A Pacsirta és a Sas utca sarkán

A Pacsirta és a Sas utca sarkán

Varga Melinda alkotásait belengi valami légiesség, éteri könnyedség, ezért a versei gördülékenyen olvashatók és könnyedén befogadhatók.

Várakozásteli érzés volt kézbe venni Varga Melinda tavaly decemberben megjelent, A Pacsirta és a Sas utca sarkán című verseskötetét. Közel öt évig éltem Székelyföldön, és igen kíváncsi voltam, hogy a gyergyószentmiklósi születésű költő verseiben fellelhetők-e azok a jellegzetes poétikai eszközök, amelyek a székely gondolkodásra, szóalkotásra, témákra jellemzőek.

libri.hu-
Fotó: libri.hu

Varga Melinda versei frissek, aktuálisak, nagyon maiak, a modern emberhez és emberről szólnak. Ha valamiben tetten lehet érni a szerző származását – a néhány egyértelmű, a székely nyárra, a Gyergyói-havasokra vagy Kolozsvárra való utaláson túl –, az talán a természet gyakori megjelenítése és a szabadság, mint visszatérő motívum. A madarak, a felhők, a szél, az eső, a víz néhol melankolikus, máskor reményteli hangulatokat közvetít, amelyekkel az olvasó könnyen azonosul.

A versek nem tolakodók, nem nyomasztók a szomorúbb sorok sem. Az egész kötetet belengi valami légiesség, éteri könnyedség, ezért a rövidke költemények gördülékenyen olvashatók és könnyedén befogadhatók. Még a szerelmes versek sem okoznak feszélyezettséget, pedig az intim pillanatokat, a vágyakozást, a várakozást, a férfi-női viszonyokat a költő nagyon is XXI. századi eszközökkel ábrázolja. A versekben szemérmeskedés nélkül és rendre megjelenik a testiség, az erotika is, viszont soha nem öncélúan, hanem az érzelmi hullámzások, a lelkiállapotok minél plasztikusabb ábrázolása érdekében.

Így van ez akkor is, amikor nem a szerelem a téma, hanem például a szelfizés, a modern verssel kapcsolatos elvárások vagy akár a halál is. Ezekben a költeményekben a lágyság és az érzelmi finomság mellett már az okos, de nem kegyetlen irónia és a kissé karcos szarkazmus is megjelenik, további színekkel gazdagítva a szelíd sorokat.

Varga Melinda versei közhelyektől mentesek, a maguk egyszerűségében, tömörségükben gyönyörködtetők. Hol pihentetők és megnyugtatók, hol vágyfakasztóan érzékiek, de mindig harmonikusak és kiegyensúlyozottak.

Tökéletesen alkalmasak arra, hogy a napi versfogyasztásunk részévé tegyük őket. Méghozzá mihamarabb. 

Fotó: Szentes Zágon
Névjegy
Fotó: Szentes Zágon
Varga Melinda
1984. március 20.

Gyergyószentmiklóson született, jelenleg Kolozsváron él. Költő, az Irodalmi Jelen és az Előretolt Helyőrség erdélyi kiadásának szerkesztője, az Előretolt Helyőrség Íróakadémia oktatója. Hat verseskötet szerzője. 2014-ban megkapta az Irodalmi Jelen Költészet Díját, 2017 Kinde Annamária-díjjal tüntették ki. 2018-ban szerkesztői munkásságáért Oláh János-ösztöndíjban részesült, 2020-ban megkapta a Térey János-ösztöndíjat. Első kötete 6van9 címmel az Erdélyi Híradó Kiadó – Előretolt Helyőrség Szépirodalmi Páholy sorozatában jelenet meg 2009-ben, Kolozsvárott. A kék tempó címmel 2009-ben  jelent meg a második kötete a pozsonyi AB-Art kiadónál. 2013-ben Űrezüst címmel az Irodalmi Jelen Könyvek kiadásában publikált kötetet. 2017-ben megjelent a Sem a férfiban, sem a tájban című kötete az Irodalmi Jelen Könyvek és a Kalligram Kiadó közös gondozásában. A fásult kebelnek nincs költészete az Irodalmi Jelen Könyveknél, A Pacsirta és a Sas utca sarkán című verseskötete pedig az Előretolt Helyőrség Íróakadémia gondozásában jelent meg 2020-ban. Korábban dolgozott napilapos újságíróként, részt vett a Bretter György Irodalmi Kör (a kör most a Bréda Ferenc Irodalmi Kör nevet viseli) szervezésében, melynek egy évig alelnöke is volt. 


Kapcsolódó cikkek