Tandori Dezső: Nagy Gombfocikönyv – könyvajánló

Miért olvassunk Tandorit? 

• Talán mert évtizedeket lenyomott szinte teljesen karanténban, ráadásul nem külső kényszer hatására, hanem önként és dalolva (verselve)?
• Mert nála gyakorlatilag minden nap a Madarak és fák napja volt, és műveiben gyakran szereplőinek is megtette kedvenc védenceit? 
• Vagy talán azért, mert műfaji korlátokat nem ismerve igen széles palettán mozgott és még a pályatársai is korszakos zseninek ismerték el? Olyannyira, hogy közel annyi kritika, értekezés jelent meg róla és műveiről, mint amennyit ő alkotott, és az bizony nem kevés. 
• Amelyeket ráadásul bárhol, bármikor, ingyen és online elolvashatunk a Digitális Irodalmi Akadémia oldalán.

De ha mindez nem lenne elég, akkor csak ha annyit mondunk, hogy Tandori három könyvet is írt a gombfociról - a GOMBFOCIRÓL -  akkor az már elegendő bizonyíték, hogy belemerüljünk ebbe a különös életműbe. 

Mi most a gombfoci- trilógiát ajánljuk, már csak azért is, mert itt a nyár, a családi nyaralások és a baráti összejövések ideje, meg egyébként is divat a retró. Így pont ideje újra elővennünk a pincébe, gardrób mélyére, padlás poros zugába száműzött pályánkat és gombjátékosainkat, hogy újra vadul belevessük magunkat ebbe a klasszikus magyar játékba. 

Kis kitekintő a gombfocira

Tudtad, hogy a gombfoci magyar találmány, amit az 1910-es években kezdtek játszani? Ahogy a labdarúgás egyre népszerűbbé vált, azzal párhuzamosan egyre elterjedtebb és kedveltebb lett a gombfoci is. Amit akkoriban még valóban gombokkal (legtöbbször kabátgombokkal) játszottak, amiket a fifikásabbak lecsiszoltak, megreszeltek, hogy még alkalmasabbak legyenek a pattintgatásra, pöckölésre. A labda szerepét pedig általában egy inggomb, vagy sliccgomb töltötte be. Az idők folyamán, és ahogy a gyerekek játékába a felnőttek is mindinkább beszálltak, úgy lett egyre profibb a felszerelés és a maga a játék is. Ma már jellemzően műanyag korongokkal, meghatározott szabályok szerint játsszák ezt az asztali sportot. Mert bizony 1990 óta sportként van bejegyezve a gombfoci, saját szövetséggel, hazai és nemzetközi bajnokságokkal, versenyekkel. Hivatalosan ma már a szektorlabda nevet viseli a gombfoci és a világ számos országában komoly rajongótábora van (például Brazíliában is elképesztően felkapott játék, egy kicsit eltérő szabályrendszerrel). 

Hát erről a játékról írt háromszor is Tandori Dezső, de nem is akárhogy. Könyveiben egész futballvilágot épít fel a Lánchíd utcai gombfoci bajnokságokra, nemzetközi sztárokkal, labdarúgó egyéniségekkel, valós és fiktív alakokkal (például madarakkal és játékmackókkal), akik őrületes tétmérkőzéseket játszanak az Old Tandoron meg a Verébközpontban (Sparrow Center). Tandori nyelvi bravúrjai, szellemes és tréfás szófordulatai egy egész generációt fertőztek meg a gombfoci és egyben az angol labdarúgó bajnokság iránti rajongással, és ez alól mi sem tudjuk majd kivonni magunkat, ha belekezdünk a Nagy Gombfocikönyvbe, majd rátérünk az Új Nagy Gombfocikönyvre és végül megkoronázzuk az egész őrületet A Legújabb Kis-Nagy Gombfocikönyvvel.  Amelyek olvasása közben szinte érezzük, hogy mi is ott izgulunk a gombfoci meccseken, halljuk a kommentátorok élcelődését és a szurkolók pfujolását, miközben persze jókat röhögünk a fenomenális szófordulatokon is. 

A trilógiát ajánljuk a PlayStation-on ragadt gyerekeknek, a nosztalgiázó apukáknak, a nagy futballistákkal (Puskás, Czibor, Tichy, Albert) együtt öregedő, de lélekben örökké fiatal nagypapáknak és persze minden passzolgatásra fogékony nőneműnek is! De nemcsak az olvasást, hanem magát a gombfocit is, hiszen Tandorinak végül is az volt a célja, hogy minél többen megszeressék és játsszák ezt az igazi közösségi sportot. Hogy aztán saját magunk játszhassuk halálosan komoly bajnokságainkat, egy lelkes olvasóhoz hasonlóan: 

...himnusz a gombfocihoz, ehhez a bájos, utolérhetetlen, ráadásul a magyarok által kitalált játékhoz. Barátaimmal még ma is szenvedélyes játékosok vagyunk, hála Tandorinak, Minyutti felügyelőnek, Szpérónak, Csiripovics Csipripnek, Dömének, a Vízivárosnak, a többi verébnek és medvének, s az angol fociról még nem is beszélve...