Karanténrózsák

Válogatás a Hajónapló 2020-as zenei terméséből.

Az idei év sok mindenben szűkölködött, nem is érdemes sorolni. A zenekarokon segítve elindult egy koncertsorozat az A38 Hajón, amiben szinte a teljes szakmai keresztmetszet lencsevégre került. Volt, aki otthonról küldött anyagot, volt, aki stúdióból jelentkezett, de a többség a hajó gyomrából integetett a világba, annak reményében, hogy a palackposta előbb-utóbb a közönség virtuális tengerpartján köt ki. Hihetetlen mennyiségű, nagyon gazdag anyag gyűlt össze. Nem állítom, hogy minden esetben azon szórakoztam, ami az eredeti szándék lett volna, de hát volt sírás, nevetés és a kettő együtt is, úgyhogy a foglalkozás elérte célját.

Kigyűjtöttünk néhányat a legjobbak közül, hogy kedvet csináljunk az anyagok felfedezéséhez.

Antares

Gondoltam, kezdjünk egy jó kis progresszív rockzenével, egyfajta magasra emelt küszöbként. Ebben a műfajban nem ér bénának lenni, úgyhogy kifejezetten üdítő hallgatni, ahogy értő kezekben, jó ízléssel szólalnak meg a hangszerek. Ráadásul elkerülik a szokásos útvesztőt, hogy a technikai tudás birtokában egyfajta hangszeres önkielégítéssé silányuljon a zenélés. A fókuszban a nagyszerű dalok állnak, és a technika csak eszköz, hogy azokat izgalmasan felöltöztessék.

Hálás szívvel emelem kalapom! 

Modern Art Orchestra

Az éves termést túrva igazi megnyugvást hozott ez a felvétel. Nagyon szeretem, amikor a magyar dzsessz nem úgy próbál eredeti lenni, hogy erőlteti a népdal-feldolgozásokat, hanem egyszerűen csak engedik maguknak a zenészek, hogy önmaguk legyenek, és így jön meg az a hamisítatlan íz, ami csak rájuk/ránk jellemző. Ritkán jön a hangulat, hogy dzsesszkoncertre menjek, de ha most létezne ilyen, már vágnám is magam az autóba, hogy megnézzem őket!

¡Nosnach

Van valami édesen kesernyés, történelmi hangulata ennek a produkciónak. Valahol a régi képeslapok hamiskás idillje és a háborús dokumentumok borzalmai közt ingázva visz minket vissza az előző évszázadba, úgy, hogy azért mégis van kedvünk egy koncert erejéig visszarepülni abba a furcsán mérgező világba.

Bernathy Zsiga

A techno az egyik legfiatalabb zenei műfaj, bár gyökerei messzire nyúlnak. Szokás nem érteni és azt gondolni róla, hogy pofonegyszerű, csak merni kell elég tufának lenni hozzá. Ezt zenészként maximálisan cáfolom! Amíg az ember nem próbálja meg maga is, fel sem tudja mérni, milyen összetett és nehéz ezt színvonalasan művelni. Rosszul persze könnyű, de ez minden műfajra igaz. Bernathy Zsiga az egyik legnagyobb név ezen a színtéren. Bámulatos természetességgel uralja azt a géppolipot, amit minden live act művésznek magának kell kifejlesztenie, létrehozva ezzel egy olyan hangszert és hangzást, ami teljesen egyedi és a sajátja. 

The Hybrid Drummer Trio

Ha már elektronikus zenénél tartunk, itt egy különleges banda. Jancsovics Máté évek óta első számú nagykövete az elektromos és hibrid dobolásnak. Izgalmas kísérlet részéről, hogy egy gépek által uralt műfajt megpróbál teljesen emberi kézbe adni, ezzel teremtve olyan mértékű spontaneitást, amire pusztán gépekkel egyszerűen nincs lehetőség.

Ferenczi György és az 1-ső Pesti Rackák

A végére jöjjön az egyik nagy kedvenc: Ferenczi György igazi világklasszis! Mindig is zseniális zenész volt, az a fajta, aki szinte már a kollégákra nézve „kellemetlen”. Mert ha ő is herflizik, meg – mondjuk – én is, akkor kettőnk közül valaki nem herflizik! Persze a zene azért nem ilyen szimplán mérhető dolog, és ez a produkció sem ebben merül ki. Egyszerűen ennél a zenekarnál úgy kattannak össze az alkotóelemek, hogy egy igazi rakéta lesz a végeredmény. Volt szerencsém párszor játszani utánuk a zenekarommal. Csak a hűlt helyükön is annyi pozitív energia maradt, hogy szinte ülni lehetett rá. 

Ezzel a kis kollekcióval kívánok mindenkinek áldott ünnepeket! És buzdítok mindenkit, hogy böngésszen kedvére a Hajónapló folyamatosan frissülő kínálatában!