Trokán Anna ,Reviczky Gábor, Esztergályos Cecília, Eperjes Károly, Oberfrank Pál és Chajnóczky Balázs (b-j) játszik Szakonyi Károly Adáshiba című komédiájának próbáján a

Szakonyi Károly: Adáshiba – könyvajánló

Egy klasszikus mű, melynek üzenete ma még aktuálisabb, mint a megírássakor volt. Előzetes a Szakonyi interjúhoz.

Ötven év telt el az első megjelenése óta, de az Adáshiba, Szakonyi Károly egyik legismertebb drámája azóta sem vesztett aktualitásából, sőt. Bár ma már nem a tévét, hanem a telefont bámuljuk szünet nélkül, de az elidegenedés, az egymásra nem figyelés és a modern technológiától való függésünk csak még súlyosabb lett az elmúlt évtizedekben. A több tucat színházi és televíziós feldolgozást megért darabot a Digitális Irodalmi Akadémia oldalán bármikor, online is elolvashatjuk. 

Az egyik legsikeresebb feldolgozás csodálatos szereposztással: Páger Antal (Bódog), Bulla Elma (Bódogné), Béres Ilona (Vanda), Ernyei Béla (Dönci), Halász Judit (Saci), Nagy Gábor (Imrus), Tahi Tóth László (Emberfi).

A Bódog család a legkisebb fiú, Imrus születésnapját ünnepli, azonban ez szinte senkit nem érdekel, mindenki a televíziót bámulja. Az idősödő szülők vaskos közhelyeket pufogtatnak a szorgalomról, a családról, miközben a tévére merednek. Nagyobb fiúk, Dönci és felesége a felkapaszkodó, az értékeket csakis anyagi javakban mérő kisemberek sztereotípiáját hozzák. A nővért, Vandát, bár nem érdekli a tévé, mégsem tekinthetjük mintának, hiszen mind a magánéletében, mind a szakmájában megrekedt, és közel sem elégedett. Imrus az egyetlen, akit a tévéműsorok közül a holdra szállás érdekel, ő az, aki még fogékony a szórakozáson túl az értékesebb tartalmakra is. Ugyan a család az ő ünneplésére gyűlt össze, mégis ő az, aki először otthagyja őket, megelégelve a felszínes, egymás mellett elbeszélő, semmiről sem szóló társalgást.

Még Emberfi, más néven Krisztosz, a család albérlője – aki a vízből bort csinál, a nyomorék szomszédot meggyógyítja – sem képes a rezignált, tévére tapadt kompániát felébreszteni. Csodáit Imrus kivételével észre sem veszik, csak akkor rezzennek össze, amikor adáshibát okoz. De akkor is csak azért, mert amiatt aggódnak, hogy nem tudnak szerelőt hívni. Végül Emberfi is feladja, visszaállítja a műsort, és lemondóan otthagyja a társaságot.

A modern technológia által leszedált átlagember jó polgár, hiszen sem hajlandósága, sem kedve nincs arra, hogy a dolgok mögé nézzen, mélyebb összefüggésekben gondolkozzon. Amíg megkapja a maga szórakozásadagját, addig nyugton marad, és legfeljebb néha elégedetlenkedik, de azt is csak halkan. Éppen ezért annyira ijesztően mai ez a történet, hiszen az ötven évvel ezelőtti helyzet azóta sem változott lényegesen. A dráma kezdő sora így még ma is ugyanúgy érvényes, mint akkor:

Történik napjainkban, sajnos.

Fotó: MTI Fotó: Nagy Lajos / A Veszprémi Petőfi Színház előadása
Névjegy
Fotó: Szipál Mihály
Szakonyi Károly
1931. október 26.

Budapesten született, családi neve Németh volt, anyai nagyanyja szülőfalujának neve után választotta előbb írói névként, első novellája megjelenésekor, majd 1963-ban polgári névként is a Szakonyit. Tanulmányait a Szív utcai Elemi Népiskolában kezdte, majd a VII. kerületi Madách Imre Gimnáziumban tanult. Később behívták katonának, és két év piliscsabai szolgálat után szerelt le. Ezután több vállalatnál munkásként dolgozott. Első novellája, a Kuzmics fusizik a Népszabadságban jelent meg, majd sorra jelennek meg a további novellák az Élet és Irodalomban, a Jelenkorban, a Pest Megyei Hírlapban, a rádióban, a Népszavában, az Új Írásban és a Kortársban. Első kötetét a Magvető Kiadó jelentette meg 1961-ben. 1962-ben vették fel a Magyar Írók Szövetségébe és az Irodalmi Alapba. 1963 januárjától dramaturgiai ösztöndíjas a Nemzeti Színháznál. Megírja első drámáját, az Életem, Zsókát. Ettől kezdve élete a színház világához kötődik.


Kapcsolódó cikkek

Szakonyi Károly díjai

1963 – SZOT-díj
1970 – József Attila-díj
1974 – Gábor Andor-díj
1991 – a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje
1995 – Literatúra-díj
1995 – Szép Ernő-jutalom
1997 – Kossuth-díj
2003 – a Magyar Művészetért Díj
2011 – Prima-díj
2020 – Nemzet Művésze-díj