Jónás Tamás - Vakaró

Jónás Tamás - Vakaró

Dénes Adél a szegények ételét, a Vakarót készítette el nekünk, de nem akárhogyan, úgy, ahogy roma származású magyar költőnk, Jónás Tamás szereti. Főzzünk vele!

„Éhezett már? Egy hetet, kettőt? Nem. Ha Ön ínyenc, bánhatja. […] Amikor aztán pénzhez jut (nagyon fontos, hogy ne túl sokhoz), vegyen lisztet, sót, vizet (mindenből keveset), keverje azokat össze, dolgozza meg, nyújtsa ki, formáljon belőle 2–3 cm vastag palacsintát, és az előmelegített sütőben süsse meg. Akkor aztán szelje ketté (úgysem tudja kivárni, hogy ne forrón essen neki), és a még kissé nyers, gőzölgő tésztát kenje meg sertészsírral. Máris eheti a vakarót! Ha gondolja, egy kevés sóval tovább bolondíthatja az újszerű ízt, de mást már ne adjon hozzá! Ez az étel attól finom, hogy egyszerű. Figyelem! Egyszerre fél kilónál többet semmiképp se fogyasszon belőle, hiszen akkor Ön már habzsol, mondhatni túlfogyaszt, s ez semmiképpen sem illik a vakaró szelleméhez! Vendégeket, barátokat vakarópartira ne hívjon, magányosan, szürkületi szobában fogyassza ezt a titkos kincset, s miközben harap, rág és nyel, csendesen, minden lázadás nélkül gondolkodjon el sorsán, és ha nem túl fárasztó vagy triviális Önnek, gondolkodjon el addigi cukros, zsíros, édes és émelyítően huszadik századi, városi életén. Jó étvágyat!” - Jónás Tamás: Vakaró ínyenceknek In: Friss irodalmi húsok. Pallas Stúdió, 2001.

Hozzávalók:

Liszt, só, víz, sertészsír


Cikksorozatunkban a PIM „Nyelv babérral” című kiadványának receptjeit és a hozzá tartozó írásokat dolgozzuk fel.

Nyelv babérral: „Legalább egyetek egy jót!” - mondta Mosonyi Alíz meséjében a jósnő a magyaroknak, miután megmutatta nekik múltjukat és jövendőjüket. És a magyarok esznek: jókat is, meg rosszakat is, néha meg, ha nem akad semmi, akkor éheznek – az íróik pedig mindezt megírják. Az evésről, ételekről szóló szépirodalmi szövegek mennyisége bizonyítja, hogy a téma nem csak kiapadhatatlan ihletforrás, de irodalmilag is jól használható, sokféle jelentést sűrítő költői lehetőség. A PIM új kiadványa, a magyar irodalom gasztronómiai sokszínűségét bemutató Nyelv babérral című antológia idézetek százával bizonyítja mindezt. Ínyenceknek ajánljuk!

A sorozat további receptjeit IDE KATTINTVA találod meg!

Dénes Adél-
Fotó: Dénes Adél

Nyelv babérral

A kötet szerkesztői: Szilágyi Judit, Nagy Ágnes
Az utószót Cserna-Szabó András írta
A könyvet Bieder Anikó és Gelsei Balázs tervezte

Kiadó: Petőfi Irodalmi Múzeum
1053 Budapest, károlyi u. 16.
www.pim.hu
Felelős kiadó: Demeter Szilárd főigazgató
Nyomdai munkák: EPC Nyomda, Budaörs
Felelős vezető: Mészáros lászló
© Petőfi Irodalmi Múzeum
© Cserna-Szabó András
© A szépirodalmi szövegek jogtulajdonosai
© A tárgyak és fotók tulajdonosai
ISBN 978-615-5517-52-5

Fotó: Dénes Adél
Névjegy
Fotó: Szilágyi Lenke

Jónás Tamás 1973. március 14-én Ózdon született. Roma származású magyar költő, író, programozó. Nehéz gyermekkora volt. 4 éves koráig Csernelyben élt, majd intézetbe került testvéreivel együtt. 6 éves volt, amikor visszakerült szüleihez, majd Szombathelyre költöztek. Eleinte tévészerelő vagy pincér szeretett volna lenni, végül gimnáziumba íratták. 16 éves kora óta jelennek meg versei. A dokk.hu internetes irodalmi portál alapító szerkesztője. Az Amaro Drom és a Rádió C munkatársa volt. 22 évesen adta ki Cigányidők címmel írt önéletrajzi regényét, melyben a kora gyermekkora történéseit próbálja feldolgozni. Felsőfokú tanulmányait a győri Széchenyi István Műszaki Főiskolán, az ELTE magyar-szanszkrit szakán és A Tan Kapuja Buddhista Főiskolán végezte. Programozóként is dolgozik. A Szépírók Társasága szakmai és érdekvédelmi szövetség tagja.


Kapcsolódó cikkek