Darvasi László: Trapiti – könyvajánló

Egy könyv, amely visszaállítja a tökfőzelék létjogosuItságát. 

Egy ifjúsági regény, amely megtanít minket is trapitizni. Egy történet, amely a szeretet, az empátia, a szabadság és a gyermeki jóság mindent legyőző erejéről mesél. Darvasi László nagy sikerű Trapiti című műve, amely 2002-ben elnyerte az Év Gyerekkönyve-díjat is, a Digitális Irodalmi Akadémia oldalán már online, ingyen is olvasható. 

A Trapiti, avagy a nagy tökfőzelékháború, bár ifjúsági- és meseregény, egyaránt szól a gyerekekhez és a felnőttekhez is. A szövevényes történetek, a különös karakterek és a velük megeső, néhol humoros, máshol elgondolkoztató események reményt keltő olvasmányélményt nyújtanak azoknak is, akik már legálisan vehetnek alkoholt. 

A Trapiti ugyanis egy olyan vidám és ártalmatlan lelkifröccs, amely még a legszomorúbb őszi időben, a járvány kellős közepén is kiszakít minket a nyomorúságunkból. A könyvet olvasva szinte alig várjuk, hogy mi is trapitizhessünk valakivel, merthogy az olyan jó. De hogy mi is az a trapitizés? Nos, erre nincsen konkrét meghatározás. Lehet egy kis nevetgélés vagy orrcsavargatás, esetleg szerelmes évődés, a lényeg, hogy szeretetteli legyen, amit csinálunk. A trapitizés gyermeki jósággal, kíváncsisággal és bolondozással véd meg minket a egyformaságtól, a sivárságtól és az elszemélytelenedéstől. 

Ezt tanítja meg Trapiti, ez a furcsa kis manócska a könyv szereplőinek (és nekünk is). A regénybeli karakterek egyrészt teljesen hétköznapiak, másrészt a mesevilágból jól ismert lények: tündérek, boszorkányok, manók. Őket sok rövid, anekdotikus történeten keresztül ismerjük meg. Például Picike Ferike felmászik a fára, és nem hajlandó lejönni onnan. A Farkas, miután megkóstolja Holle mama világhírű tökfőzelékét, már nem akarja megenni Piroskát és a Nagymamát. A leggonoszabb boszorkány, mivel állandóan lelkiismeret-furdalása van, egyfolytában jót cselekszik. A néhol kuszának érzett történetek aztán egy ponton összeérnek, hogy a mesék hagyományainak megfelelően végül győzedelmeskedhessen a jó, főleg, hogy a gonosz sem annyira kegyetlen meg ijesztő.

A Trapiti egy varázslatos és tanulságokkal teli mese, ami valóban gyógyírként hat a borongós, szürke hangulatra. Megmutatja, hogy ellen lehet és kell is állni a mindent szín elvesztésével fenyegető szürkeségnek, az unalomnak, és hogy békében el lehet fogadni mások különcségeit is, hiszen éppen ezektől lesz szórakoztató és izgalmas az élet. 

Nem az a fontos, hogy mindenki értse a dolgát vagy mindent pontosan, időre csináljon meg, és soha ne tévedjen. Az igazán lényeges dolgokat – nevetés, barátság, bátorság, tisztaság, elfogadás – úgyis csak a trapitizéssel tanulhatjuk meg. És valójában ez a valódi tudás. 

Aki pedig mindent tud, annak van oka jókedvre.