Dark Academia – a tudás divatja

Mizser Fruzsi egy jelenségről ír, egy olyan online közösségről, ahol a tanulás divat.

Mit jelent egyáltalán ez a kifejezés? Az „aesthetic” a mai internetes szlengben nem a szó hagyományos értelmében vett esztétikát (tudományágat) jelöl, hanem inkább egy ernyőfogalomként használatos, amelyben bizonyos tevékenységek, tárgyak, hangulatok, színek, stílusok ötvözete egy egészen új kategóriát hoz létre.

A Dark Academia a tanulás szeretetét, az akadémiai közeget és annak tartozékait, életmódját hirdető stílusjelenség. Elsőként a TikTok alkalmazáson keresztül nyert követőket, mára már tele van vele az Instagram és a Pinterest. Ez is egyfajta önkifejezés, ami mondjuk inkább hajaz egy modern Pickwick Klubra. A stílushoz vegyesen köthetőek a nagy múltú, patinás egyetemek épületei (Oxford, Cambridge), Oscar Wilde és egyéb angol klasszikusok, a késő éjjelbe nyúló olvasás, a tintás ujjbegyek, a penna és a pergamen, a régi lemezek és az egyéb antikvitások.

Nem, ez nem csupán egy retrómozgalom, hanem konkrétan egy gyakorlati síkra terelt életmód, ami a tanulás szeretetére nevel, és az olthatatlan, sosem csillapodó kíváncsiságot szorgalmazza. A kutatás szépsége, a keresés és az ebből fakadó eredményesség érzete valószínűleg azért is olyan népszerű a könyvmoly fiatalok, diákok körében, mert visszaadja a cselekvésre való képesség érzetét egy olyan világban, ahol minden sarkon a zűrzavar szörnyecskéi pislognak.

Az első hallásra rendkívül pozitív kicsengésű (mégis Dark) Academiát is érik kritikák. Egyfelől azért, mert sokak szerint csak annak a már amúgy is létező, szinte agresszív produktivitáshullámnak egy újabb megjelenési formája, ami évente egyre több fiatalt kerget önsanyargató, katatón, depresszív állapotba. Felvethető az a kérdés is, hogy a felszínes, kissé rögeszmés gyertyagyújtogatás, naplózás és szükségtelen polaroidkészítés valójában inkább éppen hogy elveszi az időt a valóban hasznos napi tevékenységektől. Arról nem is beszélve, hogy a mániákus listázás és időbeosztás mintha némely esetben elcsenné szigorú ujjaival a dolgok lelkét. Másfelől az egyéni szempontokon túl sokan támadják azért is a Dark Academia jelenségét, mert állítólag Európa-centrikus, és dominánsan fehér alkotók (festők, írók, művészek) munkáit sorakoztatja fel.

Érthető a gyanakvás, ami az ilyen kategóriákat övezi – elég a 2006 környékén tetőző emo jelenségre gondolni, ami nem csupán a furcsa, fekete hollókhoz hasonlatos tinédzsereket jelentette, szemükbe lógó hajjal és gördeszkáikkal, hanem sajnos a szuicid hajlamok erősödését és nem kevés tizenéves halálát okozta. (Megjegyzendő, hogy nem újdonság az ilyesfajta megrendült lelkesedés: gondoljunk csak Goethe idején a Werther utóhatásaira...) Ez az aesthetic azonban szerencsére nem ilyen radikális. A hozzá kapcsolódó tevékenységek kivétel nélkül békések, álmodozó lelkek számára is kellemesek. A kalligráfia gyakorlása, a levelezés éppúgy ebbe a körbe tartozik, mint romantikus lírikusok olvasása a holdfényben vagy egy fa lábánál, illetve teázás egy porcelánkészletből a kandalló mellett egy hideg, téli estén. Mivel a központi téma mégiscsak a tanulás „esztétikája”, így nagyon fontos a megfelelő közeg létrehozása. Szükségünk lesz a következőkre:

1. egy egyszerű, lehetőleg patinás asztalra sok fiókkal,

2. vadvirágokra (legjobb szárítva, csokorba rendezve),

3. egy ódon gyertyatartóra és néhány viaszgyertyára a kellemes, sárga fényért,

4. valamilyen forró italra, hogy jobban menjen a koncentrálás,

5. továbbá a kedvenc pennánkra, könyveinkre (persze, a laptop sem elhanyagolható egy mai egyetemista számára).

A legjobb, ha odakint zuhog az eső.

A kreatívabbak létrehozhatnak maguk számára egy saját, úgynevezett „moodboardot”, azaz hangulattáblát, az asztal fölött vagy valahol a szobában. Ezen a kollázson a papírkivágásoktól az idézeteken át az ősrégi képeslapokig bármi szerepelhet. A lényeg az esztétika és az atmoszféra megteremtése.

Bár mindez valóban nagyon hangulatos, egy bizonyos fokú nehézséggel is járhat az efféle életmód, hiszen a gyorsan száradó tintával és a pennával sokkal nehezebb írni, így nehezen illeszthető egy mindennapi rutinba – ugyanakkor talán épp erre van szükségünk. Valahogy éreznünk kell, nem jön minden olyan könnyen, ahogy azt megszokhattuk. A szép és jó eredményért ma is meg kell dolgozni. Ez a DIY (Do It Yourself, csináld magad!) szemlélet, a kézzel való munkavégzés, a barkácsolás élvezetének újrafelfedezése nem csak a Dark Academiára jellemző. A digitalitásban nehéz kézzelfogható dolgokról beszélni. Minden itt van – és mégsincs sehol. Azáltal, hogy minden könnyedén elérhető – vagy hogy általános tény, hogy a világ csak egy kattintásra van tőlünk –, nehezebb értékelni azt, ami az orrunk előtt van, és a hagyomány, a régi dolgok szeretete is odavész. Nem véletlen, hogy a térben megjelenő, anyagi („valós”) tárgyak, a saját kezünkkel létrehozott apróságok most hirtelen mégis nagyon kedvessé válnak számunkra.

Jöjjön tehát egy kis stílusgyakorlat! Aki kedvet kapott a Dark Academia követéséhez, ruházkodásában bánjon csínján a rikító színekkel: válassza inkább a gesztenyebarna, mustársárga, mohazöld, grafit és bíbor színeket. A trendhez mindenképp hozzátartozik az iskolás divat – azaz galléros ingek, horgolt és kötött pulóverek, blézerek, mandzsetták, nadrágtartók, illetve az Oxford-félcipők és chelsea csizmák. Az a fontos, hogy minél inkább legyen vintage a viselet. A stílus persze csak a személyiség egy töredéke. Kellenek még a megfelelő klasszikusok, az olvasottság, a romantikus drámák, az igaz történetek és dokumentumfilmek szeretete, kedvenc Mozart- és Beethoven-dallamaink.

Ha minden a rendelkezésünkre áll, akár egy olyan közösség tagjává is válhatunk, ami szerint újra trendi az olvasás és a tanulás. A Dark Academia persze attól még a közösségi médiák gyermeke: egyelőre főként az Instagram-kompatibilis fotók díszletei a megtört könyvgerincek és az írótollak. Egy széles körű igényre azonban mindenképpen rámutatott. Reméljük, hogy ebben az esetben a valódi műveltség és annak tisztelete nem esik majd a felszínes gondolatok és az egyre polarizálódó szubkultúrák áldozatául.

„In consiliis nostris fatum nostrum est”, azaz: Sorsunk a választásainkban nyugszik.