Illyés Gyula: Kora tavasz – Mint a darvak – könyvajánló

Illyés Gyula: Kora tavasz – Mint a darvak – könyvajánló

Történelmi számvetés, társadalmi korrajz és önéletrajzi elemek: ezek mind megtalálhatóak Illyés Gyula Kora tavasz – Mint a darvak dupla művében, amelyeket a Digitális Irodalmi Akadémia jóvoltából bármikor online és ingyenesen olvashatunk. 

A Kora tavasz az 1918–19-es forrongó időszakot kelti életre, több mint húsz év távlatából. Az író nemcsak fiatalkorának felidézésére vállalkozik benne, hanem szembe is néz ezzel a ki nem beszélt időszakkal, és azzal, hogy milyen volt valójában a „történelemben élni". Merthogy ekkor, az első világháborút követő forradalmak idején az egyéni életet sokkal jobban befolyásolták a politikai-társadalmi változások, mint békeidőben bármikor. 

Illyés zsenialitása abban áll, hogy a 16–17 éves, még félig gyermek fejlődésrajzába képes volt a lélektani regényt és a történeti tanulmányt úgy összeolvasztani, hogy a különböző jelenségeket – egyénieket és közösségieket egyaránt – logikusan kifejti, okokkal és motivációkkal is ellátja. Bár fiktív történetről van szó, és az író szándékosan megváltoztatja a közismert neveket és színtereket, mindvégig egyértelmű marad, hogy kiről és miről van szó, a mű végig objektív és történelmileg hiteles marad. 

A történetiség mellett az egyéni szál kibontása ugyanolyan fontos a nagyepikai műben. A nehéz korszak felgyorsítja a felnőttévállást, a világháború egyik pillanatról a másikra férfivé avatja a serdülőket, és az azt lezáró korszakban még inkább helyt kell állniuk. A főhős ráadásul a vidék-város határmezsgyéjén is egyensúlyozik, származása a paraszti életmódhoz, tanulmányai pedig egy teljesen más, intellektuális közeghez húzzák, így a két kultúra különbözőségeihez, szokásaihoz is alkalmazkodnia kell. 

PIM-
Fotó: PIM

A Kora tavasz valójában egy útmutató is az író életművéhez, hiszen megtalálhatóak benne mindazok a gondolatok, amelyek későbbi alkotásaiban is lényeges szerepet kapnak: a lélekrajzba szőtt önéletrajzi elemek, az eszmények tárgyilagos tálalása, a vidék-város szembeállítása, az egyén és közösség egymásra hatásának vizsgálata. 

A Mint a darvak már ezen mondanivalóknak a tömörített, az esztétika nyelvére lefordított esszenciája. Életteli és szomorkás vitacikkek sorozata, amelyek az erkölcsös magatartás, az etikus viselkedés szükségességét helyezik előtérbe. Mivel a közösség, társadalom morális felemelkedésben már nem hisz, így marad az egyén felelőssége a lelkiismeretes, csendes helytállásra. Akár szegénységben is. Hiszen a fő karakter küzdelmei elsősorban nem a pénzről szólnak – sőt, a pénztelenség inkább tartásra és jólneveltségre oktatja –, hanem világszemléletének kialakításáról, saját helyének, szerepének megtalálásáról. 

PIM-
Fotó: PIM

Bár két külön műről van szó, nem véletlen, hogy a Kora tavasz és a Mint a darvak összefűzve olvashatóak a Digitális Irodalmi Akadémia oldalán. A könyvek szinte tételszerűen tartalmazzák Illyés Gyula erkölcsi mondanivalóját, gondolatiságának lényegét, így ha csak most ismerkedünk az író prózai műveivel, vagy szeretnénk azokat feleleveníteni, akkor mindenképpen ezekkel érdemes kezdeni. 

Fotó: PIM
Névjegy
Fotó: PIM
Illyés Gyula
1902. november 2. – 1983. április 15.

