Állatok, emberek, robotok

Enyhén fogalmazunk, ha azt mondjuk, a Brain Bar szembe megy a trendekkel. Szembe megy a nyájszellemmel, a véleménybuborék élménnyel, a szekértábor logikával, az összeesküvés elméletekkel, egyszóval mindazzal, ami manapság a gondolkodást helyettesíti.

Az évente megrendezett fesztiválon hallgatók és előadók az emberiség előtt álló kérdésekről beszélgetnek, okos, józan szellemben.  Hogy érdemes belehallgatni az előadásokba, az nem is kérdés. A Hajónapló a maga válogatását közli, remélve, hogy kedvet csinálunk olvasóinknak ahhoz, hogy szerdán és csütörtökön minél többen csatlakozzanak a Facebookon követhető programokhoz.

Te nem tudod megoldani a klímaváltozást!

Rendhagyó körülmények között, online térben vette kezdetét a 2020-as BrainBar. Idén is, mint minden évben hazai és külföldi tudósok és közszereplők tartanak előadásokat a jövő izgalmas témáiról: klímaváltozás, koronavírus és a jövő gazdasági fejlődése, csak hogy néhányat említsek. Kedden a Brain Bar rendezvény első előadásaként a megosztó klímatudós, Dr. Bjorn Lomborg tartott előadást új könyvének (címe: False Alarm) témájáról, melynek fő állítása, hogy a klímaváltozást túlreagáljuk.

Bjørn Lomborg a Dán Környezetvédelmi Értékelő Intézet igazgatója, a Koppenhágai Üzleti Főiskola tanára és a Consensus Center alapító igazgatója. Nemzetközi hírnevet A szkeptikus környezetvédő és a Cool it - Hidegvér! a szkeptikus környezetvédő útikalauza a globális felmelegedéshez című könyveivel vívott ki magának.

Előadásának négy fő üzenete volt, melyből az első szerint nem szabad megijedni a klímaváltozástól, mert az csak rossz döntésekhez vezet. A dán klímatudós magyarázatát azzal kezdte, hogy szerinte a klímaváltozást eleve mindenki túlreagálja, és közel sem akkora a probléma, mint ahogy sokan hiszik. Egy felmérés szerint ugyanis a földön élő emberek 49%-a hiszi azt, hogy az emberiség kihalását a klímaváltozás fogja okozni, pedig ennél nagyobbat aligha tévedhetnének. Egy statisztikát is hozott ennek cáfolatára, mely azt mutatja, hogy 1920 óta 95%-kal csökkent a klímához köthető természeti katasztrófákban (árvíz, erdőtűz, viharok, szárazság stb.) elhunytak száma (úgy, hogy közben majdnem négyszer annyian lettünk), és semmi okunk feltételezni, hogy ez a szám nőni kezdene.

A fölösleges félelem keltése pedig sok rossz következménnyel járhat. Először is például a fiatalokat demoralizálhatja, ugyanis állítása szerint a fiatalok egy része már inkább nem is tanul tovább egyetemen, mert azt hiszik, hogy 10-20 év múlva úgyis mind meghalunk. A klímapánik emellett rossz politikai döntésekhez is vezet, emelte ki Dr. Bjorn. A pánik miatt azt hisszük, hogy mindent meg kell tennünk a felmelegedés megfékezésének érdekében, és ezért akár sok pénzt is ölhetünk a megelőzés-projektbe. Ám ez nem fog megtérülni. Bizonyos klíma-közgazdászok ki tudják számolni, hogy a felmelegedés mekkora károkat fog okozni pénzben kifejezve, amiket könnyű összevetni a befektetett pénz mennyiségével. Az eredmény az, hogy bizony lehet túl sokat költeni a felmelegedés megfékezésére, az elszórt pénzt pedig más értelmes dologra is lehet költeni, mint például a gyermekek beoltása és étkeztetése a szegény országokban. A szegény országokat ráadásul nem csak az elmaradt támogatások sújtják, állítja Bjorg Lomborg. A tudós szerint a klímavészhelyzetre hivatkozva a fejlődő országoktól is elvárjuk, hogy próbálják elhagyni a fosszilis energiahordozókat és csökkentsék károsanyag-kibocsátásukat, ez viszont a fejlődő országoknak hatalmas érvágás lenne. A szén, az olaj és a földgáz ugyanis egyelőre egyszerűen sokkal olcsóbbak és költséghatékonyabbak, mint a megújuló energiaforrások és ha ezek a szegény országok nem tudnak ezekre az energiahordozókra támaszkodni, akkor egyszerűen nem fognak tudni kitörni a szegénységből.

