Citadella obszervatórium feltárása

Európa egyik legkorszerűbb csillagdájaként tartották számon azt az épületet, melynek alapjait nemrégiben a Citadella megújítási munkálatait előkészítő régészeti feltárásokon találták meg. 

A csillagvizsgáló szerepéről Fullár Zoltánnal, a Várkapitányság Nonprofit Zrt. régészeti irodavezetőjével beszélgettünk.

A Gellért-hegyen található Citadella és környezete jelentős átalakításon megy keresztül a jövőben, ugyanis az évtizedek alatt méltatlanul lepusztult épület kiemelt kormányzati beruházás keretében születik újjá. A fejlesztéseket Fodor Gergely kormánybiztos irányításával a Várkapitányság végzi.

A beruházás előkészítése a terület régészeti kutatásával és a régészeti dokumentáció elkészítésével kezdődött. A feltárásokat vezető Fullár Zoltán elmondta, hogy a hegyen egykor egy obszervatórium is állt, amelynek jelentős tudománytörténeti szerepe volt a XIX. században, ezért nemcsak régészeti, hanem műemléki oldalról is megvizsgálták a munkaterületet.

– A csillagdáról tudtuk, hogy egy kéttornyú épület volt, és a keleti tornyának hajdani középpontját mutatja a Citadella udvarán elhelyezett kő mint csillagászati meridián emlékpont. Azt próbáltuk megvizsgálni, hogy amennyiben az ehhez illesztett alaprajz vonalában nyitunk szelvényeket, akkor vajon megtaláljuk-e az egykori épület falainak nyomait – magyarázta Fullár Zoltán.

Ha valaki rákeres az interneten a régi Gellért-hegyi csillagvizsgálóra, akkor több, egymástól eltérő adattal találkozhat. Egyes források különböző időszakra teszik a működését. Kevés fotó maradt fent róla, de festményeken, rézkarcokon is különböző ábrázolásokkal találkozhatunk.

– Van egy 1813-ból származó alaprajzunk, ezt a dokumentumot felhasználva jelöltük ki a kutatási pontokat. Sikerült jól beazonosítanunk bizonyos falakat. A keleti torony alapozásához köthető nyomokat is találtunk, de a déli fal több szakasza is előkerült, így az egykori csillagda helye pontosan látható – ismertette a régészeti irodavezető.

A XVIII. században megszűnt a nagyszombati egyetem, jogutódja, vagyis az intézmény egy része a budai Várba költözött, ahol 1780-ban épült egy csillagászati megfigyelőpont. A jelenlegi Budavári Palota D épületére, azaz a mostani kupolától délre, az akkori épület középtengelyébe emelték a négyszögletes, toronyszerű építményt.

– Nagyszombatban komoly szakmai munka folyt. Ott is volt csillagvizsgáló, ami az 1750-es években készült el, és Weisz Ferenc nevéhez fűződik. Az ott végzett tevékenységeket próbálták meg itt Budán folytatni, de a Budavári Palota épületei nem igazán feleltek meg erre a célra – magyarázta a szakember.

Az ezt követő évtizedekben próbáltak keresni olyan helyszínt, ahol felépülhetne egy új csillagda. Így esett a választás a Gellért-hegyre, az oda szánt épület tervei végül 1813-ra készültek el. Két évvel későbbi avatásán I. Sándor orosz cár, I. Ferenc osztrák császár és magyar király, valamint III. Frigyes Vilmos porosz király is jelen volt.

– József nádor és az uralkodó támogatásával komoly pénzügyi segítséget kapott a csillagvizsgáló, ezáltal a kor legmodernebb műszereivel szerelhették fel. A torony rézbádog kupolái forgathatók voltak. Az épületet viszont, mint az a korabeli híradásokból kiderül, folyamatosan renoválni kellett. Érdekesség – tette hozzá a régész –, hogy a müncheni obszervatóriumot a Gellért-hegyi csillagdáról mintázták. 

