Alsónemű, meg a helyzet, ami fokozódik
Elgondolkodtató társadalmi jelenség, hogy gyöngül a szavak pontos jelentésének ismerete. Ebben persze ludas a világ: hiszen napjában tömérdek új jelenség és ennek nyomán jelentés keletkezik, s közben bizonyos ismeretek háttérbe szorulnak, sőt elavulnak. Ezért vélem úgy, hogy az emberi kapcsolatainkat jelentősen befolyásoló nyelv művelése közügy.
Egy filmismertetésben olvassuk: „Ha isten hal lenne, bálnaként jelenne meg, hidd el, bálna lenne”. Csakhogy a bálna nem hal, hanem emlős. Ez pusztán biológiai (szakmai) tévedés, mindannyian elkövethetünk ilyen hibát.
Képes beszámoló: „Életkép a Serfőző utcából. Gödör kiásva, körbeszalagozás nincs”. Csakhogy a képen nem gödör, hanem árok van. Ezt igazolja az is, hogy vízvezetéket fektetnek, s azt nem gödörbe, hanem árokba teszik. Persze mindkettő mélyedés, a jelentés összecsúszott.
Műalkotásoknak is meggyökereztethetnek ironikus, szlenges kifejezéseket. A tanú című filmben szereplő, pártzsargonba tartozó mondat szárnyra kelt: „A nemzetközi helyzet egyre fokozódik”. Ez ott, kortükröző elemként a helyén is volt, de követőkre talált, s ekkor már nem feltétlenül hibátlan: „A szakértő el tudja képzelni, hogy a keszongi ipari park ügyében tovább fokozódik a helyzet”. Mi ezzel a probléma? Az, hogy a helyzet nem fokozódhat, a helyzetből nem lesz még inkább helyzet. Legföljebb a súlyossága fokozódhat, tehát súlyosbodhat. A tanú című filmben még nevettünk ezen az erőszakolt (leleplező) kifejezésen, de az újságban szereplő példán inkább elgondolkodunk. Főleg azért, mert mintaként szolgál, és mások is követik: „Bejött, amitől tartottak: a kétnapos esőzés után fokozódik a belvízhelyzet Kunszentmiklóson”. Persze lehet, hogy az ötvenes évek szlengje, no meg A tanú című film hatására a „helyzet fokozódik” állandósult kapcsolatként él tovább… ez esetben pedig nincs mit kifogásolni. Lám, mennyire összetett egy nyelvi jelenség megítélése!
A szövegben jobban elbújik a jelentésbeli hiba: „A balesetnél rétegesen volt felöltözve: szürke színű kapucnis pulóvert viselt, ami alatt fekete, sárga, illetve kék-sárga színű, hosszú ujjú pulóver volt. Alsóruházata: kék színű farmernadrág, ami alatt bordó színű nadrágot hordott, valamint bordó színű félcipőt viselt”. Itt az alsóruházattal van baj. Ahogy a déligyümölcs nem délben fogyasztott gyümölcs, úgy az alsóruházat sem pusztán az alsó testrészen viselt ruházat vagy alulról felhúzott ruhadarab, hanem: a testen közvetlenül viselt trikó, alsónadrág, másként fehérnemű. És a fehérnemű sem feltétlenül fehér színű, ahogy mindjárt látni is fogjuk. A farmernadrág bizony inkább felsőruházat, akkor is, ha a test alsó részén hordjuk. Megjegyezném, hogy a kék színű farmernadrág (ami tehát nem alsóruházat) alatt hordott bordó színű nadrág feltehetőleg alsóruházat és akkor fehérnemű (akkor is, ha nem fehér), mert azért egyszerre két nadrágot nem szokás fölvenni. Ez esetben alsónadrágot kellett volna írni.
Irodalmi szövegben költői kifejezést kíván használni a szerző, csakhogy tévesen: „Hogyan lett Krúdy a fogadók, kocsmák, kisvendéglők költői szakértőjéből a kuplerájok szerelmese és specialistája? Krúdy a kupikról elhíresült Új (ma Zichy Jenő) utcában vette ki első pesti lakását, nem messze az Ó utcában működő Kakasos háztól, mely nagy népszerűségnek örvendett a vékonypénzű, ám nagy dologra ácsingózó ifjú irodalmár titánok körében”. Milyen lehet ez a vékonypénzű, ám nagy dologra ácsingózó ifjú irodalmár titán? A szöveg arra utal, hogy szegény. Mert hiába ácsingózik nagy dolgokra. Ám a vékonypénzű nem azt jelenti, hogy kevés pénzű, azaz szegény, hanem azt, hogy sovány… Nos, egy kuplerájban a pénzhiány (szegénység) nyilván problémát jelent, hiszen ha nincs pénz, akkor nincs szolgáltatás, ám arról nincs tudomásom, hogy a soványság is akadály lenne. (A sajtónyelvi példákat Balogh Lajos kiskunhalasi tanár gyűjtötte.)