Ez át is vezet minket Dr. Bjorn előadásának következő üzenetére: azelőtt, hogy elvárnánk a zöld energiára és fogyasztásra való áttérést, azt előbb olcsóbbá kell tenni, méghozzá innovációk útján. Ha a megújuló energia nem lesz sokkal olcsóbb, mint ma, akkor a fejlődő országoktól nem várhatjuk el, hogy térjenek át erre. A sok pénzt, amit például az elektromos autók támogatásába ölünk, fordíthatnánk az innovációra is, hogy mindenki számára elérhető legyen a zöld jövő.

Könyvének maradék két pontja szerint a klímaváltozás valós probléma ugyan, de a pánikot elhagyva, okosan kell szembenéznünk vele. Az így megspórolt összegeket pedig más, égetően fontos kérdések megoldására kell fordítani, ahogy erre már korábban is hozott példát.

Az előadás vége felé Dr. Bjorg a nézők kérdésére igyekezett válaszolni, melyből én most egyet emelnék ki. Az egyik kérdés az volt, hogy vajon az egyéni változások (energiatakarékosabban élünk, lebomló anyagokat használunk, nem járunk autóval stb.), vagy az intézményi változások a fontosabbak? Dr. Bjorg szerint nem is kérdés, hogy az utóbbiban rejlik a megoldás kulcsa. A tudós szerint az egyének tudatosabb életvitele szinte semmivel nem járul hozzá a világszintű probléma kezeléséhez. Tévedés azt hinni, hogy megmentjük a bolygót, amikor csökkenteni próbáljuk a széndioxid-kibocsátásunkat, vagy amikor organikus ételeket vásárolunk.

Mi hajtja a jövő gazdaságát?

Vajon hogyan függnek össze Európában és hazánkban a klímavédelmi, energiaszuverenitási és gazdaságfejlesztési célok? Többek között erről beszélt Dr. Kaderják Péter a Mindig zöldebb – Mi hajtja a jövő gazdaságát? című előadásában.

Az Innovációs és Technológiai Minisztérium energia- és klímapolitikáért felelős államtitkára elmondta, hogy bár a világjárvány miatt csökkent az energiafogyasztás és a károsanyag kibocsátás a Földön, ennek ellenére ez csak egy átmeneti időszak, nem menti meg a bolygót.

Véleménye szerint a globális energiakereslet meredeken emelkedik és a 2008-as gazdasági világválság hatását is csak egy szinte észrevehetetlen megingást jelentett a grafikonon. Éppen ezért más módon és sokkal intenzívebben kell dolgoznunk a Föld megmentésén.

A kormány januárban határozott stratégiai célokat tűzött ki a klímaváltozás és a környezetvédelem területén, mellyel kapcsolatban dr. Kaderják Péter azt mondta: 2050-re egy klímasemleges Magyarország célját tűzték ki. Ez a harmincéves program választ adhat arra a jelenségre is, amit ő „klímarettegésnek” nevezett és meg is jegyezte, hogy a fiatalok teljesen érthető módon aggódnak a Földért.

– Annak idején, a nyolcvanas években, mi, a harmadik világháborútól, az atomháborútól féltünk – mondta, majd hozzátette, hogy az is egy megfoghatatlan, távoli félelem volt.

Az államtitkár kijelentette: olyan társadalmat szeretnének felépíteni, ami összhangban van a természettel. De fontos, hogy a klímavédelmi cél ne tegye tönkre a gazdaságfejlesztési elképzeléseket és úgy valósítsák meg azokat, hogy az energiaellátás biztosítva legyen.

