Tudatosan az erdőben – a Pilisi Bioszféra Rezervátum
Beköszöntött a túraszezon, egyre többen járják az erdőket. Az úti célok közül a Pilis az egyik legkedveltebb hely, egyes részein már gondot okoz, hogy túl sok a turista. Ezen a problémán próbál enyhíteni a Pilisi Bioszféra Rezervátum, melynek neve elsőre valami zárt területi egységet juttat eszünkbe, ám valójában az a célja, hogy az emberek és a természet között kapcsolatot teremtsen.
Pilis térségében él minden harmadik magyar állampolgár. Ez nem holmi elhamarkodott kijelentés, hiszen a hegység roppant közel fekszik Budapesthez, illetve agglomerációs területéhez. A kis távolság miatt a fővárosiak is szívesen fedezik fel az erdőket, a fák között járva pedig talán nem is sejtik, hogy a Pilisi Bioszféra Rezervátum (PBR) területén kószálnak.
Erdei barangolásról beszélve tízből kilencen háborítatlan vadonra gondolunk, a valóság azonban ettől igencsak messze áll.
– Néhány éve felülvizsgálati céllal látogatott el a Pilisi Bioszféra Rezervátumba egy szakember. Azt ajánlotta, hogy nézzük meg a mintaszerűen működő, Bécs melletti Biosphärenpark Wienerwaldot. Ők például nem is használják a rezervátum szót, mert félrevezető, ugyanis azt sugallja, hogy ez egy zárt terület. Pedig az a cél, hogy az értékek megőrzése mellett bevonjuk az embereket és a természet részévé tegyük őket – magyarázta dr. Kézdy Pál, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság általános igazgatóhelyettese.
A „jó osztrák példákból” megtudtuk, hogy a bécsi bioszféra parkban például növelik a tudatosságot, borfesztivált rendeznek, kiadványokkal népszerűsítik a helyi termelőket. Emellett arra is felhívják a figyelmet, hogy melyek azok a növények, melyek a kertből kivadulva kárt okozhatnak a természetben. Mindenre van alternatíva, még a népszerű bálványfa és zöld juhar helyett is.
– Ausztriában büszkék az emberek arra, hogy bioszféra-parkban élnek. Mi ugyanezt szeretnénk elérni itthon. Az önkormányzatokat, civileket is bevonjuk a döntésekbe. Szeretnénk erősíteni a helyi termékek piacát és a Dömösi Zöld Forgataghoz hasonló zöldfesztiválokat létrehozni. A természetvédelmi oktatás is sokat segíthet és talán az itt élők is érezhetik: tiltások és korlátozások mellett előnyei is vannak a rezervátumnak – tette hozzá dr. Kézdy Pál.
A Pilisi Bioszféra Rezervátum alapítása egyébként szorosan kötődik a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság első igazgatójához, dr. Madas Lászlóhoz. Az egykori vasdiplomás erdőmérnököt manapság is korszakos emberként tartják számon és az erdésztársadalom szívesen táplálkozik az ő szellemi örökségéből. Sokat tett le az asztalra és halála után egy évtizeddel is gyakran emlegetik a munkásságát.
Apropó, rezervátum. Sokak szerint ez a kifejezés nem adja vissza a valódi tartalmat, mivel inkább a bezárt sziú indiánokra és nem az ember, valamint a természet együttélésére emlékeztet. Ennek ellenére rá kellene ébrednünk, hogy szoros szimbiózisban kell lennünk a minket körülvevő környezettel. Egy jó példa minderre: egy méhész például tudja, hogy az erdőt azért kell fenntartani, mert az a legtökéletesebb erdei méhlegelő.
Innentől már csak az a kérdés, hogy hagyjuk-e élni az erdőket. Mivel a Pilisre jellemző a túlturistásodás, így ott az arany középút megtalálása érdekében változásokra lenne szükség. A nyomást egy úgynevezett látogatóelterelési technikával lehetne enyhíteni, így a gócpontok mentesülhetnének – kis túlzással – a budapesti Szent István körúthoz hasonló a forgalomtól. Emellett a kirándulókat kevésbé ismert, kevéssé népszerű erdei „látnivalók, attrakciók” irányába csalnák el. Ilyen célpont lehet például egy kilátó vagy erdei kerékpáros pálya. Ha ennek köszönhetően a Rám-szakadékot megcélzó turisták egy részét Esztergom, Visegrád, vagy Kesztölc irányába lehetne elterelni, akkor sikeres a taktika. Szintén jó eredmény lenne, ha emiatt húszezerrel kevesebben mennének fel Dobogókőre.
Az erdőgazdaság és a nemzeti park három évvel ezelőtt elhatározta, hogy nagyszabású projekt keretében méri fel a Pilisbe látogató turistákat. A kijelölt pontokon önkéntesek segítségével számolták a kirándulókat, illetve kérdőív alapján térképezték fel, hogy honnan és milyen céllal érkeztek.
– Az adatok alapján elmondhatjuk, hogy a rezervátum területét döntő többségében budapestiek fedezik fel. Ez a szigorú járványügyi korlátozások bevezetéséig pontosan így volt. A fővárosi kirándulók jellemzően a 11-es úton érkeznek, majd Dömösnél leparkolnak és az erdők felé veszik az irányt. A helyiek inkább a lakóhelyük közvetlen környezetét fedezik fel – mesélt a kutatási eredményekről Előd Réka, a DINPI osztályvezetője.
A kijárási korlátozás ideje alatt a polgármesterek saját hatáskörben rendelhettek el szigorúbb intézkedéseket, így valamelyest csökkent a forgalom. Azóta újra szabadon látogathatók a kirándulóhelyek, de a felkapott célpontokat – éppen a zsúfoltság elkerülése végett – továbbra is kerülni kell.
– Mindenkinek azt javasoljuk, hogy most olyan úti célt válasszon, amerre általában kevesebben járnak. A látogatószám méréseink eredményei ebben is segítenek, ugyanis a felmérés megmutatta, melyek a kevésbé ismert erdőszakaszok – foglalta össze javaslatait osztályvezető.
A szakemberek különböző nézőpontokból mutatták meg azt az egyetlen tényt, hogy – ha talán nem is minden esetben, de – az olyan népszerű erdők esetében, mint a pilisi vadon, véget ért a spontán barangolások kora. Az erdei kirándulások ma már éppen olyan tudatosságot követelnek tőlünk, mint legtöbb napi feladatunk. A személyes döntéseken is múlik, milyen erdőt hagyunk unokáinkra.