A Tolna megyei Felsőrácegrespusztán született. A pusztai népiskolában tanul. 1912-ben a családjával Simontornyára költözik, itt fejezi be az elemi osztályokat, majd Dombóváron (1913–1914) és Bonyhádon (1914–1916) gimnazista. 1916-ban szülei elválnak, ő anyjával Budapestre költözik, már itt érettségizik, ami után a budapesti bölcsészkar magyar–francia szakos hallgatója. Már 1918–1919-ben kapcsolatba kerül a baloldali diák- és ifjúmunkás mozgalmakkal. 1921 végén – a letartóztatás elől menekülve – emigrál. Bécsen, Berlinen keresztül 1922 márciusában érkezik meg Párizsba. Könyvkötő munkás, a Sorbonne hallgatója. Részt vesz a baloldali emigráns mozgalmakban. Bekapcsolódott a francia és magyar avantgárd csoportok munkájába. 1926-ban amnesztiát kap, hazatér. A Phőnix Biztosító Társaság hivatalnoka (1927–1936), majd annak csődje után a Nemzeti Bank sajtóreferense francia mezőgazdasági ügyekben (1937–1948). Még 1931-ben feleségül veszi Juvancz Irmát, akivel 1939-ben elváltak. 1936 legvégén ismerte meg Kozmutza Flórát, akivel 1939-ben köt haláláig tartó házasságot. Gyermekük Mária. 1920-ban jelenik meg első vers, 1923-tól rendszeresen publikál. A Nyugatban 1927 novemberében jelenik meg első írása, egy kritika. 1928-ban első verseskötetét is a Nyugat adja ki. Néhány év alatt nemzedékének egyik legelismertebb alkotójává válik. Négyszer kapott Baumgarten-díjat (1931, 1933, 1934, 1936). 1934-ben Nagy Lajossal hosszabb utazást tesz a Szovjetunióban mint az első írókongresszus meghívottja. 1933-tól a népi írók mozgalmának egyik vezető személyisége. 1937-ben a Márciusi Front egyik alapítója. 1937-től a Nyugat társszerkesztője, annak megszűnte után a Magyar Csillag szerkesztője (1941–1944). A német megszállás után vidéken és a fővárosban bujkált. 1945 tavaszától részt vesz a Nemzeti Parasztpárt munkájában. Nemzetgyűlési, majd országgyűlési képviselő, 1948-ban lemond. 1946 nyarán megszervezte a Magyar Népi Művelődési Intézetet. 1946 és 1949 között a Válasz szerkesztője, valamint a Magyar Tudományos Akadémia tagja. 1948-ban az elsők között, majd 1953-ban és 1970-ben Kossuth-díjat kap. A Rákosi-korban igyekezett visszavonultan élni, sok időt tölt a család tihanyi nyaralójában. 1956 októberének legnagyobb hatású irodalmi eseménye az Egy mondat a zsarnokságról megjelenése. A Kádár-kor kezdeti éveiben is visszavonultan élt, a hatalom ellenségesen kezeli, majd a hatvanas években fokozatosan enyhült a helyzet. 1961-től rendszeresen jelentek meg alkotásai, 1969-ben megindult életmű-sorozata, amelynek 22 kötete jelent meg 1986-ig. A hatvanas években sokat járt külföldön. Munkásságát idehaza és máshol számos kitüntetéssel ismerték el. Hosszan tartó betegség után a rák viszi el, a Farkasréti temetőben helyezik örök nyugalomra 1983-ban. (Forrás: DIA)


Kapcsolódó cikkek

Illyés Gyula díjai, elismerései

1931, 1933, 1934, 1936 – Baumgarten-díj
1948, 1953, 1970 – Kossuth-díj
1950 – József Attila-díj
1966 – Le Grand Prix International de Poésie (Belgium)
1966 – a Knokkei Irodalmi Biennálé Nagydíja
1969 – Tanácsköztársasági Emlékérem
1970 – Herder-díj (Ausztria)
1971 – Commandeur de l’Ordre des Arts et des Lettres (Franciaország)
1971 – Batsányi-díj
1972 – A Munka Vörös Zászló Érdemrendje
1977 – A Magyar Népköztársaság Babérkoszorúval Ékesített Zászlórendje
1978 – Prix des Amitiés Françaises (Franciaország)
1981 – Mondello-díj (Olaszország)
1982 – Pro Urbe Pécs
1982 – A Magyar Népköztársaság Rubinokkal Ékesített Zászlórendje