A politikus beszélt arról, hogy a kormány klíma- és természetvédelmi akcióterve olyan projekteket is tartalmaz, mint például a közlekedés vagy az energiaszektor zöldítése, melynek lényege, hogy kiváltsuk a hagyományos energiaforrásokat.

Az atomenergia témaköre kapcsán úgy fogalmazott: a Nemzetközi Energiaügynökség álláspontja szerint Európa e technológia alkalmazása nélkül nem érheti el 2050-re a klímasemlegességi célját.

Dr. Kaderják Péter kérdésre válaszolva azt mondta, hogy 2030-ra legalább negyven százalékkal szeretnék csökkenteni az üvegházhatású gázkibocsátást, ebben pedig az önkormányzatok, magánszemélyek, egyházak és civil szervezetek segítsége is sokat számíthat.

Bejelentette, hogy a következő években az agrártárcával együttműködve minden újszülött után tíz facsemetét fognak elültetni, ez a program pedig a hazai erdősültséget szolgálja majd.

– Azt gondolom, hogy a magyar vasút az elmúlt tíz évben óriásit lépett előre – fejtette ki véleményét az államtitkár azzal kapcsolatban, hogy érdemes megfontolnunk, hogy a célok elérése érdekében milyen közlekedési módot használunk.

Az előadáson elhangzott az is, hogy a következő harminc évben a GDP 2,5 százalékát kellene évente arra fordítani, hogy elérjük a 2050-re kitűzött célt. Ugyanakkor erre az összegre tekinthetünk úgy, mint a jövőbe való befektetés.

A politikus leszögezte: az a legfontosabb, hogy a fiatalok minél hamarabb megtanulják kezelni azokat az energiaforrásokat, amelyekkel eddig pazarlóan bántunk. Végezetül azt monda, ha sikerül elérnünk a klímasemlegességi célt, akkor 2050-nek egy vonzó, motiváló jövőképnek kell lennie.

Húsba vágó tények

Moldován András, sertésmogul, a Cápák között műsor egyik befektetője és Bergovecz László, a Magyar Vegán Egyesület elnöke csapott össze az „húst enni vagy nem enni” egyre divatosabb és időszerűbb kérdésével kapcsolatban.

Moldován András 2002-ben kezdett bele a sertéstenyésztésbe, előtte volt bankár, építési vállalkozó, ékszerüzlet és brókerház tulajdonos is. Nemrég maga is pitchelt potenciális befektetők előtt állattenyésztési szoftverével. Bergovecz László civilben bútortervező és vállalkozó. Közel egy évtizede a vegán ügy szószólója, elkötelezetten dolgozik azért, hogy változás álljon be nemcsak abban, ahogy étkezünk, hanem abban is, ahogy a saját felelősségünkre gondolunk.

Az erőviszonyok már az elejétől kezdve egyenlőtlenül alakultak, Moldován – természetesen csakis az ő szempontját alátámasztó – statisztika-cunamival mosta le a kissé felkészületlennek tűnő, és sokkal kevésbé vehemens Bergoveczet. Adatokat hozott például arról, hogy az üvegházhatású gázoknak „mindössze” 26%-át adja az élelmiszertermelés, amelynek csak a fele keletkezik az állattenyésztésből, miközben valahogy elsiklott ama tény felett, hogy a megtermelt növények jelentős részét is az állatokkal etetjük meg. Érvei között szerepelt az is, hogy hány millió ember veszítené el a munkáját, ha a húsipar eltűnne, valamint, hogy mennyire fontosnak tartja az általa tenyészett sertések jólétét is, például, hogy játékokkal játszanak az állatai légkondícionált telepein. Amelyeket nem a pénzért, hanem csak azért tart fent, mert jó minőségű és egészséges hússal szeretné ellátni a társadalmat. Szerinte egyébként csak a nagyüzemi állattartásnak van jövője, mert csak zárt, kontrollált keretek között lehet távol tartani a különböző fertőzéseket, mint például az afrikai sertéspestist.

