Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának – könyvajánló

Az eredetileg ifjúsági, de valójában örök érvényű és mindenkihez szóló regény önkéntelenül is az elfogadás és a komplexebb értékítéletek felé hajt minket.

Ha mostanában úgy érezzük, hogy csak döcögnek a dolgok, az élet a tökéletestől fényévekre van, és velünk sem igazán százas minden, akkor igen könnyen megértjük majd a 11 éves Zsófika dilemmáit, akit a saját diplomás, nevelő tanár anyja is kicsit szürkének, tompának tart, és aki valahogy szintén nem stimmel. Persze csak első látásra, hiszen Szabó Magda karakterei soha nem egydimenziósak, és most is hamar kiderül, hogy senki sem csak annyi, mint amit felületes ránézésre mutat magából. A Mondják meg Zsófikának című – eredetileg ifjúsági, de valójában örök érvényű és mindenkihez szóló – regénye önkéntelenül is az elfogadás és a komplexebb értékítéletek felé hajt minket, amire manapság, a szélsőséges megosztottság korában nagyobb szükségünk van, mint bármikor. 

Szabó Magdát egyébként is érdemes időről időre elővenni, hiszen könyveiből mindig nagyon bensőséges, otthonos érzés sugárzik, amelyekben nem lehet nem feloldódni, ellazulni. Még akkor is így van ez, ha a történet egy olyan fiatal leányról szól, aki tragikus hirtelenséggel veszíti el szeretett édesapját, és akinek utolsó, befejezetlen félmondata: „Mondják meg Zsófikának...” adja a cselekmény és a címszereplő kutatásainak alapját. 

A kiskamasz ugyanis mindenképpen ki akarja nyomozni, hogy orvos édesapja mit szeretett volna neki üzenni, ezért gondozni kezdi azt a személyt, Pongrácz bácsit, akit apja utoljára kezelt. A betegeskedő, morgós, de egyben aranyszívű iskolamestert korát és önmagát meghaladó módon ápolja: főz, mos, takarít rá, miközben próbál saját gyászával is megküzdeni.

Amiben anyja nem segíti, mert belemerül tudományos, pedagógiai munkájába, és alig foglalkozik lányával. Aki ráadásul kicsit sem olyan, mint amilyet elképzelt magának: rossz, nem stimmel, közepes, vagyis nem olyan, mint amilyennek a könyveiben leírja az ideális gyereket. Vele szemben viszont Szabó Márta gyakorló tanárnő nagyon is látja és felszínre is hozza Zsófika értékeit, miközben az jellemesen próbál a felnőttek gyakran elvtelen világában is elboldogulni:

A gyerekeknek általában van jellemük, csak a felnőttek kinevelik belőlük. A túl okos felnőttek.

A gyermek és a felnőtt lét közötti különbségeket, az érés folyamatát az alkotó nemcsak Zsófika szemszögéből mutatja be, hiszen szokásához híven több főszereplőt mozgat, akik más-más oldalról világítják meg az eseményeket. A többféle perspektíva mellett a történetben való elmélyülést az is segíti, hogy a karakterek közötti interakciók kevésbé párbeszédszerűek, gondolataikat inkább látjuk, semmint halljuk. 

A Mondják meg Zsófikának jóval több, mint egy ifjúsági regény, hiszen a Szabó Magdától megszokott, rendkívül precíz és érzékeny lélekábrázolással mutatja be a szülő-gyerek-tanár viszonyokat, barátságokat, emberi esetlenségeket, miközben észrevétlenül tanít és jellemet fejleszt. Bár nem ez az írónő legismertebb műve, minden méltatott stílusjegye megtalálható benne, ezért nem maradhat le az olvasmánylistáról.

A könyv a Digitális Irodalmi Akadémia oldalán bármikor ingyen, online elérhető.