Nehogy már belepusztuljunk a klímaváltozásba

A klímaváltozás igen is létezik, az emberek felgyorsították, és komolyan kell venni. A hazugság ott van, amikor egyesek azt állítják, hogy 10 évünk maradt cselekedni, különben már nem lesz mit tennünk, vagy még rosszabb, hogy 12 év múlva egyenesen vége a világnak, ahogy azt Alexandra Ocasio Cortez, amerikai progresszív politikus is állította. A klímaváltozás valóban fontos kérdés, de amikor a média és a politika ezt a kérdést kattintásokért és szavazatokért cserébe ennyire eltúlozza, fennáll a veszélye a probléma elbagatelizálásának. A témát legjobban talán egy tavalyi Forbes magazin cikk ragadja meg, ahol Michael Shellenberger – klímaváltozással foglalkozó publicista – ír hosszasan az eltúlzott apokalipszis mítoszról.

Maja jóslatok

Az elmúlt években rettentő népszerű lett a klímaváltozás kérdése, köszönhetően a zöld politika felemelkedésének és az agresszív médiakampányoknak. A politikának és médiának viszont ennyiben ki is merül a témához való pozitív hozzájárulása. Ugyanakkor fontos foglalkozni a kérdéssel, hiszen ennek köszönhetően civil kezdeményezések jönnek létre, milliószámra ültetnek fákat, vagy tonnaszámra szednek ki szemetet az óceánokból. Ki ne örülne ezeknek? A probléma azonban az, hogy az emberek figyelmét csak olyan szólamokkal sikerült elnyerni, melyek Michael Shellenberger szerint egyenesen hazugságok. A „10 évünk van cselekedni” vagy a „12 év múlva vége a világnak” csak a jéghegy csúcsa, melyet véleményvezérek és politikusok kommunikálnak, de ezek mögött hibás tudományos kutatások és azok rossz tálalása rejlik.

A fenti maja jóslatokat olyan további kijelentések támogatják, mint Bill McKibben (amerikai környezetvédő) állítása, mely szerint a tavalyi ausztrál erdőtüzeket is klímaváltozás okozta és emiatt a koalák „tulajdonképpen kihaltak”, vagy az Extintion Rebellion (röviden XR, britt környezetvédő mozgalom) vészjóslata, mely szerint „milliárdok fognak meghalni”, valamint „az élet a Földön haldoklik”. A Vice, amerikai progresszív lap szerint „lehet, hogy már el is kezdődött a civilizáció bukása”. Mindezen jóslatok legalább szerencsére némileg tudományos alapokon nyugszanak, de erősen eltúlozzák őket. De ha ezeknek a gondterhes jövőképeknek megvan a tudományos háttere, akkor miért írja azt Michael Shellenberger, hogy ezek tévesek vagy túlzóak? Elsősorban azért, mert mint ahogy semelyik másik tudományágban, úgy a klímatudományban sincs konszenzus a tények kapcsán.

Nem jön el az apokalipszis

Az állításokat, amelyek az emberi civilizáció végét vetítik elénk, Michael szerint nem hogy az IPCC, de semmilyen más hivatalos tudományos kutatás nem erősítette meg, így ezeket elfelejthetjük (amíg végül meg nem erősítik esetleg). Az emberek milliárdjainak, vagy millióinak halála is erős túlzásnak látszik, főleg annak fényében, hogy majdnem 100 éve még körülbelül 3,7 millió ember halt meg évente időjárási katasztrófák nyomán, míg ez a szám 2018-ban már 11 000-re csökkent, miközben a föld lakossága megnégyszereződött. Nagyon fontos megjegyezni, hogy ez nem a kevesebb katasztrófa miatt van, hanem a szegény országok életminőségének hatalmas emelkedésével. Ez utóbbinak az üzenete, hogy lehetnek klímaváltozásból fakadó problémák, amik akár emberéletet is követelhetnek, de a tudomány és a fejlődés enyhítheti a probléma súlyosságát.

Egyéb vészjóslatok

Na és mi van az emelkedő tengerszinttel? Az IPCC szerint 2100-ra a tengerszint 0,6 méterrel emelkedik majd. „Ez valóban olyan kezelhetetlennek tűnik?” – teszi fel a költői kérdést Michael. A hollandok például már 400 éve megoldották, hogy a part mentén a tengerszint alatt éljenek, akár 7 méterrel is. Talán nem okoz majd problémát még 1 méternyi gát hozzáépítése. 

További vészjóslatok keringenek még például a terméshozamok, éhínségek és járványok kapcsán. Michael szerint jelenleg a földön 10 milliárd emberre elég élelmet termelünk, tehát az éhínségek problémája nem a klímában keresendő, hanem a rossz elosztásban. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet szerint ráadásul a világ terméshozama 2050-ra átlagosan 30%-kal is emelkedhet.

Az utóbbi időkben az erdőtüzeket (Ausztrália, Amazonas, Kalifornia) is a klímaváltozáshoz kötötték, amik kapcsán több prominens tudós is azt mondta, hogy ugyan van köze hozzájuk a klímaváltozásnak, de nem egyedüli okozói.

Magyarország szerepe

Idén megjelent egy könyv Szathmáry Eörs-től Klímaváltozás és Magyarország címmel. A könyv fülszövegén ugyanaz a szólam jelenik meg, amiről fentebb is volt szó: „alig egy évtizedünk maradt a hathatós cselekvésre”. A retorika ugyanaz és nem győzöm hangsúlyozni, hogy a klímaváltozást komolyan kell venni, de Magyarország például meglehetősen jól áll ezen a téren. A CO2 kibocsátásunk is alacsonyabb az európai átlagnál, miután a rendszerváltáskor bezárták azt a sok bányát, és az utóbbi időkben mintha a kormány is nagyobb lendülettel támogatná a zöld kezdeményezéseket. Mindemellett országunk nagyon kicsi a világ nagyjaihoz képest, így ugyan mi is megtehetjük a magunk részét, de nem kell úgy tenni, mintha minden rajtunk múlna, vagy akár nyomást tudnánk gyakorolni bárkire is.

A nagyvállalatok meg röhögnek a markukba

Kétségkívül a világ legnagyobb cégei rengeteget ronthatnak vagy javíthatnak a helyzeten. Becsületükre legyen mondva, az utóbbi években, ha csak PR és marketing szempontból is, de valóban törekednek a zöldülésre. Ez elsősorban a tech-cégekre igaz, akiknek az imidzsükbe is passzol a progresszivitás, és így a zöld, klímamentő termékeiket könnyen tudják rásózni a bűntudattal terhelt vásárlóikra (mint a Sony hordozható légkondija). Pedig bűntudata kevéssé lehetne egy hétköznapi embernek, amikor a világ legtöbb károsanyag-kibocsátását olyan cégek és államok okozzák, amikre aligha lehetnek hatással. És míg az teljesen helyén való, ha valaki próbál zölden vásárolni és megkerülni azokat a vállalatokat, amik károsak a környezetünkre, sajnos vannak dolgok, amiket egy hétköznapi ember nem tud megkerülni: az olajat vagy a kínai gyártmányú termékeket (ugyanis a nagy olajcégek és a kínai ipar hatalmas mértékben járul hozzá a klímaváltozáshoz).

Most akkor aggódjak vagy ne?

Aggódni talán még nem kell, de az sosem árt, ha az ember próbál környezettudatosan élni. Nem próbáltam tagadni a klímaváltozást, hiszen az egyértelműen létezik, és vannak élőlények, amelyeket veszélyeztet a globális felmelegedés, de mégsem kell milliárdok kihalásával ijesztgetni az embereket.