Mint azt megtudtuk, az épületnek különleges funkciói is voltak. 1817-ben a csillagdához hozzáépítettek nyugati irányból egy igazgatósági épületet, amelyben gazdasági feladatokat láttak el, illetve szolgálati lakás működött benne, de volt ott istálló és kocsiszín is. 1821-től, vagyis az első magyar geodéziai felméréstől kezdve több vetület alapjául a keleti torony középpontja szolgált. Egy másik különlegesség, hogy mivel magaslaton állt a komplexum, így 1830-tól onnan jelezték a déli harangszót, melynek hangja kilométerekre elhallatszott.

Egyébként nemcsak kulturális, de politikai szempontból is fontos szerepet töltött be az épület. Tittel Pál igazgató széles körű ismertségének köszönhetően Deák Ferenc, Széchenyi István és Kazinczy Ferenc is megfordult a csillagdában. Sőt különböző alkalmakkor a városlakók is felkeresték az épületet. Akkoriban a Gellért-hegyen egy kápolna is állt: vannak olyan ábrázolások, melyeken azt látjuk, hogy az emberek az obszervatórium épületét körbeveszik, és úgy ünnepelnek.

Több helyen az olvasható, hogy a szabadságharc során az épületkomplexum jelentős sérüléseket szenvedett: 1849-ben a Buda visszavételére készülő magyar seregek az obszervatórium mellett állították fel a tüzérségi ütegeiket, és onnan lőtték a várvédőket. Az osztrákok is támadták őket, így a csillagvizsgáló is sok találatot kapott.

– Komoly mentési munka folyt. Az igazgató elmenekült, de Albert Ferenc másodcsillagász biztonságos helyre hordta a műszerek egy részét. A megmentett berendezésekből láthatunk néhányat a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumban, illetve a Svábhegyi Csillagvizsgálóban. Sok iratanyag és eszköz viszont nyomtalanul eltűnt – tette hozzá Fullár Zoltán.

A régészeti irodavezető hangsúlyozta: nem igaz, hogy a szabadságharc után, a Citadella építésekor bontották le a csillagdát.

– Haynauék az 1850-es években arra törekedtek, hogy a nagyobb városoknál katonai erősségeket emeljenek. A Budát övező magaslatokra is terveztek néhányat, ám végül csak a Gellért-hegyen készült el a Citadella. Először le akarták bontani az obszervatóriumot, de a császár megvétózta ezt az ötletet.

Ábrázolások is bizonyítják, hogy a csillagda még állt, amikor megépült a Citadella, de a katonai vezetés folyamatosan lobbizott azért, hogy eltűnjön onnan. A helyreállítás ellenére az épület már nem volt alkalmas az újabb fejlesztésekre és a korszerűbb műszeres megfigyelésekre sem, így végül kiürítették, és 1870–71-ben lebontották.

– Mire a Citadella felépült, a fellegvár gyakorlatilag elvesztette a katonai jelentőségét. Az osztrákok megfélemlítés céljából emelték, egy újabb forradalmi esemény idején a magaslatról ágyúkkal lőhették volna Budát és Pestet. 1894-ben, Kossuth temetésekor a nép több helyen is összegyűlt. Egy gyermek visszaemlékezéséből kiderül, hogy a Citadella ágyúréseit kinyitották, kitolták az ágyúkat a város felé, de azokat nem sütötték el. A század végén egyébként felmerült a csillagvizsgáló újjáépítése, de nem lett belőle semmi – mesélte a szakember.

– Eddig nem volt igény arra, hogy felkutassák a csillagda maradványait. Az 1960-as évekig folyamatos katonai jelenlét volt a Gellért-hegyen, itt volt a főváros legfontosabb légvédelmi pontja a rakétarendszer kiépítéséig. Azután turisztikai funkciókkal bővítették az épületegyüttest, de régészeti kutatást nem végeztek – fogalmazott.

Felmerül a kérdés, hogy a most megtalált falmaradványok alapján helyre lehetne-e állítani az egykori obszervatóriumot. Fullár Zoltán szerint az alapok már nem felelnének meg a kor követelményeinek, sőt az újjáépítéssel elpusztítanánk a régi emlékeket is. És persze a Svábhegyen működő csillagvizsgáló miatt szükségtelen is lenne.