A kocka el van vetve?

FlorasFloras Second Me című új klipjéről torrentei magasságokban és filozófiai mélységekben.

Nem tudok női fejjel gondolkodni. Ha tudnék, nem kéne kínlódnom a gitározással meg ezzel az egész színpadi majomkodással, úgyis rég a Holdon lennék mindenféle szépasszonyok jóvoltából…

De ahogy látom, a legtöbb énekesnőnek eljön az életében az a pont, amikor nyilvánosan is megszabadul a ruháitól. Ez habitustól és műfajtól függően lehet szexualitással túlfűtött vagy épp éterien művészi, szerintem a lényeg nem ez. Úgy érzem, ez egy olyan lépés amire ha ráveszi magát valaki, aki egyébként nem ezzel tervez házalni „zenei” pályája során, akkor ez képes ledönteni olyan gátakat, amiket egész addigi életében finomabb eszközökkel  nem tudott. Nem szeretek vallási dolgokat összekenni olcsó ideákkal, de csak hogy érzékeltessem, mire gondolok, olyasminek tűnik ez számomra, mint egy keresztség. Mindent le kell vetni a régiből, hogy a valódi önmagunkat öltöztethessük újra, ne valami szennyes rongykupacot.

Szívből kívánom Flórának, hogy ez legyen a forgatókönyv! Egyrészt mert akkor én egy látnok vagyok, és megittasodhatok az érzékenységtől, amivel a női vesékbe látok. (Ennek esélye mondjuk kimutathatatlan még laboratóriumi körülmények közt is.) Másrészt meg évek óta figyelem Flóra munkásságát, és már nagyon vártam, hogy végre beleálljon valamibe úgy igazán, ami a tehetségéhez és az adottságaihoz méltó.

Számomra úgy tűnik, most összeáll a kép.

Nagyszerű a hangszerelés, modern és ötletes. Gyönyörű a hangmérnöki munka, és végre egy klip, amit egy halandó is képes dekódolni! Talán azért, mert volt közlési szándék.

Aki pedig erre nem veszi a fáradtságot, még mindig örülhet annak, hogy egy pillanatra megvillan a művésznő feneke.

És nincs mit számon kérni! Egy dobókockán se csak hatos van, pont ettől lehet használni valamire.