Aranymiatyánk – Így búcsúzik Jézus édesanyjától

A magyar szakrális népköltészet egyik legkedvesebb elmélkedő imádsága az Aranymiatyánk. (Az imaneveket nagy kezdőbetűvel írjuk, s mivel itt nem minőségjelzős, hanem jelentéssűrítő szerkezetről van szó, ezért az egészet egybe. Hiszen nem „arany” Miatyánkról van szó, hanem Aranymiatyánkról, a Miatyánknak egy különleges, népi változatáról.)

Az Aranymiatyánkban Jézus, édesanyjának, Máriának a kérdéseire elmondja, hogy mi vár rá a nagyhét napjaiban, mi lesz pünkösdkor, majd pedig Nagyboldogasszony napján. Bálint Sándor, a szakrális néprajz jeles kutatója írja: „Voltaképpen Jézusnak édesanyjától való első, virágvasárnapi búcsúzkodása, amely a kánoni evangéliumokban nem fordul elő." Az Aranymiatyánk napról napra előre megmutatja a nagyhét és az azt követő időszak eseményeit: virágvasárnap, nagyhétfő, nagykedd, nagyszerda, nagy zöldcsütörtök, nagypéntek és nagyszombat a húsvéti szent nappal együtt.

Idézek egy moldvai csángó változatot:

(Mária és Jézus párbeszéde, a sorokat a párbeszéd szabályai szerint tördeltem, de hangosan olvasva érezni lehet a versritmust.)

–„Virágvasárnapján mit fogsz tenni, Szent Fiam, mit fogsz szenvedni?”

–„Akkor, Anyám, király leszek, a Jeruzsálembe bémenek.”

– „Hát, nagyhetfőn mit fogsz tenni? Szent Fiam, mit fogsz szenvedni?”

– „Akkor, Anyám, beteg leszek, a templomba nem mehetek.”

– „Hát, nagykedden mit fogsz tenni? Szent Fiam, mit fogsz szenvedni?”

– „Akkor, Anyám, vándorolok, az utcákon le s feljárok.”

– „Hát, nagyszerdán mit fogsz tenni? Szent Fiam, mit fogsz szenvedni?”

– „Akkor, Anyám, hamis Júdás engem harminc pénzért elad.”

– „Hát, nagycsütörtökön mit fogsz tenni? Szent Fiam mit fogsz szenvedni?”

– „Anyám, Geccemányi kertben, felmenek az Olajok hegyikben.”

(Következik az elbeszélő.)

– Jézus Geccemányi kertben, fenn az Olajok hegyikben, térgyen állval imádkodzik, piros vérvel izzadodzik.

(Folytatódik Mária és Jézus párbeszéde.)

– „Hát, nagypénteken mit fogsz tenni? Szent Fiam, mit fogsz szenvedni?”

– „Akkor, Anyám, egy keresztre fel leszek én majd feszítvel. Te a kereszt alatt leszel, Szent kezedvel el nem érhetsz. Szent kezedvel el nem érhetsz, szűz öledbe le nem tehetsz.”

– „Hát, nagyszombaton mit fogsz tenni? Szent Fiam, mit fogsz szenvedni?”

– „Akkor, Anyám, koporsómban, bészállok a gyászos síromba.”

– „Húsvét napján mit fogsz tenni? Szent Fiam, mit fogsz művelni?”

– „Akkor, Anyám, feltámadok, a mennyországban uralkodok. Húsvét után ötven napra, piros pünkösd hajnalára, ekűdöm a vigasztalót, a fejérszínű galambot. Pünközsd után nyócvan napra, nagyboldogasszony napjára felviszlek a mennyországba, az örökös boldogságba.”

A szenved ige sokszor ismételt főnévi igenévi formája (szenvedni) tágabb jelentésű volt az adott korban, és ez maradt meg a moldvai csángóban is. Ma a szenved ige fő jelentése: huzamosabb ideig kínzó testi vagy lelki fájdalmat érez, voltaképpen gyötrődik, kínlódik. Itt azonban a szenved jelentése tágabb: eseményt, magatartást elfogad, enged, hagy (hogy végbe menjen). Ez inkább semleges jelentés. Sőt, a szenved ige korábban kedvező jelenségekre is utalhatott: kedvel, szível, szeret. Ma már csak tagadó formában és lehetőséget kifejező ható képzővel él: nem szenvedheti el (nem  viselheti el), de a tagadó forma ellentéte valójában kedvező jelentésű: szenvedi, elszenvedi (kedveli, elviseli, szereti). Íme egy csodálatos példája az ősi szavakban benne foglalt ellentéteknek. 

Az Aranymiatyánk eredetét nem tisztázták, a középkori kódexirodalomban nem ismert, a 16. század első negyedéből fennmaradt Weszprémi-kódexben van csak valami hasonló párbeszédes jelenet Jézus és Mária között. Az imádság vége emlékeztet bennünket az archaikus népi imákra.

„Mondá erre a Boldogságos Szűz Mária: azon halandó, ki e szent jóslatokból álló Aranymiatyánkot egyszer vagy többször átimádkozandja, és megemlékezik az én hét fájdalmamra, és legkedvesebb fiam kínszenvedésére és halálára: az nem lesz elfeledve az egekben. Életében minden kérése meghallgattatik, holta után pedig lelke az Isten előtt fog ragyogni az örök üdvösség fénysugarában, mely a végtelenségig nagyobbodik mindörökké. Amen."

 Az Aranymiatyánk elhangzik a Nemzeti Színház Csíksomlyói passió című darabjában is.