Bergovecz nem hozott adattáblákat, leginkább az állattenyésztés etikai és egészségügyi kérdéseiről beszélt, már, amikor szóhoz jutott. Azzal ő sem értett egyet, hogy a húsevőket gyilkosnak titulálják, ahogy azt sem gondolja, hogy a húsmentes élet és az egészség közé automatikusan egyenlőségjelet lehet tenni. Szerinte viszont nem kell mindent megennünk – például a húst, vagy a tejtermékeket – ahhoz, hogy egészséges életmódot alakítsunk ki, akkor miért tesszük mégis? Miért tenyésztünk mesterséges környezetben olyan állatokat, amelyek csak azért születtek meg, hogy levágják és mi megegyük őket? Az ilyen típusú állattartással szerinte elsősorban etikai és erkölcsi problémák vannak.

Szóba került a műhús témája is, s abban egyetértettek a felek, hogy ez olyan út lehet, amely jelentősen hozzá tud majd járulni az egyre növekvő népesség fehérjével való ellátásához. Ahogy abban is konszenzus volt, hogy a boldog és egészséges élet biztosítása lenne a célja mindkét tábornak, azonban, hogy ez hússal vagy hús nélkül érhető el, arról már nem tudták meggyőzni egymást. De a nézőket sem, ugyanis a Brain Bar közönségszavazásán 50-50%-al zárult a két érvrendszer támogatottsága. Az eredmény értelmezését némileg árnyalhatja, hogy Magyarországon a vegánok aránya 1% körül mozog, így valószínűsíthető, hogy a Brain Bar nézői a két résztvevő személyiségét és a „vitakultúra” minőségét is értékelték voksaikkal. 

Szerelemre kódolva - Bele tudnál szeretni egy robotba?

Tette fel a címben szereplő kérdést Dóczi Attila, youtuber a Learning Myself alapítója. Előadásában elmondta, hogy sok olyan esetről hallottunk már, hogy „műnőkkel” házasodnak a férfiak, viszont most már vannak olyan modern robotok, akikkel lehet beszélgetni és ténylegesen úgy mozognak és viselkednek, mint egy ember, ezért könnyebben is ragaszkodhatunk hozzájuk.

„Tiniként, amikor Isaac Asimov, Én a robotjában tátott szájjal olvastam a robotika három alaptörvényét, akkor még internet is alig volt, nem, hogy okostelefon. Sőt abban az időben a robottechnológia a kanyarban sem volt, inkább csak fikcióként tekintettünk rá. Hihetetlen, de 2020-ra – ilyen rövid idő alatt – elképesztő lépést tettünk előre a technológia fejlődésében.” – fogalmaztt az előadó.

Nézzünk néhány elképesztő robotot! Ott van például Jia Jia, akinek egészen emberi szemmozgása van, a szája szinkronizálva mozog a beszédével, mindemellett természetesen tud beszélgetni az emberekkel és arcfelismerő rendszerei is vannak. De akadnak olyan humanoid robotok is, akik információs asszisztensként, vagy éppen hírbemondóként dolgoznak. Sőt van olyan robot is, aki hivatalosan szaud-arábiai állampolgár. De talán a világ legfejlettebb robotja Nadin, aki megismer, ha látott korábban, folytatja a félbehagyott beszélgetést és képes korlátozottan reprodukálni az érzéseket. Az pedig már csak hab a tortán, hogy volt olyan mesterséges intelligenciával rendelkező robot is, aki egy problémára kifejlesztett egy megoldást, amit be akartak jegyeztetni szabadalomként, viszont nem engedték neki, mert nem ember. Térjünk vissza kicsit a címben szereplő kérdésre is. Attila előadásából megtudtuk azt is, hogy egyre többen vásárolnak párkapcsolati célokra robotokat. Sőt, már vannak olyan klubok is, ahol egy-két órára igénybe lehet venni ezeket. Például vannak olyan „szexrobotok” amelyeknek finommotoros mozgásokra képes a fejük, a testükre pedig számtalan érzékelőt helyeztek, hogy felfogják az érintést és imitálják a szexuális izgalmat. Sőt van olyan párkapcsolati android is, ami barátságosan elcseveg a gyerekekkel. A nők sem maradnak parlagon! A Henry névre keresztelt robot igazi partnere lehet a magányos nőknek, melyet nem is muszáj megvásárolnunk, hiszen egy-két pásztor órára is kibérelhetjük Európa számos nagyvárosában, köztünk Budapesten is.

