Múzeumi munka a pandémia idején
Kényszerhelyzetben a jóféle muzeológus nem esik kétségbe: kihasználja a helyzetet, hogy gyűjteményt gyarapítson, raktárt felújítson, vagy épp a digitalizáció felpörgetésével érje el az érdeklődőket
Bár idén sok más múzeumhoz hasonlóan az Országos Színháztörténeti Múzeumi és Intézetnek (OSZMI) is hosszú hónapokra be kellett zárni kapuit a látogatók előtt, egy ilyen kényszerhelyzetben a jóféle muzeológus mégsem esik kétségbe: kihasználja a helyzetet arra, hogy gyűjteményt gyarapítson, raktárt felújítson, vagy épp a digitalizáció felpörgetésével érje el, hogy zavartalanul tartani tudja a kapcsolatot a bezártság miatt a kulturális programokra egyre jobban éhező közönségével. Ilyen szempontból bátran állíthatjuk, hogy remek évet zártunk.
Megérkezett a Bárdos-hagyaték
Gyűjteménygyarapítás vonatkozásában az OSZMI történetének mindenképpen kiemelkedő periódusáról számolhatunk be. 2020-ban 78 gyarapodási tételt vettünk nyilvántartásba, mely több ezer műtárgy és dokumentum ez évi bekerülését jelenti, 2019-ben pedig a 20. századi színházművészet kiemelkedő alkotóinak hagyatéka került gyűjteményünkbe. Az év kétségtelenül legkiemelkedőbb szerzeménye Bárdos Artúr (1882–1974) rendező, színházigazgató hagyatékának megvásárlása. Bárdos neve a Belvárosi Színházzal (mai Katona József Színház) forrt össze, melyet 1918-tól megszakításokkal 1939-ig igazgatott. Akkor a zsidótörvénnyel száműzték a színházi életből. 1945-ben ismét a Belvárosi élére került. 1948-ban az Amerikai Egyesült Államokba emigrált. Egyike a nagy színészfelfedezőknek. Fiai úgy tudták, hogy szüleik alig vihettek magukkal valamit az emigrációba, ami megmaradt, azt viszont szívesen adták ajándékba. Így került az 1980-as évek végén például G. B. Shaw levele és autográf levelezőlapja a múzeum gyűjteményébe.
Ezért okozott igazán nagy meglepetést, amikor kiderült, hogy előkerült Bárdos Artúr teljes magyarországi hagyatéka; levelek, iratok, fényképek, szerződések, melyek színházi és irodalmi munkásságát hitelesen mutatják be. Az emigráció előtt Bárdos barátjánál, Zsebők Zoltán (1908–1984) orvosprofesszornál helyezte el a féltett kincseket. Zsebők halála után özvegye a házzal együtt a Bárdos-hagyatékot is eladta, most az új tulajdonos ajánlotta fel a dokumentumokat. A megvásárolt leveleknek, szerződéseknek, fényképeknek a tükrében is egyértelmű, hogy a 20. század elejének egyik legtekintélyesebb színházi alkotójáról van szó. Arról nem beszélve, hogy alig akad olyan színházművész, akinek pályafutását ilyen gazdag forrásanyaggal tudjuk bemutatni. Bárdos Belvárosi Színházában aratta kiugró sikereit Mezey Mária (1909–1983) színművész, akinek gazdag fényképanyagot és színházi szövegpéldányokat tartalmazó hagyatéka ajándékozás útján került a gyűjteménybe. Honlapunkon, A hónap műtárgya sorozatunkban is Bárdos Artúr alakját idéztük meg, Czigány Dezső festőművésznek Bárdosról készített portréját mutatva be, mely egyben új, Műtárgylesen című programsorozatunk első kiemelt tárgya is volt.
Szeleczky-levelek,Garas-dokumentumok
Nemcsak a színháztörténészek, hanem az emigrációtörténetet kutató történészek számára is izgalmas forrás lehet a Szeleczky Zita (1915–1999) színművésszel kapcsolatos idén gyűjteményezett dokumentum-együttes. Szeleczky 1945-ben hagyta el az országot, távollétében a Népbíróság elítélte háborús magatartása miatt. Ausztriában, Olaszországban élt, 1948-ban Argentínába költözött, ahol kezdetben a Magyar Színjátszó Társaság előadásain szerepelt. 1951-ben megalapította az Argentínai Magyar Nemzeti Színházat s fellépett emigráns német színházak előadásain is. 1962-ben az USA-ba költözött. 1949–1974 között a világ magyar településeit látogatta önálló műsoraival. A fényképek lefedik az egész emigrációs korszakot, a levelezés és a családdal kapcsolatos iratanyag pedig a mindennapok küzdelmeire, a megkapaszkodás, az otthonteremtés nehézségeire mutatnak rá.
Garas Dezső (1934–2011) színművész több mint hétszáz fényképét, közel kétszáz darabos levelezését, másfélszáz szerződését, szövegkönyveket, egyéb hivatalos iratokat, emléktárgyakat tartalmazó színházi hagyatéka szintén 2020-ban került birtokunkba.
