Metáltól a kézműves technóig
Pásztor Sámuel | 2020.09.04. | Zene

Metáltól a kézműves technóig

Beszélgetés Jancsovics Mátéval, aki ha dobokról van szó, könnyedén változik géplelkű humanoiddá.

Manapság, ha bemegyünk egy moziba, valósággal ránk dőlnek a szuperhősök életnagyságú papír figurái, biztosítva minket arról, hogy nem kell félni, akármilyen számítógéppel rajzolt virtuális világvégét könnyedén legyőznek majd. Mi pedig a film végére úgy megerősödünk lélekben, hogy fél kézzel simán össze tudunk nyomni egy kiürült popcorn-os papírcsákót úton kifelé a vetítőből. Nem vagyok őrülten jártas a képregényhősökben, de amennyire ismerem őket, több olyan karakter is van, akinek van egy civil énje. Szerény szemüveges tudós vagy újságíró, szóval akárki, akivel könnyen azonosíthatjuk magunkat, leszámítva, hogy mi nem változunk varázsütésre, habzó szájjal világroppantó gépemberré.

Na de mi van, ha valaki ezt mégis megugorja?

Jancsovics Máté sármja szerintem pont ebben áll! Megjelenik egy nyurga, mindig kócos, szemüveges fiatal srác, lehetőleg Mickey egeres pólóban és rövid gatyában, pont mint a szomszéd Baloghék kisebbik fia, aki most megy majd szeptembertől kollégiumba Pestre, és a mamája aggódik emiatt. És akkor beül a (hybrid) dobszerkója mögé és először professzorrá változik, majd addig töri a ritmusokat, míg át nem lényegül gépemberré, aki számítógépeket megszégyenítő precizitással épít, nem emberekre szabott Groove-okat. Ezen a ponton elkezd kapcsolódni a produkcióhoz nemcsak a szűk szakma, hanem a Duna-parti szórakozóhelyek finom ízlésű látogatja is. Mert az oké, hogy az olcsó illegál konditermi doppingszerektől kissé malacszerűvé hízott DJ üveges szemmel pörgeti pendrive-ról a beat-et, és az jár egyfajta hanghatással de, hogy ezt valaki a négy végtagjával megoldja valós időben!? Ennek a csodának jártam utána. Elhatároztam, hogy egy gyors ebéd keretében kifaggatom Jancsovics Mátét, hogy végül akkor honnan is tartunk hová?

– Hogyan indultál el ezen az úton, és hogy jött pont a dob?

– 13 éves koromban egy családi ebéden kezdődött az egész. Beültem az unokatesóm dobszerkója mögé, ő megmutatott egy alapfigurát, amit viszonylag gyorsan el is tudtam játszani és utána egész délután ott ragadtam, azt a négy ütemet ismételgetve a padláson. Akkor bekattant valami, ezután mindent csapkodtam, ami a kezem ügyébe került így a szüleim látták, hogy jobb lesz ezt valami mederbe terelni, úgyis épp kezdtem egy nehéz korba lépni amikor nem nagy baj, ha van valami hobbija az embernek, ami leköti az energiáját és levezeti a feszültséget.

– És beváltotta a hozzá fűzött terápiás reményeket?

– Abszolút! Suli után az első dolgom volt bevágódni a szobába és csépelni a dobokat. Azt hiszem, az enyhe halláskárosodásomat is az első két évben szereztem annyit ütöttem a kínait (félreértések elkerülése végett az egy nagyon erőszakos hangú félig kifordított cintányér). Az általános iskola befejezéséig tartott ez a teljesen autodidakta időszak, ami arra nagyon jó volt, hogy önállóan kezdjem el felfedezni a hangszert és a zenélés örömét. Akkoriban csak metált hallgattam, több helyi zenekarban is játszottam Szabadszálláson.

– Az önfeledt püfölésből hogyan kerekedett profi karrier?

– Kecskemétre mentem középiskolába, ahol egyszerre két tanárhoz is jártam. Ott kezdett el kinyílni a fülem más műfajokra is. A dobórák „mellékhatásaként” elkezdtek érdekelni más műfajok is, például a Fusion vagy a progresszív rock. Gimi után nem volt még számomra egyértelmű, hogy biztosan főállású zenész akarok lenni, így a Kőbányai Zenei Stúdió mellett jelentkeztem egyetemre szociológia szakra is. Felvettek mindkettőre, az első évet párhuzamosan végeztem a két suliban, de a második évre kiderült, hogy nem fog menni együtt a kettő. Addigra annyira el is köteleződtem a zenélés mellett, hogy én és szerencsére a szüleim is el tudták engedni az ELTE szociológia szakát.

– Ki volt a főtárgy tanárod Kőbányán?

– Németh Gáborhoz kerültem mondhatni véletlenül, vagyis inkább az egyetemi órarendem következtében, de ez a találkozás szerencsésnek bizonyult. Elég szorgalmas vagyok így a törzsanyagon túl is sok dolgot tanulhattam a tanárúttól, amire nem került volna sor ha eltrógerkodom az órákat.

– Hogy jött a képbe az elektromos dob?

