Noé új bárkája
Az Élő Korall Biobankban 800 korallfajt őriznének és tenyésztenének.
A klímaváltozás számtalan negatív hatása közül az egyik legaggasztóbb tengeri jelenségnek számít a korallfehéredés. A zátonyok szivárványai, amelyek millió állat számára szolgálnak élőhelyként, lassan pasztellbe fordulnak, majd teljességgel elvesztik pompájukat, és halott csonttetemekként hevernek a tengerfenéken. A folyamat központi problémája a korábbi kutatások szerint a korallpolipok és a bennük élő algák közti érzékeny szimbiotikus kapcsolat megbomlása. Együttműködésük alapja az elérhető táplálékmennyiségektől függ, és a cukoranyagcserében rejlik a lényeg. Ráadásul a legújabb kutatások a korallrózsáknál mutatták ki, hogy a vízhőmérséklet emelkedése miatt közel kétszázkilencvenkét génjük módosul, és hogy ezek között fontos cukoranyagcsere-szabályzók is vannak. A mesterséges génmódosítással való próbálkozás azonban igen hosszadalmas munkálatokkal jár, így más, sokkal gyorsabb megoldással kellett előállni.
A norvégiai nemzetközi magbunker mintájára megálmodott Élő Korall Biobankban (Living Coral Biobank) körülbelül 800 különböző korallfajt őriznének és tenyésztenének. A létesítményben emellett kutatólaboratóriumok kapnának helyet, és akváriumként is működne a turizmus számára. A queenslandi Port Douglasbe tervezett létesítmény lenne tehát a fizikai bázisa annak a nagyobb volumenű biobankprojektnek, amelynek konkrét célja, hogy a köz- és magánakváriumok világhálózatát létrehozva biztosítsa a különböző korallfajok megóvását. Dean Miller tengerbiológus, a korallbiobank igazgatója azt reméli: ha minden a tervek szerint halad, 2025-re rengeteg korall kap majd helyet náluk, így az ökoszisztéma teljes fölborulása lassítható volna, és idővel teljesen ki lehetne küszöbölni a problémát.
A Great Barrier Reef Legacy nevű nonprofit csoport már a jövő héten elkezdené a még épen maradt fajok begyűjtését a Nagy-korallzátony egész területén. A virágállatokat ideiglenesen Cairnsben helyezik majd el. A munkát nagy tempóban kell végrehajtani, a pusztulás ugyanis rohamos, és a becslések szerint mára elérte az ötvenszázalékos romlást.
A legújabb Noé bárkája tehát már kiúszott a nyílt vízre. A kérdés csak az, hogyan tovább: a korallbank létrehozása zseniális kezdeményezés, de csepp a tengerben. A bonyolult természeti rendszer lépcsőfokait nem lehet átugrani: sajnálatos módon a túlhalászás korlátozása, az óriási mértékű olajszennyezettség megszüntetése egyelőre még várat magára. És a színek a vízben egyre csak fakulnak.
