Erdélyi magyar író bárki lehet
Könyvhét, írótábor, irodalmi karaván, alkotói díjak: csak néhány az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL) tevékenységei közül, amelyekkel a társaság az erdélyi magyar irodalom minél szélesebb körű ismertségét támogatja. A sokszínű feladatok mellett arról is beszélgettünk Karácsonyi Zsolt elnökkel, hogy erdélyi magyar író bárki lehet, aki annak érzi magát.
Bár egyelőre csak nagyon halványan fontolgatom az íróvá válást, azért az mindenképpen megnyugtató gondolat, hogy E-MIL-es akár budapestiként is lehetek. Sokan éltek már ezzel a lehetőséggel, hiszen valóban nemcsak erdélyi születésűeket találunk a jó pár hírességet felvonultató tagnévsorban. Többek között arról is kérdeztem a társaság elnökét, hogy miért vonzó az E-MIL-tagság.
– Már a 2002-es megalapítást követően is nagyon gyorsan, egy-két év alatt 100 fölé kúszott a tagok száma. Ennek mi lehet az oka?
– Voltak előzményei az E-MIL-nek. Több, egy erdélyi írószervezet létrehozásáról szóló megbeszélés zajlott a múlt század utolsó éveiben, ám a megvalósulás váratott magára. Számos erdélyi szerzőt tagjai között tudhatott már akkor is a Romániai Írók Szövetsége, az Erdélyi Magyar Pen Club, a Magyar Írószövetség, de az erdélyi magyar önszervező erő, amelynek már a két világháború között is jelentős hatása volt, ismét létrehozott egy intézményt. Elsősorban a fiatalabb generáció kezdeményezésére és az idősebb nemzedék tagjainak támogatásával alakult meg 2002 februárjában Fodor Sándor elnökletével. Mellette még számos kiváló alkotó, például Király László, Mózes Attila is csatlakozott a társasághoz. Nagy segítség volt az induláskor az is, hogy jelentős anyagi támogatást kaptunk például Nagy Elektől, Böszörményi Zoltántól, illetve Márkus Barbarossa Jánostól, aki később elnöke is lett a szervezetnek. Később mások is támogattak minket, de manapság a működésünkhöz szükséges összegek elsősorban pályázatok útján jutnak el hozzánk. Gyorsan erősödött taglétszám tekintetében is a szervezet. Miért? Mert már tíz évvel korábban is szükség lett volna rá...
– Az indulás óta hogyan alakult a tagság?
– A tagjaink száma 150 körül mozog, a legalább egy kötettel rendelkező fiatal alkotóktól kezdve az idősebb, már ismert írókig, költőkig. Erdélyi magyar író bárki lehet, aki erdélyi magyar író vagy annak érzi magát, ezt elsősorban lelkületi kérdésnek tartjuk, amit az alapszabályzatunkba is beemeltünk. Az E-MIL tagsághoz egy már megjelent kötet az alapkövetelmény, valamint két tag ajánlása. Elsősorban a Kárpát-medencében (ezen belül természetesen Erdélyben), ha régiókat tekintünk, Kolozsváron és környékén, valamint Székelyföldön él a legtöbb E-MIL-tag. A tagság legnagyobb találkozója minden évben a nyári írótábor, ekkor szoktuk megtartani a közgyűlésünket is. Ezt reméljük, hogy idén is sikerül megrendeznünk, ezúttal Sztánán.
– Milyen rendezvényei vannak még az E-MIL-nek?
