Ottlik Géza: Iskola a határon – könyvajánló

Ottlik Géza: Iskola a határon – könyvajánló

Maga Ottlik Géza is többször nyilatkozta, hogy az Iskola a határon könyvét többször el kell olvasni ahhoz, hogy minden árnyalatát megérthessük, mélységében felfogjuk. Szerencsére a Digitális Irodalmi Akadémia oldalán ezt bármikor, ingyen és online megtehetjük. 

Bár nem vagyok egy nagy újraolvasó, az Iskola a határon esetében teljesen egyet tudok érteni a szerzővel. Ottlik irodalmi remeke ugyanis pont az a könyv, amire közhelyesen azt szoktuk mondani, hogy „bezzeg, ha angol, vagy német nyelvterületen íródott volna, már régen világhíres lenne". Ez valóban igaz, bár akkor meg nem jöhetett volna létre, hiszen az író saját gyerekkori emlékeiből és azokból a társadalmi tapasztalásokból táplálkozott, amelyeket csak Magyarországon és csak a huszadik század első felében élhetett meg. 

PIM-Ottlik Géza
Ottlik GézaFotó: PIM

Mondanivalóját viszont olyan univerzális módon, mégis líraian és kifinomultan pontos megfogalmazással tálalja, hogy abba belefacsarodik az ember lelke. Első és sokadszori újraolvasásnál is. És akkor is, ha még nem élt abban a korban, vagy ha soha köze sem volt a katonaiskolás léthez. Merthogy a történet csak a felszín, Ottlik regénye valójában az emberiség legfontosabb és mindig aktuális kérdéseivel foglalkozik: a szabadsággal, a barátsággal, az emberi méltósággal, a veszteségek feldolgozásával. 

Rengeteg kritika, elemzés, esszé megjelent már az Iskola a határon könyvről, és még ma, több mint hatvan évvel az első megjelenése után is rendszeresen foglalkoznak vele. Például azzal, hogy bármennyire is adná magát, még egyik rendező sem merte megfilmesíteni. Mert bár a könyv története valójában elég egyszerű, a regény a regényben szerkezete, az idősíkok változásai, a lelki mélységek ábrázolásai csak az olvasás útján tudnak átjönni, ezért a szerző sem lelkesedett soha a megfilmesítési ötletért.

De végül is miről szól ez a hatalmas rajongótáborral rendelkező mű?

A történet három főszereplője Both Benedek „Bébé", Medve Gábor és Szeredy Dani, akik tíz évesen egy határszéli katonai iskolába kerülnek. A Horthy-korszakban járunk, amikor az ilyen iskolákban szigorú hierarchia uralkodik, az újonnan bekerülőknek egy már kialakult rendszerbe kellene beintegrálódniuk, de pont a struktúra zártsága az, ami ezt kifejezetten nehézzé teszi. A tanárok és tiszthelyettesek minden eszközzel szigorúan fegyelmeznek, nem tűrik az elhajlásokat, így nem ritka a megalázás, lealacsonyítás, fenyítés sem.  

A katonaiskolába bekerülők így nagyon hamar elveszítik gyermeki énjüket, gyorsan fel kell nőniük, el kell tépniük régi kötődéseiket, és kicsit el is vesztik régi önmagukat. Ezek a változások és veszteségek viszont az életre szóló összetartozás kialakulásához vezetnek, amely

talán kevesebb a barátságnál, de több a szerelemnél

A könyv erről a gyerekkorból eredő, de felnőttkorban is élő szövetségről szól a három főszereplő között. A regény a regényben szerkezetben a belső regény Medve Gábor kézirata, amely a gyerekkori tapasztalásokról szól, ezt olvassa és kommentálja a külső regényben Bébé, miközben Szeredy Dani zavaros nőügyeivel is foglalkozik. A műben ezért az idő nem lineárisan halad előre, oda-vissza ugrálunk az idősíkok között, és mivel több nézőpontot is megismerünk, ezért szinte lehetetlen valamilyen időrendiséget és történeti vonalat megállapítani.

