Berobogott az Orient Expressz a Tháliába

Hihetetlen látványvilág, 3D technika, egy száguldó vonat, egy gyilkosság és a világ egyik leismertebb magándetektíve. Poirot a bűntény nyomában, itt mindenki gyanús. A Thália Színház egyedülálló bemutatóján jártunk.

Fél év megvonás után már elvonási tüneteket éreztem. A koronavírus és a karantén miatt minden átrendeződött, a legnagyobb hiányt a kultúra fogyasztása jelentette, bár a virtuális térben számtalan lehetőség kínálkozott, és jómagam szinte majd minden nap fogyasztottam is belőle, mégis őszre már teljesen kiéheztem. A személyes találkozás, a légkör, az illatok, egész egyszerűen az a miliő, amit csak az élő találkozás tud nyújtani, már kifejezetten hiányzott. Reménykedve vártam az évad kezdését, augusztusban naponta néztem a színházak oldalát, mikor, hogyan, milyen feltételek mellett indulhat el a szezon. Ahogy lehetett, elkezdtem vásárolni a jegyeket, csak óvatosan, mert még a tavaszi elmaradt előadások pótlására is várakozom. A naptárban egyensúlyozva a különböző könyvbemutatók, irodalmi estek, múzeumi programok között sikerült azért pár premierre jegyet venni.

Az előző évad is emlékezetes marad a félbehagyott, befejezetlen, lezáratlan és bezárt színházak miatt, sejteni lehet(ett), hogy a következő is rendhagyó lesz. Még el sem indult a szezon, sorra jelentették be a színházak a pozitív eseteket, a Vígszínház kéthetes karanténnal és a pótelőadások elhalasztásával indított. Amikor olvastam a híreket, hogy a Thália társulatánál is megjelent pozitív teszt, letettem arról, hogy egyáltalán elindul az évad, amit még a tavaszra tervezett új bemutatójával, a híres Agatha Christie regény színpadi adaptációjával, a Gyilkosság az Orient expresszennel nyitottak. 

A híres írónő egyik legnépszerűbb művét talán mindenki ismeri, ilyen vagy olyan formában találkozott vele, olvasta könyvben, látta a televízióban vagy esetleg a legutóbbi, 2017-ben bemutatott mozifilmben. A karantén alatt a moziélményt valamennyire a streaming szolgáltatók pótolták, és egyik este pont Poirot nyomozását választottam. A parádés szereposztás ellenére mégis maradt bennem hiányérzet és a Kenneth Branagh féle Poirot inkább ellenszenves maradt.

A Thália különleges bemutatóra készült, már csak azért is, mert a darab Magyarországon itt látható először és nem akármilyen formában, egyedülálló látványvilággal hirdették: 3D moziélmény színházban. A történet adott, a beharangozó figyelemfelkeltő, a szereposztás ígéretes, a rendezőszékben Szirtes Tamással; nem volt kérdés, hogy megnézem. Szerencsére nem maradt el a választott időpontban az előadás.

A Thália is igen szigorú szabályokat hozott a nézők beengedésére. A bejáratnál testhőmérséklet-mérés, mindenhol kézfertőtlenítők és a maszk használata a színház egész területén kötelező (a büfében, evés közben nyilván nem). Saját magamnak is egy próbatétel maszkban több órát végigülni, de nem a kényelmetlen viselet kötött le és nem is ennek köszönhetem, hogy néha elakadt a lélegzetem. 

Az első percben egy sebesen száguldó vonat jött felém, egy pillanatra nem tudtam, moziban vagy színházban vagyok. A látvány és a hanghatás olyan erőteljes, mint egy multiplexben. Teljesen idegen az én megszokott és szeretett színházi világomtól, nem is tudtam hova tenni, de olyan gyorsan történtek az események, hogy nem volt időm elmélázni rajta.

