Czakó Gábor: Csata minden áldott nap – könyvajánló
Két rivális gyerekbanda harca – Pál utcai fiúk modern köntösben.
Mindenkinek vannak szép és kevésbé kellemes emlékei a gyermekkorából, melyeket évek, évtizedek múltán is szívesen emleget. Czakó Gábor önéletrajzi elemekből szőtt ifjúsági regénye is ilyen kedves fiatalkori élményekből táplálkozik: az első sorok elolvasása után mi magunk is a cselekmény részévé válunk. Elképzelhetjük, amint kiugrunk búvárfelszerelésben a gumirepülőből, majd pisztollyal két vérgolyót eresztünk társunkba, aki nem életét veszti, hanem a lövedékek révén kap egy új esélyt a sorstól. Na de szabad-e a vezérőrnagyra támadni? Vajon jogosan vesznek revansot a lándzsások a csúzlisokon, akik kulcscsonton találják a főnököt? Zoli, a nagyanyja által nevelt árva gyermek szemszögéből nézve idővel mindenre választ kapunk.
Czakó Gábor regénye és a Pál utcai fiúk között némi hasonlóságot vélünk felfedezni. Az Arany-kör egy fiatalokból álló félkatonai szervezetként is megállná a helyét, egyúttal működése, hierarchiája a felnőttek társadalmához hasonlóan épül fel. Velük szemben pedig a játékosabb, kevésbé fegyelmezett brigád áll, mely jószerint csak védekezésre képes. A csapathoz, társaságba tartozás érzése végigkíséri szinte minden ember életét, hiszen ki ne élné át azt, mint Zoli: ha távol marad, nem szerez olyan tapasztalatokat, melyek felnőttként meghatározhatnák értékrendjét, megkönnyítenék a helyzetét. A válaszút mindenkinek az éetében jelen van, és sokszor csak később döbbenünk rá, hogy jól döntöttünk-e vagy sem.
Hol olvashatom el a könyvet? A Digitális Irodalmi Akadémia jóvoltából ingyenesen IDE KATTINTVA olvashatjuk el a könyvet!
Így vélekednek az íróról:
„Összességében elmondható, hogy Czakó Gábor prózájában az ábrázolás, az elbeszélés és a példázatosság, a tanító jelleg összhangja figyelhető meg leginkább. Tárgyához – legyen az egy konkrét cselekmény leírása vagy véleményközlés – mindig a szemléltetés igényével közelít. Teszi mindezt olyan írói rutinnal, és olyan biztos ideológiai háttérrel, hogy szemléltetése a legvalóságosabb meggyőző erővel bírhat a befogadás végére beavatottá is váló olvasó számára.” – Farkas Gábor, Magyar Művészeti Akadémia
Ezt gondolja egy olvasó a műről:
„Azért szomorú, hogy a mai fiatalok már csak a telefonokat nyomkodják, holott át kellene nekik is élniük ezeket a grundharcokat. Mind jobb emberré válnának.” – egy névtelen olvasó
Idézet a könyvből:
„A kicsi rángatta magát, hogy egy élete, egy halála, utánamegy a rablónak.
– Összetöri!
– Még mindig jobb, mintha téged törnek össze.
Hüppögött, majd torka szakadtából bőgni kezdett. Bátyja már sietett, vonszolta maga után. Csak a torony mögé érve lassított.
– Visszaszerzem a röpzidet, csak ne vonyíts már, ne vonyíts!
A kicsi hirtelen abbahagyta a sírást.
– Megfőzik ezeket a Tikosokat?
– Miért főznék meg?
– Nyersen eszik őket?
– Dehogy eszik, te tüdő. Csak viccelt ez a gyerek.
– És engem se ettek volna meg?
– Magyarországon nincsenek kannibálok.
– Mi az a kannibál?
– Emberevő. De Magyarországon nincsenek emberevők.
– Ez még Magyarország?
– Az.” – 1. fejezet
