A Google-adó
Mérföldkő lehet az elmúlt hét a törvény és algoritmus harcában, ugyanis megvan az első kísérlet a globális gigavállalatok állami korlátozására.
Amazon, Apple, Google, Facebook, Microsoft – korunk fantasztikus ötösfogata, a legnagyobb technológiai vállalatok a világon. Történjék bármi, annyi biztos, hogy valamelyik platformnak köze lesz hozzá. Egészen az elmúlt néhány évig azonban a big tech igyekezett fenntartani az illúziót, hogy az országok egyéni, állami ügyeibe nincsen beleszólása. Az emberek gyanakvását csak erősítette a Cambridge Analytica botránya, az amerikai és egyéb választások kapcsán felmerülő csalások és persze az egyéni szinten is tapasztalható, egyre kevésbé takarózó korlátlan adathalászat. A múlt hét mérföldkő lehet törvény és algoritmus harcában, ugyanis megvan az első kísérlet a globális gigavállalatok állami korlátozására: Ausztrália kifizettetné a felhasznált híroldalak szerzői jogait a Google keresővel.
GOOGLE AUSTRALIA – TILTVA?
A válaszreakció viszonylag éles volt a cég részéről, hiszen a január 22-én megtartott szenátusi tárgyaláson a helyi képviselő, Mel Silva egyértelműen elvetette a törvényjavaslatot, és úgy nyilatkozott, hogy a „Google-nek ebben az esetben nem lenne más választása, mint hogy kivonja keresőmotorját Ausztráliából”. Még egy kedves és elegánsan légies nyílt levélben is megindokolta, hogy miért sértené ez a cég eddigi működését. A kormány fenyegetésnek vette a kijelentést, és a miniszterelnök, Scott Morrison úgy fogalmazott, hogy nem engednek a zsarolásnak, a törvényt meg fogják hozni. Az állam kiterjesztené a szabályokat a Facebook platformjára is. Noha jelenleg a Google uralja a keresőmotorok piacát az országban – és világszerte is, kilencvenszázalékos piaci részesedéssel –, számtalan alternatíva létezik a böngészéshez, ilyen például a Yahoo!, a Duck Duck Go vagy a Bing keresői.
Arról azonban, hogy valóban kivonul-e idén a kontinensről az óriásvállalat, még nincsen egyértelműen kijelenthető eredmény, a tárgyalások jelenleg is folynak.
MI A BAJ A TECHADÓVAL?
Hogy miért nem akart a híroldalaknak és az újságíróknak adót fizetni a cég, rámutat egy igen fontos problémára az efféle vállalatok működésével kapcsolatban. A Google az indoklásában ugyanis – azontúl, hogy kiemelte a híroldalak nekik köszönhető profitnövekedését – kijátszotta az internet szabad működésének kártyáját is – és talán épp ez a baj. A World Wide Web indulásakor még nem születtek jogszabályok a felhasználható tartalmakkal kapcsolatban, és a mai napig nem jött létre a megfelelő felügyelő szerv, amely gátat szabna a netes közléseknek, az ellenőrzés nélküli hozzáférhetőségnek. A problémák főleg a közösségi média térnyerésével kezdődött, azon belül is a fizetett hirdetésekkel és bizonyos tartalmak inkoherens cenzúrázása után. Egyszerűen kivédhetetlen az, hogy az ekkora felhasználószámmal működő felületek érdekmentességről beszéljenek, miközben minden oldalról ömlik a pénz a techcégekbe. Régóta tudható, mekkora befolyással bír a közvélemény alakításában például a Facebook. A baj főként az Egyesült Államokban égető kérdés, már csak az elmúlt időszak vádaskodásai miatt is. Mi valamelyest biztonságban vagyunk, az EU intézkedései talán az eddigi legszigorúbbak közé tartoznak az internetes törvénykezésben.
ÉRDEKEK ÉS IGAZSÁG
A korlátozások és megegyezések folyamata egyelőre meglehetősen zavaros és néhol jócskán ellentmondásos. A hírek egyik napról a másikra hirtelen enyhülést mutattak a Google részéről. A január 25-én megjelent értesülések szerint ugyanis megszületett az első megállapodás annak részleteiről, hogy miképpen fizet majd a Google az online megjelenő tartalomért. A vállalat eddig még csak néhány francia lobbiszervezettel (például az APIG) és a Reuters hírügynökséggel írt alá szerződést, és kiderült, hogy ezután egy új platformon keresztül, a Google News Showcase-zel közlik majd a megegyezés szerint átvett híreket. Mindeközben viszont a Google ernyővállalata, az Alphabet alatt tíz ország dolgozói létrehozták saját érdekvédelmi szakszervezetüket, Alpha Global néven. Parul Koul, az egyesület vezetője szerint „egy ekkora technológiai vállalat nem állhat meg egy ország határain belül az igazságért és a jogokért való küzdelemben, ezért igen fontos, hogy a nemzetközi összetartozás és együttműködés erősödjön dolgozóink között; hiszen egy világban, amelyet így is szétszakítanak az egyenlőtlenségek, a big tech cégek befolyása és ezáltal felelőssége növekszik, így az, hogy visszanyerjék erejüket a helyi cselekvésre és behatásra, még sosem volt fontosabb”.
Egyesek igen pozitív változásokat sejtenek egy ilyen kezdeményezés mögött, hiszen a gigavállalat vezetősége, miközben bőszen hirdeti alkalmazottbarát, nyitott közösségi tereit és munkakörülményeit, fontos kérdésekben eddig híresen szelektív hallással rendelkezett a dolgozói panaszok iránt. 2017 után viszont megváltozott a megítélésük, és egyre több etikai probléma merült fel az adatkezeléssel és az új, katonai felhasználásra fejlesztett projektekkel kapcsolatban. Ekkor kezdődtek az első szervezkedések a vállalaton belül, és most, 2021-ben már hatalmas és egyre növekvő létszámban működnek az érdekképviseleti szervezetek.
És ez még csak a kezdet. A szigorításra egyértelműen szükség volt, hiszen az újságírók, a médiában dolgozók, a programozók és több millió dolgozó életét és munkáját menthetik meg a friss törvénykezések; a szakszervezetek működése pedig szintúgy hiánypótló. Hiányoznak azonban még mindig a konkrét fogalmi meghatározások, nagy kérdőjel marad a véleménycenzúra veszélye, és nagyon nehezen kibogozható az aktuálpolitikai szerepvállalás kérdése. Beszélni kell arról, mi az állam és mi a globális vállalat szerepköre, mit lehet és mit nem. A Google átszervezésre való kényszerítése egy lépés a jó irányba, és ezután folytatódhat majd a Facebook, az Amazon és az összes nagyvállalat működésével. Azt csak remélhetjük, hogy nem túl későn.
