Új világirodalmi portál: 1749.hu
Május elején indult el az 1749 portál, hogy inspiratív és változatos világirodalmi tartalmakkal lássa el a magyar olvasókat. Lanczkor Gábor főszerkesztővel beszélgettünk.
– Kezdjük az egyértelmű kérdéssel, amiről gondolom, sokan faggatják. Miért 1749?
– Egy olyan frappáns, figyelemfelkeltő címet akartunk a világirodalmi oldalunknak, ami nem közhelyes, megszokott. Így jött az ötlet, hogy Goethe születési dátumát válasszuk névnek, ugyanis a nagy német költőnek tulajdonítják a „Weltliteratur”, azaz világirodalom kifejezést. A számításunk, úgy tűnik, bejött, valóban sikerült egy olyan nevet találnunk, amire sokan felkapják a fejüket.
– Már korábban is voltak világirodalmi újságok (Nagyvilág, Lettre), miben lesz más az 1749?
– A legnagyobb különbség az, hogy mi csak online formában működünk, nem tervezünk printben is megjelenni. Ez teljesen más kihívásokat és lehetőségeket tartogat, mint egy nyomtatott újság, különösen, hogy nem hírekről, hanem irodalomról van szó. A képernyőn megvannak az olvasási korlátok, mi nagyjából 12 ezer leütésénél húztuk meg a vonalat, körülbelül ennyit bírnak egyszerre az olvasók. Természetesen az ennél hosszabb anyagokat sem vetjük el, azokat folytatásos formában tesszük közzé. Ugyanakkor az online jelenlét sokkal nagyobb interaktivitást enged meg, gyorsabban tudunk reagálni – például egy szerző halála esetén –, ráadásul nem nyomaszt minket annyira a lapzárta sem. Heti tizenkét friss anyagot tervezünk, ami havi szinten már kiad egy folyóiratnak megfelelő tartalommennyiséget. Az sem mellékes, hogy a közösségi médiának köszönhetően sokkal szélesebb olvasói kört tudunk elérni, mintha nyomtatott lap lennénk. De nem akarjuk magunkat teljesen távol tartani az offline-tól sem. Idén szeretnénk két kötetet megjelentetni a Jelenkor Kiadóval együttműködésben. A terveink között szerepelt, hogy tavaszra kijövünk egy spanyolországi szerzők műveit tartalmazó kötettel, mivel idén Spanyolország lett volna a díszvendég az áprilisi Könyvfesztiválon. Mint minden más rendezvény, a járvány miatt ez is elmaradt, és így ennek a könyvnek a kiadása is csúszik. Reméljük, hogy ősszel meg tudjuk jelentetni. Ezen kívül egy „Best of” gyűjteményt is tervezünk, ebbe a már nálunk megjelent versekből, prózákból válogatunk majd be műveket.
– Milyen tartalmakat terveznek, milyen közönséget szeretnének elérni? Mi a céljuk az újsággal?
– Annyiban mindenképpen hasonlítani fogunk elődeinkhez, hogy mi is a minőséget tettük meg prioritásunknak, és azt gondolom, erre a szerkesztőbizottságunk összetétele is garancia. Tanácsadóként, szerkesztőbizottsági tagként segíti például a munkánkat Pál Ferenc és M. Nagy Miklós, akik a már megszűnt Nagyvilág munkatársai voltak. A folytonosság tehát ilyen szempontból biztosított. Ugyanakkor ma már mások a kultúrafogyasztási szokások, a világszemlélet és a mindennapi hatások is, hiszen mindenhonnan ömlik ránk az információ. Sokkal könnyebb lett elérni a idegennyelvű tartalmakat is, sokan olvasnak legalább angolul. Ez persze az irodalmi ízlésben is tükröződik, nekünk is ehhez kell alkalmazkodnunk. Ezért többféle formátumot használunk: kritikák, interjúk, magazinosabb jellegű cikkek mellett természetesen novellákat, esszéket és verseket is megjelentetünk. Ugyan a magas kultúra a mérce, azonban a határvonalak már korántsem olyan élesek, mint régebben, és tematikailag is legalább olyan színes lesz a választék. Így mindenki megtalálhatja a maga olvasnivalóját, az irodalmi érdeklődésének megfelelő tartalmakat.
– Már a magyar kortárs irodalmat is szinte lehetetlen követni, nem beszélve a világirodalomról, hatalmas a merítési bázis. Milyen szempontok alapján választanak az alkotók, művek, témák között?
– Ez valóban így van, mint kiderült, olyan helyekhez is köthető már értékes és magas színvonalú irodalom, mint például az Antarktisz. A szerkesztőségi tagok hozzák az ötleteket, azokból választjuk ki, hogy mikkel foglalkozzunk. Természetesen figyelünk a piaci trendekre is, szeretnénk minden héten legalább egy sztáríróval kapcsolatos anyagot – interjút, portrét, művet – közölni. Ezekre vevők is az olvasóink: a chilei Roberto Bolaño esszéje, vagy az orosz Dmitry Glukhovsky Kén című novellája is népszerűek voltak az oldalon. De nem csak kortárs világirodalommal akarunk foglalkozni, nemsokára például egy Dosztojevszkij újrafordítást közlünk.
– Milyen távolabbi tervük van az 1749-cel?
– Ha valamire megtanított minket a koronavírus-járvány, akkor az az, hogy lehet tervezni, de azt bármikor felülírhatja egy külső, tőlünk független jelenség. Ez történt például a már említett hispán antológiánkkal is, aminek több szerzőjét is elhoztunk volna a Könyvfesztiválra. Általánosságban azért elmondhatom, hogy egy olyan minőségi kulturális platformot szeretnénk, amely minél több szegmensét bemutatja a világirodalomnak. A neves szerzők mellett ezért nálunk még ismeretlen alkotókkal és műveikkel is foglalkozunk majd. A színes, változatos tartalommal az értő olvasóközönséget célozzuk meg, őket szeretnénk szórakoztatni és igényes irodalmat kínálni nekik.
