Böjte Csaba üzenete
Csaba testvér: Hagyjuk a bezárt ajtót, keressünk nyitott ablakot!
A járvánnyal együtt a negatív jövőkép, a félelem is begyűrűzött az életünkbe, fáradtan, fásultan próbálunk alkalmazkodni, újratervezni, és miközben a hangulat az adventre is rányomja bélyegét, igyekszünk úgy szervezni a szentestét, hogy az évek alatt kialakult karácsonyi szokásainkról ne kelljen teljes mértékben lemondanunk. De vajon hogyan érdemes újraértelmezni az élethez, az ünnephez való viszonyulásunkat, mit érdemes megtartani, mit érdemes újragondolni? Böjte Csaba, a több ezer elárvult gyermekről gondoskodó, Déván élő ferences szerzetes osztotta meg velünk gondolatait.
– Bizonyára szokatlan, de tanulságos volt az ön számára az idei, járvány uralta esztendő. Milyen tanácsot adna azoknak, akik útmutatást remélnek, mert úgy érzik, magukra maradtak, nehezen küzdenek meg félelmeikkel?
– Sokak számára botrányos lehet, amit mondok, de a szentírásban az áll, hogy hétévente tartsunk szombatévet, legyen az az év olyan, mint a vasárnap, szolgáljon pihenésre, legyen csendes, nyugodt, imádságos, békességes év. Szombatévként éltem meg ezt az esztendőt, olyan évet ajándékozott nekem az Isten, amikor nem kellett sokat foglalkoznom a külvilággal, nem a vízszintes horizonton kellett tevékenykednem, hanem inkább függőleges síkon, vagyis az ég felé kellett még jobban nyitnom. Testvéreimnek is ezt mondanám: ne a bezárt ajtók kilincsét rángassák, hanem próbáljanak olyan ablakokat észrevenni, amelyek nyitva vannak. Ezek a napok igen alkalmasak az elmélyülésre, az elcsöndesedésre, az életünk újratervezésére, újragondolására. Ne azt nézzük, hogy mit veszítettünk el a járvány miatt, hanem vegyük észre, hogy milyen új lehetőségeink adódhatnak.
– Azzal együtt tartja értékesnek ezt az évet, hogy közben önt is érintette a járvány, súlyosan megbetegedett...
– Emlékszem, annak idején édesanyám minden nap megfőzte az ebédet. Volt, ami nagyon ízlett, volt, ami kevésbé, de mindenképpen hála él bennem, amiért felnevelt, gondomat viselte, és íme, élek, egészséges vagyok. Ugyanezt gondolom a mennyei Atyáról, ő minden nap megteríti az asztalt, minden nap törődik velünk, van, amikor jobban ízlik a főztje, van, amikor kevésbé, a fontos, hogy legyen hála bennünk, tudjunk örülni annak, amit kapunk. Utoljára negyven éve voltam kórházban, de el tudtam fogadni a betegséget, úgy éltem meg, hogy ezt adta a Jóisten, egyik nap még fent voltam a hegyekben Miklós Edit sízővel, rá két napra rám szakadt a kétoldali tüdőgyulladás, a köhögés. Eddig azt hittem, golyó- és vírusálló vagyok, de kiderült, hogy ez nem így működik, mi, emberek, törékenyek vagyunk. A felépülés alatt a kihagyott lehetőségekre gondoltam. Vannak helyzetek, amikor a labda ott pattog a lábadnál, a kapu meg üres, de ha nem lövöd rá, nem biztos, hogy lesz újabb esélyed. Korábban voltak az otthonokkal kapcsolatban olyan lehetőségek, amelyeket nem ragadtam meg azonnal, ezek jártak a fejemben, de hálás vagyok a Jóistennek, hogy tovább pattogtathatom a labdát, és meg tudom valósítani mindazt, amit korábban elhanyagoltam. Csak vissza kell vennem a tempóból, nyugodtabban kell dolgoznom.
– Mit ajándékozna legszívesebben az oltalmát élvező gyermekeknek karácsonyra?
