Eleven kincseink
Vácrátót nemzeti kincs, amit nem lehet elhanyagolni.
Mint minden kert ezen az égövön, ősszel a Vácrátóti Nemzeti Botanikus Kert is gyönyörű: színek és formák táncoló csodája, fák, bokrok, őszi virágok, kései bogyók kavalkádja, termést gyűjtő sünök, mókusok félénk neszezése, a járó-kelő látogatók vidám kacagása, távolabb, az ágyások között szorgos asszonyok hajlongó háta… Ki tudja, mi mindent nem fedeznék még föl, ha nem sietnék Zsigmond Vince úrhoz, a kert gazdájához, hivatalos titulus szerint az Ökológiai és Botanikai Intézet Botanikus Kerti osztályának vezetőjéhez.
– Nagyszerű kezdetek és zavaros időszakok után 1951-ben vette át a kertet a Magyar Tudományos Akadémia Botanikai Kutatóintézete – meséli a botanikus kert felelős vezetője. Igen rossz állapotban volt akkor a kert. Jó évtized kellett ahhoz, hogy megnyílhasson a látogatók előtt.
– Hogy tud egy ilyen kert ennyire elvadulni?
– Aki kertet gondoz, az pontosan tudja. Elég egy nyárra magára hagyni az ágyásokat, máris mindent visszahódít a vad természet. Itt is ez a helyzet. A kert ember alkotta mesterséges tér. Akkor is az, ha nagyon természetesnek hat. Az ilyen romantikus tájképi kertek, mint a vácrátóti, úgy néznek ki, mint az őstermészet egy-egy idilli darabja, de valójában itt egy szentimentális elképzelést látunk a természetről. Ráadásul az eleven vegetációt gondozzuk, ami bármennyi statikus látványelemeket kínál, valójában nagyon is dinamikus életközösség. Éppen ez teszi nehézzé az efféle kertészeti munkát. Nekünk nem „csak” egy kertet kell gondoznunk, de az élőgyűjtemény sok csodáját– 12 000 féle növényfaj él itt – egyedi szinten kell ápolnunk. A botanikus kert fenntartása a kertészeti munka legmagasabb szintje, a legigényesebb feladat: a teljes életközösség megőrzése mellett az egyes növényegyedek megóvására is figyelnünk kell.
– Nem lenne egyszerűbb néhány növényt lecserélni olyan fajtákra, amelyek kevesebb gondozást igényelnek?
– Egyszerűbb lenne, csakhogy nekünk a gyűjtemény megőrzése és gyarapítása a küldetésünk. A Botanikus Kert nemzeti kincs, amit nem lehet elhanyagolni, magára hagyni. Egyfelől meg kell őriznünk a XIX. századi romantikus tájképi kertet, mint műemléket, a maga eredeti látványelemeivel, életközösségeivel, hangulataival, másfelől fenn kell tartanunk a gazdag növényvilágú botanikus kertet, mint természetvédelmi területet. A két feladat együtt különösen nagy figyelmet és összehangolást igényel.
– Mekkora növényállományban kell gondolkodnunk?
– A kert maga 27 hektár. Vannak itt szabadföldi és üvegházi gyűjtemények, és van egy magbankunk is. A kert látványosabb területei az erdős ligetek, az évelő és egynyári ágyások, a sziklakertek és persze az üvegházak. Kevésbé látványos, ám annál fontosabb a génbanki funkció, amelyre úgy kell tekintenünk, mint kutatási infrastruktúrára. Nem könnyű megértetni az ilyen génbankok jelentőségét, pedig létük nemcsak nemzetstratégiai, de egyenesen nemzetbiztonsági kérdés, különösen a világ jelenlegi környezeti kockázatainak ismeretében.
– Ez valóban nem magától értetődő. Hogyan érdemes nézni a magbankokra?
– Nem csupán a magbank, de a Nemzeti Botanikus Kert összes élőgyűjteménye egyben génbank is. Mindenki tisztában van a klímaváltozás jelentőségével. Magyarországon is számos alkalommal tapasztalhatunk a korábbiaknál szélsőségesebb időjárási jelenségeket, de az átlagértékek is változnak. Zárójelben jegyzem meg, hogy az éghajlat változása, a növény- és állatfajok vándorlása északabbra-délebbre húzódása a környezeti feltételek változásának természetes következménye, most azonban ezek a jelenségek nem évezredek, hanem évtizedek alatt kellene végbemenjenek. Az élővilág sok faja és életközössége ilyen gyorsan nem tud alkalmazkodni. Ezért szükséges, hogy a génbankok segítségével is megőrizzük őket, illetve az Intézetben olyan kutatások folyhassanak, amelyek eredményei segítik a fajok biológiájának és ökológiájának jobb megismerését. Az Ökológiai Kutatóközpont részeként az ilyen irányú feladatok nyilvánvalóak. Ugyanakkor fontos ez a tevékenység a gazdasági szempontból jelentős haszonnövények tekintetében is, illetve a biológiai sokféleség megőrzése kapcsán, azaz hogy miképpen tudjuk megóvni a védett és őshonos fajokat.
– A tudományos munka, az értékőrzés mellett a botanikus kert a hétköznapi érdeklődőket is szolgálja…
– Igen, az ilyen kertek valóban oázisok, lehetőséget nyújtanak a regenerálódásra. Óriási a turisztikai, ökoturisztikai szerepük. Tavaly 2.5-3 millió fő közötti látogatója volt a hazai arborétumoknak és botanikus kerteknek. A kertek sokasága behálózza az országot. Kisebb településeken sokszor ez a fő attrakció. Éppen ilyen a vácrátóti kert is. A nagyobb települések gyűjteményes kertjei turisztikai szempontból nem csak önálló célpontok, hanem színesítő elemek az ott található más látnivalók között.
– Mire számíthatnak a látogatók, akik eljönnek Vácrátótra?
– Igyekszünk minden korosztálynak, minden érdeklődőnek a kedvében járni mind a látnivalók, mind a komfort tekintetében. Kínálunk oktatási programokat, tematikus sétákat, amelyek különféle hívószavak szerint mutatják meg a kert növényvilágát. Ilyen például a bibliai növények tanséta, a kínai vagy észak-amerikai tanséta, de van medvesétánk is, amolyan medvés növények bemutatója, ami a Veresegyházi Medveotthonnal közös promóciós munkánkból született. Vannak állandó kiállításaink, és amikor van rá lehetőség szervezünk koncerteket, más kulturális programokat. Érdemes időnként rápillantani a honlapunkra, mert sok érdekességgel, gazdag kínálattal állunk a látogatók rendelkezésére. De különösebb programok nélkül is érdemes körbejárni a kertet. Bizton állíthatom, hogy minden évszakban lenyűgöző.
