Az univerzum titkait kutatja

Kiss László Széchenyi-díjas csillagász szerint a modern tudománynak kötelessége tudatnia a nagyközönséggel, hogy mivel is foglalkoznak a műhelyekben.  Vele beszélgettünk.

A tavalyi esztendőben az év ismeretterjesztő tudósa címmel kitüntetett kutatóprofesszor úgy véli, kicsi az esélye annak, hogy az univerzumban egy időben két civilizáció létezzen egyszerre.

– Az emberek már az ókorban is élénken érdeklődtek a csillagok és az univerzum iránt. Miért fontos számunkra a Földön túli világ?

– Az égbolt és az emberi lélek rezonanciája genetikusan belénk ivódott, amiben benne van az is, hogy a csillagos égbolt nemes egyszerűséggel szép. Manapság is, ha el tudunk szakadni a fényszennyezett városoktól, és ki tudunk menni egy szép nyári, derült éjszakán a Hold nélküli sötét ég alá, és felnézünk, akkor szinte ránk szakadnak a csillagok. Erre az emberi lélek egyszerűen rezonál, és a csillagászat mint tudomány éppen ezt használja ki arra, hogy érdekességeket meséljen az embereknek. Emellett a popkultúrában fontos szerepet foglalnak el a fekete lyukak, az exobolygók, valamint a földönkívüli élettel kapcsolatos kérdések is. Az ezekkel összefüggő eredményeket kevesen értik, de mindenkit érdekelnek, sokszor az emberek nagyra nyílt szemekkel hallgatják az információkat. Tehát több lábon áll ez az érdeklődés.

– Miért fontos az ismeretterjesztés?

– A XIX. század végéig gazdag nemes emberek hobbiként foglalkoztak a tudományokkal. Például az én csillagászati intézetem alapítója, Konkoly-Thege Miklós a saját magánvagyonából 1871-ben alapított egy magán-obszervatóriumot. A XX. században aztán az egyetemek igazi tudásgyárakká váltak. Mára oda jutottunk, hogy az államok az adófizetők pénzéből finanszírozzák a tudományos munkát, emiatt teljes joggal várhatják el tőlünk az állampolgárok, hogy elmeséljük nekik, mivel is foglalkozunk. Azt gondolom, hogy a modern tudománynak kötelessége visszajelzést adni a nagyközönségnek és persze a döntéshozóknak, hogy milyen eredményekre jutott a műhelyekben.

– Mennyire tartja sikeresnek az ismeretterjesztést? Megfelelnek az elvárásoknak?

– A Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpontban pár évvel ezelőtt tudománykommunikációs célokra létrehoztuk a Magyar Csillagászat Nonprofit Kft.-t. Ez a szervezet működteti a Svábhegyi Csillagvizsgáló interaktív csillagászati élményközpontunkat, melyet 2019 őszén nyitottunk meg a nagyközönség előtt, de 2020 tavaszán a vírushelyzet miatt bezártunk. A két hullám között újra fogadtuk az érdeklődőket, emberek ezrei özönlöttek be hozzánk. Emellett decemberben volt olyan fizetős online eseményünk, amelyre ezer jegyet adtunk el, így elmondhatom, hogy adófizetői oldalról pozitív visszajelzéseket kapunk. A döntéshozók is elismerik a munkánkat, hiszen a csillagászati intézetünk az elmúlt évtizedben szinte megduplázta a kutatói létszámát. Manapság már több mint hatvanan dolgoznak ott, ezzel a magyar asztroszcéna legnagyobb kutatói intézetévé vált.

– Mi jellemző a magyarokra? Mennyire vagyunk tájékozottak a témában?

– Csillagászat terén átlagos európai országnak számítunk. Vannak olyan helyek, mint például Ausztria, Csehország vagy Németország, ahol sokkal fejlettebb a csillagászati ismeretterjesztési infrastruktúra. Ezekben az államokban bemutató obszervatóriumok hálózatát működik. Az elmúlt években itthon főleg turisztikai, gazdaságfejlesztő programok révén épültek csillagvizsgálók, sőt a Bükkben most is készül egy, amelyeknek köszönhetően jelentős előrelépés történt, de még lenne mit fejleszteni ezen a területen.

– Sokszor a tudományos tényeket mintha meg se hallanák az emberek. Nem érzi-e úgy, hogy szélmalomharcot vív az ismeretterjesztés során?

– Több évtizedes csillagászati, ismeretterjesztői tevékenységem során több tízezer emberrel találkoztam szemtől szemben, és elmondhatom, hogy többségük, 95-97 százalékuk csillogó szemekkel távozott az előadásokról. A nagyközönséggel való kommunikálás során mindig vannak ismétlődő mintázatok, és egyesek azzal közelítenek meg minket, hogy márpedig Einstein tévedett, és nekik van igazuk. Ez visszatérő jelenség, nem nevezném szélmalomharcnak. Az már más kérdés, hogy az arctalan internetes fórumokon egészen másképpen kommunikálnak az emberek egymással.

– Vannak olyan teóriák, melyekben sokan tévesen hisznek, például ott van a laposföldhívők esete. Mennyire befolyásolják negatívan a tudományos ismeretterjesztést? Egyáltalán meg lehet-e őket győzni?

