A legelbűvölőbb karanténprojekt
Kijárási tilalom alatt egyesek Netflixet néznek, mások főzögetnek. Van, aki téli kertet ápol, más a kenyérnek való kovászt gondozza. És van, aki híres gyémántok replikáit készíti el.
Ilyen John Hatleberg, aki otthonában a Hope-gyémánt jelenlegi és korábbi állapotának megfelelő másolatait készíti el. A szakember hónapok óta egy szintetikus anyagot vág és csiszol, amelyből a Hope pontos mását alakítja ki olyan formájában, ahogyan az a XVII. században létezett.
Talán egyetlen gyémánt sem csillog úgy – szó szerint és átvitt értelemben egyaránt –, mint ez a szinte világító kék, 45,52 karátos kő (egy karát = 0,2 gramm), amelyet jelenlegi foglalatában 16 fehér gyémánt vesz körül, és amely a washingtoni Smithsonian Nemzeti Természettudományi Múzeumban van kiállítva.
A drágakő nemcsak karátjai miatt, de a hozzá kapcsolódó történetek okán is súlyosnak nevezhető, legalábbis misztikus mértékkel mérve: volt királyi ékkő, többször ellopták, és átokhordozással is gyanúsítják. A gyémánt régóta a Smithsonian legnépszerűbb kiállítási tárgya, évente mintegy négymillió látogató tekinti meg.
Ám a Hope jelenlegi formája csupán a legújabb alakja. Annak idején Indiából érkezett Franciaországba a gyémánt. Miután Jean Baptiste Tavernier 1668-ban eladta XIV. Lajosnak, a „francia kék”-et a Napkirály parancsára átcsiszolták az akkoriban népszerűbb szimmetrikus alakra. Azonban a gyémántot a francia forradalom idején ellopták. Legközelebb Londonban bukkant fel, 1812-ben. Ekkor csiszolták a jelenlegi formájára, és nevét is ekkor kapta tulajdonosa, Henry Philip Hope után. Ezt követően a drágakő többször is gazdát cserélt, mígnem 1911-ben egy bizonyos McLean asszonyságnál kötött ki, bőkezű férje jóvoltából. A családot ezt követően egymás után érték a sorscsapások: a legidősebb fiú autóbalesetben, a lánygyerek pedig kábítószer-túladagolásban halt meg. McLean asszonyság halála után egy Harry Winston nevű férfi megvásárolta az egész ékszerkollekciót, a Hope-ot 1958-ban ő adományozta a Smithsoniannak.
John Hatleberg először az eredeti kő, majd a jelenlegi Hope másolatát készítette el. Év eleje óta viszont azon fáradozik, hogy létrehozza a „francia kék” tökéletes klónját. Arra törekszik, hogy a replika szögei és színe pontosan megegyezzen az inspirációt adó kőével. A tökéletes másolat azonban olyan művészeti teljesítmény, amely Hatleberg hónapokig, sőt évekig tartó munkáját igényelheti. Tevékenységét az utazási korlátozások némileg lelassították – amikor a Centenárium-gyémánt másolatát készítette, több mint egy éven keresztül kéthavonta látogatott el Londonba, ahol a mintegy százmillió dollárt (harmincmilliárd forintot) érő drágakövet őrizték. Muszáj volt jönnie-mennie, a gemma 247 lapja közül a legtöbb igen lapos szögben illeszkedik egymáshoz, s emiatt a csiszolás nehezen szabályozható.
Utazni ugyan nem tud, de Hatleberg mester számára mégiscsak ez a karantén-szuperprojekt: a „francia kék” replikájának elkészítése. Ha végez, akkor pedig jöhet a következő! Elmondása szerint tucatnyi drágakő lemásolása után sem vesztette el vonzerejét a feladat – hiszen minden gyémánt egyedi és örökkévaló.