Mosolygó robotok

A beszélgetés egy provokatív kérdéssel indult: mi lehet a legveszélyesebb dolog a mesterséges intelligenciákban? A rövid válasz mindkét előadó részéről hasonló volt. Sara Polak és Szoleczki Zoltán szerint a valódi kockázatot az emberi tényező jelenti.

Polak szerint, aki a mesterséges intelligencia kutatásával foglalkozik, az AI legnagyobb ereje abban rejlik, hogy többszörösére tudja növelni a humán hatékonyságot. Fő feladata mindig is az lesz, hogy protézisként segítse majd az emberiséget. Az adaptációban persze mindig van néhány problémás terület, de Polak szerint nem vagyunk nagyobb veszélyben, mint mondjuk, száz évvel ezelőtt, vagy az ipari forradalmak idején bármikor. Felhívta azonban a figyelmet a mai általános retorikára, ami hangosan ellene megy a robotok térhódításának. Szerinte ezt azért lenne fontos a megfelelő mederbe terelni, mert óriási a szakadék aközött, hogy mire képes valójában a robotika és, hogy mit gondolnak az emberek.

Szoleczki azzal csatlakozott, hogy valóban nem kell aggódnunk attól, hogy elveszne a munkánk. Még mindig nálunk van a kormány. Ebben a félelemben szerinte nincsen semmi új vagy meglepő, majd a ludditákra, a különféle gépromboló mozgalmakra hivatkozott.

A szakértők egyet tudtak érteni abban, hogy a növekedés és a technológiai fejlődés nem önmagában véve aggasztó. Ami veszélyes, az a fejlődési ütem, a túlzott gyorsaság és amit eredményez: az ismeretlentől való félelem rengeteg hibát eredményezett már a történelem során. Polak szerint égető szükség van az oktatás fejlesztésére, a multidiszciplináris innovációra és az algoritmikus gondolkodásra. Hogyan is érthetnénk az új világot, ha nem értünk a gépek nyelvén?

Kiemelték, hogy a fejlődéssel és a paradigmákkal kapcsolatban két alapvető tudományos tézis van: az első a kicsi és lassú változások kumulálódásával jár, a másik a hirtelen, gyors változásokkal. Tisztán látható, hogy az utóbbi évtizedekben az ugrásszerű váltásokhoz kellett hozzászoknunk – ez azonban még mindig nem teljes. A machine learning, a computer vision legújabb kutatásai esetén is kijelenthető, hogy a hardver kifulladva kullog a szoftverfejlesztés mögött. Éppen, hogy utolértük magunkat, máris érkezik egy újabb és újabb fejezet a számítógépek világában. És ezt valóban nehéz ésszel fölérni.

A jövő lehetséges irányairól értekezve Polak és Szoleczki arról beszéltek, hogy az első és legfontosabb valóban az oktatás fejlesztése, a konnekciókra való buzdítás, csapatos projektek és az egyéni nevelés. Bár sok gyermek tanul programozást és algoritmikus gondolkodást, az idősebb generációk számára is rendkívül fontos, hogy megértsék, mi is az a kvantummechanika, és az algoritmikus gondolkodás – hiszen életünk összes szegmensében jelen van. Ki kell fejlesztenünk egy közös retorikát, egy közös nyelvet.

Szoleczki azzal zárta a beszélgetést, hogy véleménye szerint a legnagyobb gátat a deep fake és a fake news világában a bizalom hiánya jelenti. A robotok elfogadását csakis a lassú, mérsékelt humanizáció segítheti. Nem szabad azonban egyenlőségjelet húzni a két fogalom, ember és robot közé. Ne legyenek kétségeink, hogy a mesterséges intelligencia iránt érzett empátia és kötődés kifejlesztéséhez, vagy egyáltalán, a lehetőség megteremtéséhez mindig egy másik ember közvetítése lesz majd szükséges. Nem kell tartanunk attól, hogy egy napon R2-D2 elpusztítja az emberi civilizációt. Ez az emberiség privilégiuma marad.