– Hitvitákba nem érdemes belemenni, a tudományos ismeretterjesztés nem erről szól. Éppen ezért nem látom értelmét annak, hogy egy asztalhoz üljünk ufológusokkal, asztrológusokkal, sem laposföldhívőkkel, mert hitet vitával megváltoztatni nem lehet. Ha egy asztrológus és egy csillagász ül egy asztalnál, akkor látszólag ugyanazokat a szavakat használják, de teljesen más nyelvet beszélnek, melyek között nincsen átjárás. A csillagász a tudomány eszközeit használja, a valamilyen hiedelmekben hívők pedig a hitüket használják. Ez a kettő elfér egymás mellett, de egymást megváltoztatni nem képesek.

– Bejárta a világsajtót nemrégiben, hogy a tudósok megállapodtak abban, hogy hány éves lehet az univerzum. Van-e jelentősége annak, hogy például nem tíz-, hanem 14 milliárd éves a világegyetem?

– A világsajtóban rossz címmel jelent meg ez a hír, ugyanis az univerzum nem 14 milliárd éves, nem szabad felfelé kerekíteni. Az eddig érték pontosabb lett még egy tizedessel, így a tudósok úgy tartják, hogy a világegyetem valódi kora 13,77 milliárd, plusz-mínusz negyvenmillió év lehet. Vagyis akkor volt az az állapot, amikor az univerzum egy kicsi forró pont volt. Egyébként ha az egész univerzumra az jönne ki, hogy tízmilliárd éves, és találunk olyan csillagokat, melyek 12-13 milliárd évesek lehetnek, akkor azt mondhatjuk, hogy ismerünk a világmindenségnél idősebb objektumokat. Ezen még az emberek is elgondolkodnának.

– Van esély, hogy sikerül még pontosabban meghatározni az univerzum korát?

– A tudomány erre törekszik. 2002–2003 fordulója óta precíziós kozmológiáról beszélünk, melynek lényege, hogy tíz százaléknál pontosabban ismerjük a belátható univerzum jellemzőit. A pontosítások azért fontosak, mert adott esetben az eltérő módszerekből származó eredmények különbözősége új fizika létezésére utalhat.

– Az embereket az univerzum kérdése mellett leginkább az érdekli, hogy van-e élet a Földön kívül.

– Nem tudjuk, de dolgozunk azon, hogy kiderítsük. Jelenleg egyetlen helyet ismerünk a világegyetemben, ahol a földi típusú élet kialakult, ez pedig maga a Föld. Innentől kezdve, hogy egy darab mérési pontunk van, nem tudunk semmit arról, hogy mennyi az élet kialakulásának esélye. Lehet, hogy végtelenül picike, és egy kozmikus baleset eredményeként alakult ki az élet a Földön. Csak akkor bocsátkozhatunk becslésekbe, ha lenne még egy olyan hely a világban, ahol valamilyen életre utaló aktivitást kimutathatunk.

– Vannak olyan helyek a Naprendszerben, ahol megfelelők lehetnek a körülmények?

– Igen, például a Mars déli pólusán sós vizes felszín alatti tavak, míg a Jupiter Európa nevű holdján a jégkéreg alatt száz kilométer mély vízóceán található. A Szaturnusz Titán nevű holdján olyanok a körülmények, mint amilyen 4-4,5 milliárd évvel ezelőtt volt a Földön. Vannak izgalmas helyek a Naprendszerben, ahol ha ki tudnánk mutatni rég eltűnt élet nyomait, akkor már mondhatnánk valamit arról, hogy mekkora az esélye az élet kialakulásának. A csillagászat másik oldalról vizsgálja ezt a kérdést, mi ugyanis más csillagok körül keringő bolygókat, azaz exobolygókat kutatunk. Az elmúlt húsz év eredménye, hogy megtudtuk azt: a mi galaxisunkban is milliárdszám fordulnak elő a Földhöz hasonló bolygók. Az viszont hitvita kérdése, hogy ezeken a potenciális helyeken kialakultak-e az élet feltételei.

– Elképzelhető, hogy egy-egy potenciális helyen a földinél fejlettebb civilizáció is kialakulhat?

– A kozmosz iszonyatosan nagy, a csillagokat elválasztó szakadékok óriásiak, áthidalásuk évszázadok, évezredek kérdése. Még ha kialakult is élet valahol, azt sem tudhatjuk, hogy mennyi a civilizáció várható élettartama. Ha az emberiség a következő száz évben elpusztítaná magát, akkor azt mondhatnánk, hogy egy modernnek tekinthető technikai civilizáció időtartama kétszáz év, egyszerűen felvillanunk, és már el is tűnünk a kozmikus grandiózus színpadon, ahol az összes bolygó és csillag játssza a szerepét.

– Tegyük fel, hogy van egy másik, földönkívüli civilizáció. Lehetséges, hogy léteznek okosabb és kevésbé értelmesebb földönkívüliek?

– Végtelen antropocentrikus arrogancia lenne azt feltételezni, hogy valahol az univerzumban Föld kettők, Föld hármak, Föld négyek alakultak ki. Éppen ezért nincs értelme emberi terminusokat alkalmazni más civilizációkra. Azért 13,8 milliárd év hosszú idő, és emiatt kicsi az esélye annak, hogy ekkora intervallumon belül egy időben két civilizáció létezzen egyszerre.