„A történet, melynek tanúi lesznek, egyszerre romantikus és tragikus, lesz benne elfojthatatlan bosszúvágy és brutális gyilkosság, kellemesebb estét nem is tölthetnénk együtt” – vezetett be minket Poirot, vagyis Szervét Tibor a ránk váró kalandokba. A kellemesben még nem voltam biztos, de a felejthetetlen már határozottan szerepelt a listámon.

Egyből Isztambulban találtuk magunkat, a díszlet a ledfal adta lehetőségek miatt egy szempillantás alatt változik. A történetet csak nagy vonalakban vázolom, sokan ismerhetik, aki nem, azoknak mindenképp meghagynám az élményt. Hercule Poirot a híres belga magándetektív épp Londonba készül egy sikeres bűnügy megoldása után. Az Orient Expressz első osztályán azonban már nincs szabad hely, a vasúttársaság igazgatója – Poirot régi barátja – Constantin Bouc (Pindroch Csaba) elintézi, hogy helyet kapjon az előkelő és igencsak különleges társaság mellett, erről gyorsan megbizonyosodhatunk a rövid párbeszédekből. A nézőt segíti és kifejezetten tetszetős a színpad két szélén, a hatalmas ledfalakon megjelenő utasokról készült portré, mindenhol nevek kiírásával. Szintén a 3D technika előnye, hogy a kávézóból pár másodperc alatt a peronon találjuk magunkat, az utasok átveszik a hálókabinok kulcsait és már indulhatunk is. Olyan érzésem volt, mintha filmet néznék, a következő snitten már az Orient Expresszen utazunk, kezdődhet a kaland. Minden adott a kényelmes utazáshoz, ezt a Helen Hubbartot alakító Gubás Gabitól is megtudhatjuk:  

„Két dolog kell, hogy elviseljük az életet: rövidital meg tömény.” 

A vonat robog és vele együtt mi is. A háttérben az elsuhanó havas táj annyira eleven, hogy beleszédül az ember, nincs megállás, az események gyorsan pörögnek, fogva tartja és lebilincseli a nézőt. Nem kell sokat várni a nagy bűntényig, vagyis Samuel Ratchett meggyilkolásáig. Amíg a hagyományos színház nem engedne közel a halotthoz, jelen esetben az óriási ledkomplexum minden elemén tisztán látszik az áldozat és a véres jelenet. Mindenki gyanús, aki az Orienten utazik. Színre léphet Poirot és megkezdődhet a nyomozás. A helyszínek között könnyen ugrálunk, a fény és a hangtechnika még erőteljesebb hatást vált ki, de nem szorulnak háttérbe ezáltal a színészek, még elevenebb és élőbb minden, a zene is tökéletesen fokozza az izgalmat. Az biztos, hogy ez a fajta színház, az egészen újszerű technika kihívás elé állíthatta művészeket, ugyanis nemcsak saját játékukra kell figyelniük, hanem együtt kell élni, mozogni a látványelemekkel. Minden villanás és mozgás gondosan megkomponált, hogy a tökéletes illúziót keltse. Azt kell mondjam, annak ellenére, hogy kőszínházban ez az első ilyen jellegű bemutató Magyarországon, a színészeken nem látszott, hogy sokrétű figyelmet igényel a virtuális technika. Meglepetésben és fordulatokban nincs hiány, és nem csak a történet miatt. Ha az Orient Expressz hóakadály miatt kénytelen megállni, mi száguldunk tovább. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, Poirot megoldja a bűntényt, de hogyan és milyen módszerekkel, csak akkor derül ki, ha jegyet váltanak erre az izgalmas és különleges utazásra.

Moziélmény színházban, a 21. század lehetőségei, a 3D technika új fejezetet is nyithat a színjátszásban, hogy milyen irányba visz, milyen lehetőségeket rejt, maximum a képzelet szabhat határt. Ne riasszon el senkit az újdonság és a technikai vívmányok, a látványelemek mellett mégis csak a történet és a színészi játék miatt érdemes megnézni a darabot, mert alapvetően mégsem moziba, hanem színházba látogatunk, és ezt egy pillanatra sem feledjük az előadás közben.