történeteit az teszi különlegessé, hogy az eredeti forrásokra támaszkodó történészi hitelesség és alaposság mellett képes a tó történeteit élményszerű impressziókon keresztül bemutatni. Ezt fejezi ki a címbe emelt kifejezés és a Fekti Vera festőművész – a szerzőt idézve – „hangulatos, a tavat hűen, de artisztikus módon idéző festményei, akvarelljei” is. A tömör, lényegre törő, mégis eseménydús leírásokat gazdagon díszítő alkotások még érdekesebbé és könnyebben befogadhatóvá teszik a kötetet.
A Várromantika, a Mezítlábas festő, a Balatoni Emmaus, a Latyi a Balatonon, A tihanyi levendulás, a Tavi temetők és a Balatoni tévhitek csak néhány kiragadott cím a tartalomjegyzékből, de ezekből is látszik, hogy a szerző szemhatára távolabbra tekint a szokványos balatoni leírások többségénél. Kertek, parkok, vulkanikus hegyek, temetők, kápolnák, várromok, gyógyvizek, kikötők, a köréjük épülő legendák, babonák, emberi sorsok bemutatása teszi teljessé a képet. Kovács Emőke könyvében a Balaton nem pusztán földrajzi táj, hanem műhely, történelmi családok – Festetichek, Széchenyiek – otthona, írók, költők, festők, színészek ihletforrást nyújtó menedéke, a szőlőtermesztés és a borkészítés origója. Kisfaludy Sándor, Garay János, Illyés Gyula, Tatay Sándor, Lipták Gábor, Takáts Gyula, Egry József, a Karinthyak – csak hogy néhányat említsünk a kötetben felbukkanó alkotók közül.
„Siófokon, a Vitéz penzióban, Karinthyék és a Karinthy köré sereglettek nyaralóhelyen nem volt szükség pénzre. A vajszívű penziósné, Vitézné fűnek-fának hitelezett, sokszor még a vasúti jegy árát is kölcsönadta, télen azután siránkozó hangon, apránként, innen is, onnan is, önmagán gúnyolódva, vissza-visszakönyörgött valamit az előlegezett pénzből. Az egész településen híre volt ennek a zsúfolt tanyának, ahonnan örökös lárma, veszekedés, kiabálás, röhögés és mindenféle ricsaj hallattszott. […] Voltak viharosabb és csöndesebb napok, a Balaton váltakozó hullámverésének a példájára. Egy ilyen viharos napon történt, hogy Frici, égő cigarettájával, jó darabon kiégette a paplanát, Aranka egy csomó tányért a földhöz vágott, a Karinthy-csemeték pedig, Tomival az élükön, valamennyi szobából kihordták a párnákat, s oly erővel dobálták egymás fejéhez, hogy két párna kiszakadt s a bennük levő toll behavazta az egész udvart, beszállt a nyitott ablakokon keresztül a szobákba. A termetes Vitézné csípőre tett kézzel, fejcsóválva megállt a konyha ajtajában és szelíd szemrehányással, orrhangján csak ennyit dünnyögött: – Íme, a Karinthy dinasztia.” (Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona)
A szerző azonban nemcsak gyűjtöget és leír, hanem össze is kapcsol, mesél. Történeteiből megtudhatjuk, hogy az első Anna-bál Annája Krisztina volt, hogy Churchill – a tévhittel ellentétben – sohasem randevúzott Karády Katalinnal a tó partjánál, hogy Krúdy miként csábította el a nála évtizedekkel fiatalabb, akkor mindössze 16 éves Várady Zsuzsikát, hogy kik voltak a tagjai a Borsos Miklós-féle „tihanyi fejedelemségnek”, s hogy a kékkúti Theodora-forrást már több ezer évvel ezelőtt, egy, a nimfák tiszteletére állított oltárkövön is megemlítették.
Van érkezése kitekinteni a tó hajóparkjának a történetére, a Kékszalag-vitorlásversenyekre, a balatoni viharjelző rendszerek fejlődésére, a gardahalászat rítusaira, a tó partján készült filmekre, az állandó kompjáratok beindulására, a füredi savanyúvíz jótékony hatására, a csodatónak, Hévíznek a mocsárból való kifejtésére, de még a Habsburg-család egyes tagjainak a Pannon-tengerhez való kötődésére is. Emlékfák, sírhelyek, mementók, gasztronómiai kitekintések teszik teljessé a képet.
Balatoni emberként külön öröme e sorok írójának, hogy a szerző felfedezi a téli Balatont is. De van szeme nemcsak az abban rejlő gyönyörű természeti jelenségekre, a jégtáblák rajzára, a rianások ijesztő sikongásaira, a kemény mínuszok fagyos tisztaságára vagy a különféle sportolási lehetőségekre: korcsolyára, fakutyára, jégvitorlásra, hanem az 1900-as évek elején a tó jegén elvégzett Eötvös Lóránd-féle fizikai kísérletekre is.
Kovács Emőke könyve rámutat arra a talán köztudott, de ily széles körben át nem gondolt tényre, hogy a Balaton nem pusztán egy tó. A Balaton történelem. A történelmet mind jobban megismerni pedig nemcsak lehetőségünk, hanem kötelességünk is. Ki tudná ezt jobban, mint egy történész. Mert, ahogy a szerző Eötvös Károlyt idézve mondja: „A jelen mindig vitás, a jövő mindig kétes, de a múlt igaz.”
