Székelyhidi Zsolt: A kékkőkúti csillag – könyvajánló

Székelyhidi Zsolt új kötete két abszurd kisregénnyel örvendeztet meg minket karácsonyra készülve.

Az első a könyv címét viseli, és egy fiktív bükki falucska ufókalandjait meséli el. A másodikban, A grinnyei gőzgombóc című kisregényben pedig egy baranyai község kísértethistóriájába csöppenhetünk bele. 

Az író különös, magyar környezetben szokatlan témákhoz nyúlt mindkét történetnél, ezért az olvasás közben folyamatosan valami újdonsággal és meglepő fordulattal találjuk szembe magunkat. Pont a kiszámíthatatlanság adja a művek sodró lendületét, a kíváncsiság hajtotta mohóság miatt az alig kétszáz oldalas könyvet ezért igen gyorsan letudhatjuk. Már ha akarjuk. 

Mert érdemes azért kicsit alaposabban is elidőzni Székelyhidi Zsolt karaktereinél és nyelvi finomságainál. A szereplők a vidéki élet ismerős figurái, róluk olvasva szinte látjuk is magunk előtt őket: hogyan döntik be a feleseket a kocsmában, mikről adomáznak, sőt még annak a csülöknek az illatát is az orrunkban érezzük, amely ott rotyog a tűzhelyen. Nem véletlen ez, hiszen az alkotó igen plasztikusan és életszerűen, ugyanakkor elnéző és megértő humorral ábrázolja őket. A falusi átlagembereket, a maguk kisszerű, néhol beszűkült, ugyanakkor számukra nagyon is létező gondjaikkal, örömeikkel, akiknek az életébe váratlanul és rendkívüli módon csapódik be hol egy ufó, hol egy kísértet. 

Sok a szereplő, mégsem zavarodunk tőlük össze, mert pár oldal után már mindegyiket ismerősnek érezzük, ahogy helyüket, funkciójukat is értjük a kis közösségükben. Mégsem tudhatjuk előre, hogy a különös, nem mindennapi helyzetekre hogyan reagálnak, így a szöveg folyamatosan fenntartja a figyelmet, izgalmas és feszültségekkel teli történéseknek lehetünk szemtanúi. Ugyanakkor az író az eseményeket és a karaktereket a kortárs műveknél szokatlan, rendkívül széles és színes szókinccsel mutatja be, így a két kisregény egyszerre tudományos-fantasztikus, szórakoztató, valamint szépirodalmi élmény. 

A hosszú hónapok óta tartó, végtelennek tűnő bezártságba mint egy frissítő fuvallat, úgy tör be Székelyhidi Zsolt új könyve. Hatására nemcsak a vidékre költözést kezdjük el komolyan fontolgatni, de intenzíven elkezdünk vágyni arra is, hogy egy idegen jármű szálljon le a házunk mellé vagy legalább valami ismeretlen lény kopogtasson az ajtónkon. Mindegy, mi, csak történjen már végre valami! Addig is, amíg a saját véletlen és váratlan kalandunkra várunk, olvassuk buzgón A kékkőkúti csillag és A grinnyei gőzgombóc  kisregényeket, garantáltan jobban bírjuk majd a szürke, sötét és lehangoló telet!