Kórház a város szélén – Kovács Zoltán Guitar Clinic
„Gitárújraélesztések”, törések helyretétele és formába hozás, transzplantáció. A teljes spektrumot lefedi a gitárklinika a város peremén.
Igazán hízelgő lenne egy zenész számára, ha úgy gondolhatna magára, mint valami hírneves kardforgatóra, akinek a nevét hallva szépasszonyok alélnak el a gyönyörűségtől, a gonosz pedig berezelve fut szét a világba. Ha ez a kis fantazmagória igaz lenne, akkor feltétlen lenne egy kovács valami távoli kis hegyi faluban, aki egyedüli tudója a mindent is szétvágó csodakard készítésének.
Azt kell mondjam, az álom félig igaz!
Egyrészt van olyan kolléga, akinek a nevétől megolvadnak a női szívek, ha ez a gazfickókra épp nincs is hatással. És van olyan kovács (nevezett Kovács Zoltán), aki a műhelyében egyedül kalapál szinte bármilyen gitárból mesterművet. Ez utóbbit tapasztalatból mondom. Nem volt még példa, hogy ne újjászületve hozzam volna el tőle hangszert, pedig nem keveset vittem már hozzá.
A hangszerész nem egy kirakati műfaj, de véleményem szerint van az a szint, amikor már dukálna a Playboy nagy interjúja, jól szabott öltönyben, drága órát villogtatva. Addig is, míg a hónap szépe tuning nem érkezik, engedjék meg, hogy bemutassam ezt a kiváló fiatalembert!
Kovács Zoltán az előző évszázad 88. évében vett rajtot Budapesten. A szokásos általános iskola, gimnázium páros elvégzése után elég egzotikus irányt vett az élete. 2007-ben Jelentkezett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hangszerkészítő szakára. Tanulóéveit a Vintage 52 műhelyében töltötte, ami igen szerencsés választás, hiszen ebben a villanygitáros műfajban ők talán a legnagyobb ászok. Az iskola elvégzése után azonnal megnyitotta saját műhelyét Guitar Clinic néven, a „patinás” Közvágóhídon. A több mint harminc éve bezárt mészárszék akkoriban egy próbatermektől, kluboktól, kis stúdióktól és zenészektől hemzsegő központ volt Budapesten, otthont adva a hazai könnyűzenei élet komoly hányadának. Ebben a pezsgő közegben hamar híre ment annak a precíz, lelkiismeretes munkának, amit a műhelyben végzett. Hamarosan egymásnak adták a kilincset a gitárosok, kezükben „fájós hasú” hangszereikkel.
A Guitar Clinic menetelése azóta is töretlen, s bár a vágóhidat kissé legyalulták, új helyén a külső Üllői úton, minden közösségi hátszéltől mentesen egymagában is vonzza a gitárosok hadát.
Ezen a ponton érzek is némi kisszerű örömet, hogy így összejött a kovács, az üllő és a fából faragott bevezető… Na de mit is mondott Bástya elvtárs? „Szerénység! Ha én valamit szeretek magamban, az a szerénység.”
E kis nárcisztikus intermezzót félretéve haladjunk is tovább.
Ne gondoljuk, hogy akinek ennyi gitár forog a keze közt, azt nem kezdi el húzni magához a színpad. Az igen jó nevű Insane-hez csatlakozott gitárosként a suli elvégzése után, így alkalma nyílt számtalan alkalommal körbeturnézni az országot. Ez se nagy hátrány egy hangszerésznél, hogy bevetés közben szerezhet komoly tapasztalatokat, mit is csinál a balta a kézben, amikor aprításra kerül a sor.
S ha már szerszámok. Frame néven készített néhány hangszert Varjas Dániellel karöltve. Bár az elkészült darabszám nem volt különösebben nagy, de az egész projekt olyan alapos előkészületekkel zajlott, hogy túlzás lenne ezt afféle elhajlásnak tekinteni szakmai életében. Annál is inkább, hiszen az összes elkészült hangszer külföldön landolt értő kezekben.
Sajnos a gitárépítés egy jó ideje szünetel, de körülbelül három éve elindult egy új projekt.
Nokkel
Gitárhangszedőkről van szó. Az elektromos gitározással közelebbi kapcsolatban nem álló kedves olvasókat nem fárasztanám ennek az alkatrésznek a részletesebb leírásával, legyen annyi elég, hogy ez az eszköz alakítja át a húrok rezgését elektromos jellé. És mint afféle cserélhető alkatrész, első számú célpontja a gitárt tuningolni vágyóknak. A Nokkel hangszedők villámcsapásszerű sikere szerintem még Zolit is meglepte. Saját bevallása szerint patikamérlegen kell balanszírozni az idejével, hogy lépést tudjon tartani a hazai, de főleg a külföldi megrendelésekkel, amellett, hogy a szerviz is csúcsra van járatva.
Ha úgy tűnne bárkinek, hogy valamiféle tündérmeséről volt itt szó, azt megnyugtatom. Minden eredmény, amit itt dióhéjban összefoglaltam, évek kitartó munkájának eredménye. És nem pusztán munka. Ilyen az, amikor valaki tehetséggel, szenvedéllyel és szakmai alázattal csinál valamit úgy, hogy közben minden alkalommal meg tudja élni azoknak az örömét, akik átveszik tőle újjászületett hangszerüket.
Mellesleg a cikkben szereplő gyönyörű képeket is ő lőtte. Hiába, ahol laknak a fejben, ott van output.
