Gergely Ágnes Kossuth-díjas költő a versmaratonon

Gergely Ágnes: Őrizetlenek – könyvajánló

Kemény, kegyetlen, lidércnyomásszerű ez a regény, bármennyire is szép és ritka szavakat használ a szerző a borzalmak leírására. 

Pánikba estünk, hogy elfogy a liszt. (Ismét tömöttek a polcok.)
Sopánkodtunk azon, hogy nem tudunk társadalmi életet élni. (Ismét újranyitnak a kocsmák.)
Tökéletesen meguntuk a Netflix, az HBO és az összes tévé kínálatát. (Ismét mehetünk kirándulni bárhová.)

A két hónapos karantén alatt persze ennél sokan sokkal rosszabbakat átéltek: elvesztették egy szerettüket, munkanélküliek lettek, vállalkozások csődöltek be, jövőbeni tervek dőltek dugába. És nem lehet elmenni a mindenkit és mindent érintő általános bizonytalanság mellett sem.

Mégis, ha elolvassuk Gergely Ágnes: Őrizetlenek című könyvét, rájöhetünk, mindezek szinte semmik ahhoz képest, ami szenvedés másoknak kijuthat. Az Őrizetlenek ugyan nem önéletrajzi regény, az író ugyanakkor valós, a családjában történt drasztikus életeseményeket dolgoz fel benne, a legfontosabb szereplő, a két kislány karakterének segítségével. Akik a felnőttek számára is szinte elviselhetetlen dolgokat kénytelenek elszenvedni: betegséget, veszteséget, fájdalmat és halált. Várjuk, hogy végre valami jó történjen velük, de nem fordul jobbra a sorsuk. Az igazságtalan események folyamatosan feszültségben tartják a történetet, nincs megkönnyebbülés.

Az író nem könyörül meg alakjain, senki nem menti meg őket, sem ember, sem isten. Valóban őrizetlenek.

pixabay.com-
Fotó: pixabay.com

Kemény, kegyetlen, lidércnyomásszerű ez a regény, bármennyire is szép és ritka szavakat használ Gergely Ágnes a borzalmak leírására. Ugyanakkor letehetetlen és feledhetetlen alkotás, amit muszáj újra és újra elolvasni, hogy minden rétegét megértsük. Mert ahogy egy olvasó lényegretörően megfogalmazta: 

Döbbenetesen emberi történet, teli fájdalommal, szeretettel, tisztelettel, élni akarással. Miután becsuktam a könyvet, hiányozni kezdett. És ez jó, ilyennek kell lennie egy könyvnek.

Fotó: MTI/Marjai János
Névjegy
Fotó: DIA
Gergely Ágnes
1933. október 5.

Költő, prózaíró, esszéista, műfordító. Családi biztonságát szétzúzta a második világháború. Édesapját 1944 végén elhurcolták, s többé nem tért haza. A háború után édesanyja egyedül, szinte a semmiből kezdte újrateremteni az életüket, előbb Endrődön, majd Szegeden, végül Budapesten. 1957-ben szerzett magyar- angol szakos tanári diplomát az ELTE-n. Pályáját általános, majd középiskolai tanárként kezdte: hat esztendeig tanított Újpesten. Ezekben az években kezdett el fordítani és írni. 1963-ban nehéz döntést hozott: elhagyta a tanári pályát, Ezután előbb újságíró volt a Magyar Rádió külföldi adásainak szerkesztőségében, majd az Élet és Irodalom rovatvezetője 1973-ig. 1973–74-ben ösztöndíjjal egy évet töltött az USA-ban, az Iowai Egyetem nemzetközi íróprogramjának résztvevőjeként. Hazatérése után a Szépirodalmi Könyvkiadó szerkesztője lett, 1977–88 között pedig a Nagyvilág című világirodalmi folyóirat rovatvezetője. 1988 óta írásaiból él. Írói életművének legdúsabb ága a lírai költészet, de tevékenységének markáns területe a műfordítás is. Többször képviselte hazáját és a magyar irodalmat nemzetközi írótalálkozókon, konferenciákon, külföldi tanulmányutakon.Tagja a Szépírók Társaságának és a PEN Club magyar tagozatának. 1998-ban tagjainak sorába választotta az MTA Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiája, 2000-ben pedig a Digitális Irodalmi Akadémia.


Kapcsolódó cikkek

Gergely Ágnes díjai

1977, 1987 – József Attila-díj
1985, 1996 – Déry Tibor-díj
1985 – Az Év Könyve-jutalom
1988 – MTA–Soros-ösztöndíj
1989 – a Munka Érdemrend arany fokozata
1994 – Füst Milán-díj
1995 – a Salvatore Quasimodo-emlékverseny díja
1995 – Kortárs-díj
1996 – Getz-díj
2000 – Kossuth-díj
2000 – a Soros Alapítvány Irodalmi Díja
2007 – az Artisjus Irodalmi Nagydíja
2010 – Prima-díj
2019 – Tiszatáj-díj