– Az írótábor mellett az idei tervek között szerepel, hogy hagyományainkhoz híven ismét részt vegyünk a Kolozsvári Magyar Napokon. Kiemelt rendezvényünk még a Kolozsvári Kikötő, amire általában hat-hét közép-kelet-európai ország fiatal alkotóit szoktuk meghívni, ez már egy igazi nemzetközi esemény. Az irodalmi karavánjainkat is szeretnénk folytatni, ezeken szerzőket utaztatunk író-olvasó találkozókra, felolvasóestekre. Az alapítás óta számos helyre eljutottak tagjaink: a Kárpát-medence magyarlakta régiói közül szinte mindegyikben megfordultunk, de voltak rendezvényeink Dublinban és Bukarestben, Bécsben és Berlinben is. A középiskolák és a szórványvidék felkeresése kiemelten szerepel céljaink között, illetve a vidéki települések meglátogatása is, olyan helyeké, ahol talán még Kányádi Sándor sem járt. Idén először a Kolozsvári Ünnepi Könyvhétnek (október 1- 4. között zajlik) már társszervezői vagyunk. Szervezetünk Méhes György-nagydíját és a debüt-díjat is ekkor osztjuk ki.
– A fellépési lehetőségek biztosítása mellett miben tudják még segíteni a tagokat?
– Írószervezetként az a leglényegesebb feladatunk, hogy minél szélesebb olvasói körrel ismertessük meg alkotóinkat. Csak írásból nagyon kevesen tudnak megélni, szinte mindenkinek van másik foglalkozása is. Az ösztöndíjak, honoráriumok is inkább csak jövedelemkiegészítést nyújtanak, stabil megélhetést a legtöbb esetben nem tudnak biztosítani. A fiatal tehetségek felkarolása szintén prioritás nálunk, gyakorta írunk ki tehetségkutató pályázatokat, amelyekre mindig sokan jelentkeznek és a jó eredményt elérők közül sokan írókká és aktív tagjainkká is válnak a későbbiekben. De az idősebb generáció tagjai is rendszeresen fellépnek eseményeinken, így gyakran találkozhatnak egymással a különböző korú alkotók.
– Adja magát a kérdés, amit biztos, hogy ezer oldalról megvitattak már, van-e olyan, hogy erdélyi magyar irodalom? És megmaradnak-e az alkotók helyben?
– Valóban, főleg a megalakulásunk környékén rengeteg vita, konferencia témája volt ez a kérdéskör. Azt gondolom, hogy nem lehet zárt egységként kezelni az erdélyi magyar irodalmat, de azért vannak speciális jegyek. Például a klasszikus formákra való odafigyelésben, vagy a nyelvhasználatban érhetőek tetten az erdélyi gyökerek, bár ez utóbbi a fiataloknál már nem annyira erős. Közhely, de tényleg kinyílt a világ és – ha éppen nem kényszerülünk karanténba – nagyon közel van minden, bármikor bárhová utazhatunk. A mai fiatalok már többnyire itthon maradnak, ha tanulmányaik, időszakos munkáik Magyarországra, vagy nyugatabbra csábítja is őket, jellemzően hazatérnek pár év után. Inkább a 60-as, 70-es években született szerzők egy részére igaz, hogy Magyarországon telepedtek le és ott építettek egzisztenciát.
– Sokat beszéltünk a fiatalokról, a jövő ígéreteiről. Az Erdélyi Magyar Írók Ligájának rajtuk kívül mi jelenti még a jövőt, mik a legfontosabb tervek? Valamint ajánlana néhány erdélyi szerzőt, akiknek a munkáit „melegen ajánlott" ismerni, olvasni?
– Sokszor megtörténik, hogy az értékes alkotások nem kapnak akkora figyelmet, mint amit megérdemelnének, a siker nem feltétlenül a tehetség fokmérője. Számos, világszintű szerzőnk van, akiknek a műveit külföldön még nem ismerik, ezen szeretnénk változtatni. A teljesség igénye nélkül, például Király László, Fekete Vince, Lövétei Lázár László, László Noémi mind olyan magas szintű irodalmat művelnek, amelyet érdemes nem magyar nyelvterületekre is elvinni. Az lenne a nagy jövőbeni siker, ha tagjainknak a Kárpát-medencén túl is minél nagyobb publicitást tudnánk biztosítani.