A narrátorok önreflexiói, a metaforák komplexitása, a míves, lírai nyelvezet és az, hogy egyszerre olyan sok mindenről szól a könyv, talán első gondolatra ijesztővé teszik a művet. Ottlik zsenialitása viszont pont abban áll, hogy mindezek ellenére egyáltalán nem nehéz olvasni, már az első oldaltól kezdve beszippant és oda is szegez a többértelmű sorokhoz. Felejtsük el, hogy időközben kötelező tananyag és érettségi tétel lett a műből (ami csak ártott a fiatalok befogadókészségének), mert minden banalitás és frázis nélkül, az Iskola a határon valóban az a könyv, amit tényleg mindenkinek olvasnia kéne. Először és még többször és többször. 

Fotó: PIM
Névjegy
Fotó: PIM
Ottlik Géza
1912. május 9. – 1990. október 9.

Régi nemesi család sarja. Az író édesapja, idősebb Ottlik Géza belügyminisztériumi titkár volt, és a császári és királyi kamarás címet viselte. Az író az apa második, Csonti Szabó Erzsébettel kötött kései házasságából született Budapesten. Másfél éves korában veszítette el apját, gyermekkorában nők vették körül. 1923–1926-ig a kőszegi katonai alreáliskola növendéke volt, 1926-tól a budapesti katonai főreáliskolában folytatta tanulmányait. A katonaiskola mikrotársadalma, az itt szerzett élmények szolgáltatták az Iskola a határon című regény élményanyagát, s döntő módon hatottak az író gondolkodásmódjára. Érettségi után Ottlik beiratkozott a budapesti tudományegyetem matematika–fizika szakára. Sokoldalúságát, érdeklődési körének tágasságát nemcsak a természettudományok, különösen a matematika iránti vonzódása jelzi. Az iskolai évek alatt atletizált, a szellemi sportok közül pedig a bridzs foglalkoztatta. Mivel a harmincas években tanári állást találnia szinte lehetetlen volt, Ottlik újságíróként próbált érvényesülni. A háború alatt Ottlik légoltalmi szolgálatot teljesített, Budapesten való tartózkodása így lehetővé tette számára, hogy feleségével, Debreczeni Gyöngyivel együtt üldözötteket bújtasson, többek között Vas Istvánt is. A háború befejezése után Ottlik és írótársai a Nyugat újraindítását tervezték, ettől várva az egész magyar szellemi élet megújhodását. 1945-ben Ottlikot a magyar PEN Klub titkárává választották, 1947-ben több más írótársával részt vett a társaság zürichi ülésén. Ugyanebben az évben a római Magyar Intézet ösztöndíjasa volt. 1945–46-ban rövid ideig a Magyar Rádió dramaturgjaként működött. 1948-tól 1957-ig a dogmatikus irodalompolitika következtében Ottlik, számos íróval-költővel egyetemben, kiszorult az irodalmi életből, bezárultak előtte a publikálási lehetőségek. Feleségével Gödöllőre költözött, és műfordításból próbált megélni. Fordítói munkájának elismeréseképpen az angol kormány meghívására 1960 őszén néhány hetet Londonban töltött. Ottlik 1957 után térhetett vissza az irodalmi életbe. Feleségével együtt visszaköltözött Budapestre. Ebben az évben jelent meg a Hajnali háztetők című kisregény egy sor elbeszéléssel közös kötetben.1959-ben látott napvilágot a „főműként" kanonizált Iskola a határon, 1969-ben a Minden megvan című elbeszéléskötet, később a Próza című kötet (1980), majd a Buda című regény (1993). Érdekes, rendhagyó vállalkozás a Kalandos hajózás a bridzs ismeretlen vizein című kötet, mely műfaja szerint bridzsszakkönyv, előadásmódja azonban szépprózai. Először angolul jelent meg 1979-ben (Adventures in Card Play, Hugh Kelsey-vel), majd magyarul is 1997-ben. 1990. október 9-én halt meg, Budapesten, a Farkasréti temetőben nyugszik. (Forrás: DIA)


Kapcsolódó cikkek

10 évnyi újraírás

Esterházy Péter hódolata

Kell-e annál nagyobb elismerés, mint amivel Esterházy Péter adózott az Iskola a határon könyvnek? Ottlik Géza 70. születésnapjára mintegy 250 órát belefektetve, kézzel lemásolta a művet, egy 57*77 centiméteres rajzlapra, olvashatatlanná téve így a mondatokat.