– Elgondolkodtam azon, hogy vajon a mennyei Atya milyen ajándékot adott karácsonykor az ő szent fiának. Végül is ő írta a forgatókönyvet, adhatott volna neki kincset, vagyont, hírnevet, kapcsolatrendszert, bármit. Ehelyett adott neki egy édesanyát és egy nevelőapát. Elküldte angyalát Máriához, hogy megtudja, vállalja-e, hogy a kis Jézus édesanyja legyen. Mária, komolyan átgondolva a feladatot, igent mondott a felkérésre, és nem ímmel-ámmal, hanem jókedvvel, örömmel, bátorsággal vállalta, és a kimondott igen mind a mai napig érvényes, hiszen a jelenések arról szólnak, hogy a Szűzanya most is ott áll szent fia mellett. Ugyanígy üzent a mennyei Atya Józsefnek is, hogy ne féljen feleségül venni Máriát, és József igent mondott, ennek az igennek pedig súlya volt, hiszen tudjuk, nem állt tétlenül, mikor Heródesnek elgurult a gyógyszere. Gondoljunk bele a helyzetébe: egyfelől ott voltak a rokonai, a műhelye, a megrendelések, a biznisz, ahogy ma mondanánk, másfelől ott volt a kis Jézus, a család, Isten akarata. És József döntött: vállalta az idegent, a nyomort, és menekítette a kis Jézust. Ha ajándékot szeretnénk adni gyermekeinknek, próbáljunk meg hasonló szülők lenni, ne megkeseredett, állandóan panaszkodó anya és apa legyen a gyermekek mellett, hanem kapjanak cselekvő, hálás szülőket, jókedvű édesanyát, gondoskodó, asztalfőre odaülő apát.
– Az otthonaiban nevelt árva-félárva gyermekek közül bizonyára sokan azt sem tudták korábban, mit jelent az ünnep. Lehet tanulni az ünneplést, meg lehet tölteni tartalommal az ünnepnapokat?
– Nem hiszem, hogy tanulni kell az ünneplést, megy az magától, a gyermekek le tudják gyömöszölni a torkukon azt a dobostortát! Örömben, szeretetben vagyunk együtt az otthonban, végre nem kell noszogatni a gyerekeket, hogy tanuljanak, takarítsanak, hányják el a havat. Most éppen egy szép pásztorjátékot tanulnak a nevelőkkel, este pedig felmegyünk a hegytetőre, hátha megláthatjuk azt a csillagot, amely elvezette a napkeleti bölcseket az újszülötthöz.
– Idén átírják a szabályok a karácsonyt, sokan mérlegelik, hogy betartsák-e szenteste a járványügyi előírásokat vagy inkább kockáztassanak.
– Ha autóval megyek az úton, és senki nem jön szembe, nem előzök folytonos vonalon, mert azzal nem csak a magam életét, de a másét is veszélybe sodornám. De azzal is példálózhatok, hogy amikor Mária megtudta, hogy Heródes a gyermek életére tör, nem azt mondta Józsefnek, hogy feküdj vissza, aludj, mert a mennyei Atyának gondja van mindenre, hanem – bízva a gondviselésben – megtette mindazt, ami tőle telt, tehát a szent család nem segélyből, hanem munkából élt. Sok ember hátradől, várja a hatóságoktól a megoldást, de ő maga semmit nem tesz a járvány ellen, mint ahogy sok gyerek azt hiszi, a tanárnak kell izzadni helyette, neki nem is kell erőfeszítéseket tenni a tudásért. Az enyéimnek szoktam mondani, ha az úszótanfolyamon nem tanulsz meg úszni, te fogsz elmerülni, mert ez a te életed, te felelsz saját magadért. Fontos az öntudatra ébredés, fontos a kezünkbe venni az életünk irányítását, el kell dönteni, hogy sodródunk-e a többiekkel, szajkózzuk-e azt, amit másoktól hallunk, vagy lesznek saját, önálló gondolataink, amelyek alapján tervezhetünk. Rengeteg karácsonyi képeslapot kapok, és szomorúan látom, hogy nagyon kevés rajtuk az önálló gondolat, többnyire kimásolt idézeteket küldenek az emberek. Arra biztatnék mindenkit, fogalmazza meg magának, mit jelent számára a karácsony, és azt ossza meg, azt küldje el másoknak, adjon valamit magából.