– 2006-ban vagy 2009-ben – nem emlékszem pontosan – láttam Jojo Mayert Cegléden a Nemzetközi Dobos és Ütős gálán. Az ő játéka nyitotta fel a szemem, hogy a bennem éledő elektronikus zenei érdeklődés és a dobolás végül is találkozhat egymással. Ezen felbuzdulva 2010-ben jelentkeztem az első országos Roland V-Drum versenyre, amit meg is nyertem és ezzel a dicsőségen és a referencián túl nyertem egy komoly elektromos hangszert is, ami nem kis lökést adott nekem ebbe az irányba. Azóta is remek a kapcsolatom a céggel, én lettem az egyik bemutató emberük, így van szerencsém első kézből megismerkedni a legújabb fejlesztésekkel.

– Párhuzamosan azért a hagyományosabb műfajokat sem engedted el, hogy kerültél a Kistehénbe?

– Egész egyszerűen jelentkeztem egy hirdetésre, hogy a Kistehén dobost keres. Elküldtem egy videómat a Roland versenyről, aminek alapján elhívtak próbára és pár hét után már játszottunk is koncerteken. Ez tart azóta is, bár épp év elején jelentette be a zenekar a felbomlását, de a búcsúkoncertre a Covid miatt már nem került sor, így a dolog végül nem lett lezárva. Elvben jövőre tartjuk a Parkban a búcsú koncertet.

(Ki tudja akkor lesz-e még kedve bárkinek is feloszlani annyi helybenjárás után – gondoltam magamban.)

– Mesélj a The Hybrid Drummer projektedről, ami lassan kezd egyfajta önálló brand-dé fejlődni.

– Az egyik híres dobverőt gyártó cégnek volt egy akciója, amiben 15 mp-es dobos videókat kellett a megfelelő hashtag-gel ellátni, így eljutott a céghez és ami tetszett nekik, azt megosztották az Insta-oldalukon. Igazából ezért regisztráltam az Instagramra, hogy fellőjek pár telefonos videót. Ebből az akcióból végül nem lett semmi eredmény, viszont elindított egy úton, ami oda vezetett, hogy két évvel ezelőtt belevágtam a saját Insta-profilom építésébe. Rengeteg munkával jár, de nagyon élvezem. Magam készítem a videóim, így egy csomó dologba kellett beletanulnom: hangrögzítés, keverés, videófelvétel, vágás stb. Nemrég sikerült csak szereznem egy olyan laptopot, aminél nem kell imádkoznom, hogy ne fagyjon bele ötször egy egyperces videó kiírásába. Így remélem ez is új lökést ad a projektnek.

– Ez nem rossz műfaj, hiszen nem egy példa van rá, hogy önerőből pusztán szorgalomból és tehetségből nemzetközi karriert is lehet építeni viszonylag belátható időn belül. Például volt olyan videód, amit maga Busta Rhymes is megosztott.


– Melyek a hosszú távú terveid ezen a fronton?

– Egyrészt szeretném ezt a brand-et kiterjeszteni más netes platformokra is, ami hosszú távon talán valami bevétellel is kecsegtet, másrészt a The Hybrid Drummer Triót szeretném olyan ismertté tenni, hogy mehessünk külföldi elektronikus zenei fesztiválokra is játszani.

– Ennek megvalósításához kiváló építőkockának tűnik a Telekom Electronic Beats – Popping című válogatás kiadványa, amin a Lower című track-kel te is szerepelsz, ha nem is a trióval, de egy kiváló kollaborációval.

– Ez nagyon érdekes kezdeményezés volt az Electornic Beats részéről! Három válogatás lemezt terveztek kiadni (Popping, Clubbing, Xperimenting) karanténban készült dalokból, erre lehetett pályázni. Szerencsénkre a Popping című lemezre fel is kerültünk a The Hybrid Drummer, Lev Toystor, Oiee, Blacmama Jack, Zahár Fanni közreműködésével létrehozott track-ünkkel.

– Nagy változás az életedben, hogy tavaly bekerültél az ország egyik legsikeresebb bandájába a Punnany Massif-ba dobosként.

– Igen, ez óriási lépés a zenei karrieremben, csak sajnos egyelőre a Covid erősen dézsmálja ennek gyümölcseit…  Szerencsére azért annyit tudtunk tavaly óta játszani, hogy mostanra tökéletes a komfort érzetem mind zeneileg, mind emberileg a csapatban.

- Ezt örömmel hallom! Végezetül még ha szabad megkérdeznem, mi a stratégiád egy esetleges újabb leállás esetén?

– Online oktatással kezdtem el foglalkozni, amiben nagy segítségemre van az intenzív netes jelenlét. Egyrészt emiatt nem csak itthonról jönnek jelentkezők, másrészt az infrastruktúra is már eleve adott. Ráadásul az ilyen kényszerpályának annyi előnye lehet, hogy komolyabban rá tudok feküdni újabb tartalmak gyártásra, ami sokszor a háttérbe tud szorulni, ha nagyon betelik a naptár.

- Csillagos ötös! Jó látni, hogy van sansz élhető és nem utolsó sorban golyóálló B-tervre ilyen helyzetben is. Persze ez egy szuperhőstől el is várható…

Fotó: Tóth Mátyás
Névjegy

Született: 1991-ben

2009-ben a kecskeméti Katona József Gimnáziumban érettségizett. 2009-től 2013-ig a Kőbányai Zenei Stúdió növendéke.

Zenekarai:

Kistehén

The Bosky

Punnany Massif

The Hybrid Drummer Trio


Kapcsolódó cikkek