Ottlik Géza: Iskola a határon – könyvajánló

Maga Ottlik Géza is többször nyilatkozta, hogy az Iskola a határon könyvét többször el kell olvasni ahhoz, hogy minden árnyalatát megérthessük, mélységében felfogjuk. Szerencsére a Digitális Irodalmi Akadémia oldalán ezt bármikor, ingyen és online megtehetjük. 

Bár nem vagyok egy nagy újraolvasó, az Iskola a határon esetében teljesen egyet tudok érteni a szerzővel. Ottlik irodalmi remeke ugyanis pont az a könyv, amire közhelyesen azt szoktuk mondani, hogy „bezzeg, ha angol, vagy német nyelvterületen íródott volna, már régen világhíres lenne". Ez valóban igaz, bár akkor meg nem jöhetett volna létre, hiszen az író saját gyerekkori emlékeiből és azokból a társadalmi tapasztalásokból táplálkozott, amelyeket csak Magyarországon és csak a huszadik század első felében élhetett meg. 

Mondanivalóját viszont olyan univerzális módon, mégis líraian és kifinomultan pontos megfogalmazással tálalja, hogy abba belefacsarodik az ember lelke. Első és sokadszori újraolvasásnál is. És akkor is, ha még nem élt abban a korban, vagy ha soha köze sem volt a katonaiskolás léthez. Merthogy a történet csak a felszín, Ottlik regénye valójában az emberiség legfontosabb és mindig aktuális kérdéseivel foglalkozik: a szabadsággal, a barátsággal, az emberi méltósággal, a veszteségek feldolgozásával. 

Rengeteg kritika, elemzés, esszé megjelent már az Iskola a határon könyvről, és még ma, több mint hatvan évvel az első megjelenése után is rendszeresen foglalkoznak vele. Például azzal, hogy bármennyire is adná magát, még egyik rendező sem merte megfilmesíteni. Mert bár a könyv története valójában elég egyszerű, a regény a regényben szerkezete, az idősíkok változásai, a lelki mélységek ábrázolásai csak az olvasás útján tudnak átjönni, ezért a szerző sem lelkesedett soha a megfilmesítési ötletért.

De végül is miről szól ez a hatalmas rajongótáborral rendelkező mű?

A történet három főszereplője Both Benedek „Bébé", Medve Gábor és Szeredy Dani, akik tíz évesen egy határszéli katonai iskolába kerülnek. A Horthy-korszakban járunk, amikor az ilyen iskolákban szigorú hierarchia uralkodik, az újonnan bekerülőknek egy már kialakult rendszerbe kellene beintegrálódniuk, de pont a struktúra zártsága az, ami ezt kifejezetten nehézzé teszi. A tanárok és tiszthelyettesek minden eszközzel szigorúan fegyelmeznek, nem tűrik az elhajlásokat, így nem ritka a megalázás, lealacsonyítás, fenyítés sem.  

A katonaiskolába bekerülők így nagyon hamar elveszítik gyermeki énjüket, gyorsan fel kell nőniük, el kell tépniük régi kötődéseiket, és kicsit el is vesztik régi önmagukat. Ezek a változások és veszteségek viszont az életre szóló összetartozás kialakulásához vezetnek, amely

talán kevesebb a barátságnál, de több a szerelemnél

A könyv erről a gyerekkorból eredő, de felnőttkorban is élő szövetségről szól a három főszereplő között. A regény a regényben szerkezetben a belső regény Medve Gábor kézirata, amely a gyerekkori tapasztalásokról szól, ezt olvassa és kommentálja a külső regényben Bébé, miközben Szeredy Dani zavaros nőügyeivel is foglalkozik. A műben ezért az idő nem lineárisan halad előre, oda-vissza ugrálunk az idősíkok között, és mivel több nézőpontot is megismerünk, ezért szinte lehetetlen valamilyen időrendiséget és történeti vonalat megállapítani.

A narrátorok önreflexiói, a metaforák komplexitása, a míves, lírai nyelvezet és az, hogy egyszerre olyan sok mindenről szól a könyv, talán első gondolatra ijesztővé teszik a művet. Ottlik zsenialitása viszont pont abban áll, hogy mindezek ellenére egyáltalán nem nehéz olvasni, már az első oldaltól kezdve beszippant és oda is szegez a többértelmű sorokhoz. Felejtsük el, hogy időközben kötelező tananyag és érettségi tétel lett a műből (ami csak ártott a fiatalok befogadókészségének), mert minden banalitás és frázis nélkül, az Iskola a határon valóban az a könyv, amit tényleg mindenkinek olvasnia kéne. Először és még többször és többször.