Aukción jutottunk hozzá Ország Lili (1926–1978) Tamási Áron Szegény ördög című darabjához készült bábtervéhez, mely az Állami Bábszínház 1975. évi előadásához készült. Az Állami Bábszínház első igazgatója, Bod László tudatosan biztosított a perifériára szorult képzőművészeknek megélhetést. Ország Lili így került a főiskola után rögtön a bábszínház műhelyébe, ahol 1950–54 között díszletfestőként dolgozott. Később (1960-tól haláláig) visszatérve a bábszínház falai közé díszlet- és jelmeztervezőként, valamint a festőműhely vezetőjeként működött. Számos bábkollekciót tervezett gyermek és felnőtt előadásokhoz. A Bábtár tervgyűjteményében eddig nem volt egyetlen Ország Lili mű sem, így nagy sikernek értékeljük, hogy idén ezt a hiányt pótolni tudtuk. A már említett Bod Lászlót (1920–2001) 1949-ben nevezték ki az Állami Bábszínház igazgatójának. A korábbi Mesebarlang Bábszínház tagjaiból hozta létre az új, államosított bábszínház társulatát. Bod László 1954-ig volt a bábszínház igazgatója. A megvásárolt tárgyegyüttessel egy eddig alul reprezentált korszak vált teljessé, hiszen a beérkezett anyag egyaránt felöleli a Miskolci Művészi Bábszínház és az Állami Bábszínház kezdeti korszakát. Bábtárunk továbbá A. Tóth Sándor (1904–1980) festőművész, bábtervező két elsőrangú művével gazdagodott, akinek alkotásai a magyar és nemzetközi bábtörténet rendkívül fontos dokumentumai, melyeknek képzőművészeti jelentősége is kiemelkedő.
Bábok, tervek, díszletek
Szcenikai gyűjteményünk számára nagyszerű Márk Tivadar (1908–2003) jelmezterveket tudtunk vásárolni, melyek az Operaház 1956. évi Trisztán és Izolda előadásához, illetve a Magyar Televízió Fából faragott királyfi-produkciójához készültek. A kortárs színházművészethez köthető műtárgyakkal is gyarapodtunk az idén: Mira János (1950–) díszlettervező huszonöt Szegeden, Kecskeméten és Szolnokon megvalósult díszlettervét, illetve tizenöt díszletmakettjét ajándékozta a gyűjteménynek. Khell Csörsz (1953–) három díszletmakettjét, valamint két Blattner-díjas bábtervező – Mátravölgyi Ákos (1969–) és Grosschmid Erik (1971–) eddigi pályáját reprezentáló bábterveket és maketteket is sikerült megvásárolni.
Walter Péter (1950–) fotóművész a Kecskeméti Katona József Színház előadását fotózta 2003 és 2008 között, az ekkor készült fotóiból 1740 db digitális kópiát adományozott. Hasonlóan jelentős anyag a nemrég elhunyt Kanyó Béla (1930–2020) fotóművész színházi fotókat tartalmazó hagyatéka.
Színészóriások a virtuális térben
Az OSZMI állandó és időszaki kiállításait a XII. kerület Stromfeld Aurél út 16. alatt található Bajor Gizi Színészmúzeumban rendezi. A 2020. év reprezentatív tárlatát, a Róna Viktor (1936–1994) balettművész pályafutását bemutató Herceg a vasfüggöny mögül című kiállítást az eredeti tervek szerint 2020. áprilisában nyitottuk volna. A pandémia miatt sajnos csak június 24-től látogathatták az érdeklődők, és november 11-től újra be kellett zárnunk. Addig amíg nem lehet „élőben” élvezni a rendkívül gazdag és informatív kiállítást, az OSZMI Youtube-csatornáján elérhető Halász Tamás kurátor tárlatvezetése nyújt kárpótlást. A kamaratermünkben a tavaly elhunyt Bács Ferenc (1936–2019) színművészről készítettünk emlékkiállítást, mely a Marosvásárhelyen töltött kezdeti esztendők megidézésén túl, egy-egy emlékezetes előadást felvillantva bemutatja a Magyarországra való áttelepülés utáni színházi pályáját.
A kényszerű bezárás miatt kiállításainkat átköltöztettük a digitális térbe. Virtuális tárlatainkra az oszmi.hu címen elérhető honlapunk virtuális kiállítások menüpontja alatt léphetnek be az érdeklődők. Az év során számos új virtuális kiállítást tettünk közzé, a pár napja publikált Jaschik Álmos és a halhatatlan papíros című tárlatunk a tizenkilencedik a sorban. Az idei termés: Kifordítva. Bábtechnikai kulisszatitkok, És akkor jött a Tenkes kapitánya. Zenthe Ferenc 100 (Zenthe Ferenc születésének 100. évfordulóján tettük közzé), az elmúlt évtized népszerű kiállításait is virtualizáltuk – ilyen a Hősök tere. Bessenyei Ferenc – Gábor Miklós, a Major Tamás arcai, a Gobbi Hilda (1913–1988), a Díva, Színész, Nő, A „Darvas”, A Nemzet Színészei – emlékezés a jelenre című kiállításaink.
