Gergely Ágnes: Őrizetlenek – könyvajánló

Kemény, kegyetlen, lidércnyomásszerű ez a regény, bármennyire is szép és ritka szavakat használ a szerző a borzalmak leírására. 

Pánikba estünk, hogy elfogy a liszt. (Ismét tömöttek a polcok.)
Sopánkodtunk azon, hogy nem tudunk társadalmi életet élni. (Ismét újranyitnak a kocsmák.)
Tökéletesen meguntuk a Netflix, az HBO és az összes tévé kínálatát. (Ismét mehetünk kirándulni bárhová.)

A két hónapos karantén alatt persze ennél sokan sokkal rosszabbakat átéltek: elvesztették egy szerettüket, munkanélküliek lettek, vállalkozások csődöltek be, jövőbeni tervek dőltek dugába. És nem lehet elmenni a mindenkit és mindent érintő általános bizonytalanság mellett sem.

Mégis, ha elolvassuk Gergely Ágnes: Őrizetlenek című könyvét, rájöhetünk, mindezek szinte semmik ahhoz képest, ami szenvedés másoknak kijuthat. Az Őrizetlenek ugyan nem önéletrajzi regény, az író ugyanakkor valós, a családjában történt drasztikus életeseményeket dolgoz fel benne, a legfontosabb szereplő, a két kislány karakterének segítségével. Akik a felnőttek számára is szinte elviselhetetlen dolgokat kénytelenek elszenvedni: betegséget, veszteséget, fájdalmat és halált. Várjuk, hogy végre valami jó történjen velük, de nem fordul jobbra a sorsuk. Az igazságtalan események folyamatosan feszültségben tartják a történetet, nincs megkönnyebbülés.

Az író nem könyörül meg alakjain, senki nem menti meg őket, sem ember, sem isten. Valóban őrizetlenek.

Kemény, kegyetlen, lidércnyomásszerű ez a regény, bármennyire is szép és ritka szavakat használ Gergely Ágnes a borzalmak leírására. Ugyanakkor letehetetlen és feledhetetlen alkotás, amit muszáj újra és újra elolvasni, hogy minden rétegét megértsük. Mert ahogy egy olvasó lényegretörően megfogalmazta: 

Döbbenetesen emberi történet, teli fájdalommal, szeretettel, tisztelettel, élni akarással. Miután becsuktam a könyvet, hiányozni kezdett. És ez jó, ilyennek kell lennie egy könyvnek.