Zöldhisztéria a gyermekvállalás ellen
Miközben minden felelős közösség azért küzd, hogy megfékezze a tragikus népességcsökkenést, a Köpönyeg.hu szerkesztőségi cikkben kampányol a gyermekvállalás ellen. Az emberellenes propaganda mögött természetesen az új világvége jóslat, a klímakatasztrófa rémlátomása áll.
Úgy tűnik, a természetvédelem agresszív pánik-forgatókönyve az olyan hétköznapi szolgáltatófelületek üzemeltetőit is elérte, mint amilyen az időjárás-előrejelzéssel foglalkozó Köpönyeg.hu. A szerkesztők fejében pörgő aggodalomgenerátort ez alkalommal egy megbízhatatlannak tűnő, ám annál erősebb propagandaszagot árasztó felmérés csavarta magas fordulatszámra. Hivatkozást ugyan nem linkelnek a szerzők, de elmondják, hogy egy kutatás szerint „nagyon sokan azért nem vállalnak gyereket, vagy kevesebbet, mint gondolták, mert rettegnek a klímaapokalipszistől, és nem akarják a földi pokolra kárhoztatni az utódaikat. Sőt, olyan szülők is akadtak szép számmal, akik megbánták, hogy világra hozták gyermeküket, mert folyamatosan attól reszketnek, milyen élet is vár rájuk.”
Hogy a szülők, pontosabban nem szülők döntése helyes vagy helytelen, arról olyan szövegrészletek árulkodnak, melyek szerint: „Sötéten látjuk a jövőt. Ezen nem is nagyon kell csodálkozni, hiszen igencsak sötét jövő felé haladunk” vagy a cikket záró üzenet, amely így szól: „Az egygyermekes családmodell segíthet a túlélésben is, hiszen minden romboló mechanizmus egyik fő mozgató rugója a túlnépesedés, mely lassan tarthatatlan mértéket ölt.”
Akit ezek az emberiségellenes megjegyzések nem győztek meg arról, hogy a Köpönyeg.hu szerkesztői meghibbantak, annak pár korábbi cikket is belinkelnek, amelyek szép kórtörténetét adják annak a szomorú útnak, amelyen az újságírók elméje a téboly felé szaladt.
Mielőtt azonban a nyájas olvasó azt gondolná, hogy mi itt a Hajónaplónál nem vesszük komolyan a környezetvédelem ügyét, sietve elmondom, hogy de. Csak az ijesztgetést nem vesszük komolyan. A magam részéről a horrorfilmeket is inkább röhejesnek találom, mint rémületesnek, a mindenkori főgonosz propaganda-mitológiákat is kinevetem, és az éppen aktuális armageddon-forgatókönyveket – szóljanak azok atomháborúról, a Nyugat alkonyáról, nemzethalálról vagy klímakatasztrófáról – ugyancsak bárgyú rémmesegyűjteménynek látom.
Tudom ugyanis, hogy azok a szervezetek, amelyek bizonyos ügyeket képviselnek, elsősorban abban érdekeltek, hogy ügyük kellően fontos és jelentős legyen. Nem érdekli őket, hogy ügyük sikeres képviselete milyen hatással lesz azokra, akiket közvetlenül érint egy ilyen eredmény, nem tekintenek arra, hogy ügyük hogyan függ össze más ügyekkel vagy miképpen kapcsolódik az élet ezernyi kérdéséhez és jelenségéhez, nem érdekli őket, hogy ügyük képviselete során eltúlozzák-e a tényeket, sőt tulajdonképpen még azt sem tartják fontosnak, hogy az ügy mögött valóság vagy valótlanság áll-e. Egy hamis próféta köré szerveződő szektának éppen olyan fontos a maga ügye – bármi is legyen ez –, mint akármelyik halandónak a napi betevő. Fennmaradása függ tőle.
Az ilyen ügyeket vállaló szervezeteknek nemcsak fogadókészségük nincs arra, hogy programjuk tényeit megvitassák, hanem kínosan kerülik még a lehetőségét is annak, hogy komoly polémia alakuljon ki állításaikkal kapcsolatban. Az ilyen vitákban nem érdekeltek. Nem az a céljuk, hogy okos érvek és ellenérvek konfliktusában többet tudjunk meg a valóságról, hanem az, hogy elhiggyük: ügyük képviselete mindennél fontosabb. A valóság ugyanis esetleg azt is megmutathatja, hogy az ilyen szervezetek erőfeszítéseire, alkalmazottjaira, társutasaikra, a vezetők magas fizetésére és az alkalmazottak szerény bérére, a szervezet által megrendelt kutatásokra, a mögöttük álló kutatóbázisokra, azok alkalmazottjaira, egyszóval a létüket fenntartó hosszú és anyagi ösztönzőkkel erőteljesen átszőtt láncra esetleg nincs is szükség.
Sőt az ilyen szervezetek leginkább abban érdekeltek, hogy olyan aggodalomra okot adó „felmérések” és olyan hisztérikus cikkek jelenjenek meg, mint amilyet most a Köpönyeg.hu közreadott, olyan performanszok uralják a közgondolkodást, mint amilyeneket hírnevessé reklámozott gyereksztárok adnak elő, olyan filmek csaljanak könnyeket a szemünkbe, mint amilyenekhez elaggott tudósok adják nevüket. A fokozódó félelem ugyanis a választók aggodalomteli elvárásait tükröző politikai döntések felé mutat, azaz széles pályát nyit az ilyen szervezetek előtt, és persze még szélesebb pénzügyi lehetőségeket teremt az ügy letéteményeseinek. Az ügy erőszakos képviselete, az annak esetleges hanyatlásához csatolt félelemspirál nemcsak az ügy harcosainak létét igazolja, hanem egyúttal az ügyhöz automatikus önigazolást is kapcsol. Úgy működik, mint a sokak által ismert vicc logikája, amelyben az indiánok hetek óta gyűjtik a fát.
A legszebb emberi szándék, a gyermekvállalás megtagadására buzdító Köpönyeg.hu-cikk szerzői eljutottak a klímapánik legvégső stádiumába, oda, ahová eddig csak az ultraradikális környezetvédelem beteg lelkű agitátorai merészkedtek. A kollektív öngyilkosságra való felhívás persze valahol mindig része az ilyen ügyek végső képviseletének, mert a valóság és a propaganda egyre nagyobb távolságát egy idő után már nem lehet áthidalni.
Érdemes tehát józan távolságtartással kezelni az efféle agressziót, mert előfordulhat, hogy úgy járunk, mint a raguzai patríciusok, akik annyira belelovalták magukat a vezetésük alatt állott városka függetlenségének ügyébe, hogy mikor szembesültek azzal, hogy hiába küzdenek Napóleon csapatai, majd az osztrák hatóságok ellen, úgy döntöttek, addig egyikük sem vállal gyermeket, amíg ki nem vívják városállamuk függetlenségét. Ki is haltak mind egy szálig.
