Hazánk vizeiben is egyre több a mikroműanyag

Amíg a tengeri élővilágban a víz alatti zajok megnövekedése, addig a magyarországi vizekben az új típusú szennyezések – mint például a mikroműanyag és a szervezetből kiürülő gyógyszermaradványok – okoznak egyre nagyobb gondot. A vízszennyezések típusairól Engloner Attilával beszélgettünk.

Egy friss nagy-britanniai kutatás szerint az emberi tevékenységekhez kötődő víz alatti zajok negatívan befolyásolják a tengeri állatok szaporodási, táplálékszerzési és akár a ragadozók elől való menekülési lehetőségeit is. A Science című tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerint a több mint ötszáz tudományos munka eredményeit összegző metaanalízis szerint a hajók, olajfúrók és a szeizmikus mérések zaja mostanra drasztikusan megváltoztatta a víz alatti környezet „hangképét”, megzavarva a bálnákat, a delfineket és az összes olyan tengeri teremtményt, amely hang alapján tájékozódik.

De hogyan állunk Magyarországon a zajszennyezéssel, illetve milyen vízszennyezési fajták vannak jelen a hazai folyóvizekben? Ezzel kapcsolatban Engloner Attilát kerestük meg, aki az Eötvös Loránd Kutatóhálózat Ökológiai Kutatóközpont Duna-kutató Intézetének korábbi igazgatója, a Tiszta Ivóvíz Nemzeti Kiválósági Program vezetője.

Az emlősök mellett már a halakat is vizsgálják

Engloner Attilától megtudtuk, hogy a víz alatti zajszennyezést eddig elsősorban csak tengeri emlősöknél vizsgálták, de egyre inkább a halakra is kiterjednek a kutatások, különösen a mérsékelt, alacsony frekvenciájú zajjal kapcsolatban, amit például a hajók okozhatnak. A zaj elriaszthatja a halakat a táplálkozási és szaporodási területektől, megzavarhat viselkedési formákat, stresszt jelenthet, ami hátráltatja a növekedést és a szaporodást, továbbá kevésbé érzékelik a számukra fontos hangokat (kommunikáció, ragadozó elkerülése, zsákmány felismerése).

Magyarországon csökkent a hajóforgalom

Az ökológus elmondta azt is, hogy hazánkban a koronavírus terjedésekor hajózási korlátozást léptettek életbe a Duna magyarországi szakaszán, amely szerint sok esetben csak az átmenő forgalom engedélyezett, a kikötés nem. Ez többéves növekedés után – különösen a turisztikai célú – hajóforgalom jelentős csökkenését eredményezte. Ennek ismeretében tehát mondhatni, hogy a tengerrel ellentétben a magyarországi halak a zajok szempontjából jelenleg nagyobb biztonságban vannak.

Az új típusú szennyezések lehetnek veszélyesek a vizeinkre

Ha a zajszennyezés egyelőre nem is, azonban a már ismert, hagyományos szennyezők és mellettük az új típusú szennyezők lehetnek leginkább veszélyesek a vizeinkre. Engloner Attila elmondta, hogy alapvetően az előbb említett két csoportra oszthatjuk a vizeket terhelő szennyezéseket. A hagyományos szennyezőket már régebb óta ismerik és vizsgálják. Ide tartoznak például a szerves- és tápanyagok, melyek a mezőgazdaságból és a kommunális szennyvizekből származhatnak, továbbá ide sorolható a hőszennyezés, valamint az ion- és nehézfémszennyezők is, amik az iparból és a közlekedésből származtathatók. Ellenben az új típusú szennyezők hatásait még nem ismerik annyira, ezeknek a vizsgálata nem régóta van a kutatások középpontjában. Ide sorolhatjuk a gyógyszereket és a gyógyszermaradványok bomlástermékeit, a peszticideket, az ipari adalékanyagokat és a mikroműanyagokat, valamint az antibiotikum-rezisztens mikroorganizmusokat. Az új típusú szennyezők például a hulladéklerakókból és a kommunális szennyvízhálózatból kerülnek a folyókba. De fontos kiemelni az idegenhonos fajok elterjedését is mint a folyóinkat fenyegető tényezőt, ami által a honos élőlények közötti kapcsolatok megváltozhatnak, veszélybe kerülhet a táplálékbázis, de közvetlenül maguk az élőlények is.

Egyre több a mikroműanyag a vizeinkben

Korábban részt vettünk egy mikroműanyag-mérésen, melyet a Duna esztergomi szakaszán végeztek még 2019-ben. Már akkor kiderült, hogy az eredmények évről évre egyre rosszabbak. A Wessling laboratórium munkatársai elmondták, hogy a legtöbb szennyezés a csatornarendszerekből kerül a vízbe, hiszen a lakossági és ipari csatornarendszer víztisztására szolgáló berendezések nem tudják kiszűrni a műanyagrészecskéket, melyek így a folyóvizekbe kerülnek. Mint elhangzott, a lakosság is hozzájárul ehhez: egy-egy szakasz mérései alapján a folyó északi oldalán 45 egységet, míg a város felőli déli oldalon 55 egységet mértek. Ebben közrejátszik a szemetelés, hiszen rengeteg műanyag palack landol a vizekben. A minőségi csapvíz fogyasztásával pedig elkerülhető a további szennyezés. Engloner Attila elmondása szerint a mikroműanyag vízben való élettani hatását még nem teljesen ismerjük: önmagukban veszélyesek lehetnek a tápcsatornába kerülve, de sokféle vegyület oldódhat ki belőlük vagy kötődhet hozzájuk.

Végső soron mi lehet a megoldás?

Engloner Attila szerint a vízi ökoszisztémák nagyon bonyolult rendszerek, ezért a védelmük is sokrétű feladat. Ide tartozik a folyamatos monitoring szükségessége, a szennyezőforrások megszüntetése, a szennyvíztisztító technológiák fejlesztése. Csökkenteni kell a közlekedés hatásait, például a városi csapadékvíz-lefolyással és a légköri kiülepedéssel a vizekbe kerülő szennyezőanyagok mennyiségét. Nagyon fontos az élőhelyi léptékű védelem, vizes élőhelyeknél az ökológiai vízigény meghatározása és biztosítása, de szem előtt kell tartani a különböző medermorfológiai beavatkozások következményeit is.

Borítókép: Mikroműanyag-méréshez vesznek mintát a Duna esztergomi szakaszán (2019. június)