A Pacsirta és a Sas utca sarkán
Varga Melinda alkotásait belengi valami légiesség, éteri könnyedség, ezért a versei gördülékenyen olvashatók és könnyedén befogadhatók.
Várakozásteli érzés volt kézbe venni Varga Melinda tavaly decemberben megjelent, A Pacsirta és a Sas utca sarkán című verseskötetét. Közel öt évig éltem Székelyföldön, és igen kíváncsi voltam, hogy a gyergyószentmiklósi születésű költő verseiben fellelhetők-e azok a jellegzetes poétikai eszközök, amelyek a székely gondolkodásra, szóalkotásra, témákra jellemzőek.
Varga Melinda versei frissek, aktuálisak, nagyon maiak, a modern emberhez és emberről szólnak. Ha valamiben tetten lehet érni a szerző származását – a néhány egyértelmű, a székely nyárra, a Gyergyói-havasokra vagy Kolozsvárra való utaláson túl –, az talán a természet gyakori megjelenítése és a szabadság, mint visszatérő motívum. A madarak, a felhők, a szél, az eső, a víz néhol melankolikus, máskor reményteli hangulatokat közvetít, amelyekkel az olvasó könnyen azonosul.
A versek nem tolakodók, nem nyomasztók a szomorúbb sorok sem. Az egész kötetet belengi valami légiesség, éteri könnyedség, ezért a rövidke költemények gördülékenyen olvashatók és könnyedén befogadhatók. Még a szerelmes versek sem okoznak feszélyezettséget, pedig az intim pillanatokat, a vágyakozást, a várakozást, a férfi-női viszonyokat a költő nagyon is XXI. századi eszközökkel ábrázolja. A versekben szemérmeskedés nélkül és rendre megjelenik a testiség, az erotika is, viszont soha nem öncélúan, hanem az érzelmi hullámzások, a lelkiállapotok minél plasztikusabb ábrázolása érdekében.
Így van ez akkor is, amikor nem a szerelem a téma, hanem például a szelfizés, a modern verssel kapcsolatos elvárások vagy akár a halál is. Ezekben a költeményekben a lágyság és az érzelmi finomság mellett már az okos, de nem kegyetlen irónia és a kissé karcos szarkazmus is megjelenik, további színekkel gazdagítva a szelíd sorokat.
Varga Melinda versei közhelyektől mentesek, a maguk egyszerűségében, tömörségükben gyönyörködtetők. Hol pihentetők és megnyugtatók, hol vágyfakasztóan érzékiek, de mindig harmonikusak és kiegyensúlyozottak.
Tökéletesen alkalmasak arra, hogy a napi versfogyasztásunk részévé tegyük őket. Méghozzá mihamarabb.
