Dobos László: Hólepedő – könyvajánló
A problémáink elől hiába menekülünk, egyszer úgyis utolérnek. Ezt az állítást Dobos László regénye is igazolja.
Rohan a világ, pláne akkor, ha a kocsink visszapillantó tükrén keresztül nézzük, hogy mi mindent hagyunk magunk mögött, mi válik egyre kisebbé, majd tűnik el apró pontként a látképben. Egy felvidéki magyar tanárnő számára éppen az autózás jelenti a lelki nyugalmat, a száguldás mámora feledteti magányát, lelki vívódásait, a hegyek és folyók között gyengécske cérnaszálként kanyargó út még Jackie Stewartot, a világ egyik legjobb autóversenyzőjét is eszébe juttatja. Ám nem szabad elfelejtenünk, hogy a balszerencse billogja bizony még akkor is fejünk felett lebeg, ha azt nem vesszük észre: Csinoska – így becézik a hölgyet – így válik egy ködös trauma után a kórházi ágy és gipsz rabjává, a kórteremben fekve pedig már nem menekülhet tovább a gondolatai elől…
Dobos László Hólepedő című regényében szereplő főhős helyzetével bárki azonosulhat. A szerző egy szegény felvidéki tanítónő élettörténetét mutatja be, az őt körülvevő körülmények pedig folyamatosan változnak. Közelről láthatjuk az ő privát gondolatait, ügyeit és talán ő maga is csak akkor döbben rá, hogy álomvilágba élt, amikor a balesetnek köszönhetően „kiszakadt” onnan. Mondhatnánk azt is, hogy a tragédiáig nem vette elég komolyan az életet, majd a kórházban immár másfajta küzdelmet folytat azért, hogy ne kerüljön a túlvilágra. Való igaz, hogy egy-egy trauma mindenki számára sorsfordító: olyan lehetőségek nyílnak meg előttünk, melyekkel problémáinkat magunk mögött hagytuk. Ehhez pedig egy dologra mindenképpen szükség van. Tárjuk fel a valóságot, hogy ne pusztítsuk tovább magunkat, és ne váljunk újra a látszatok rabjává.
Hol olvashatom el a könyvet? A Digitális Irodalmi Akadémia jóvoltából ingyenesen IDE KATTINTVA olvashatjuk el a könyvet!
Érdekességek:
Márkus Béla írta meg Dobos László részletes önéletrajzát, melyből kiderül, hogy a felvidéki író korábban egy évig sofőrként dolgozott, majd 1950–1952-ig képesítés nélküli tanítóként tevékenykedett. További érdekesség, hogy 1951-ben beiratkozott a pozsonyi Komenský Egyetem pedagógiai karának magyar–történelem–polgári nevelés szakára, 1955–1960 között nemcsak diák, hanem tanársegéd is volt.
Így vélekednek az íróról:
„Azaz, a szlovákiai magyar szellemiséget és főleg irodalmat akármelyik kiterjedésénél fogva vizsgáljuk, Dobos László személyiségébe ütközünk: az elmúlt fél század jellegzetes, emblematikus alakja volt, nagy tervekkel és nagy teljesítményekkel. Ebben a korszakban tájainkon persze sok volt a nagy képzeletű, tehetséges ember: ő azon kevesek közül való volt, akik meg is tudták valósítani terveiket.” barkaonline.hu/Tőzsér Árpád
Így vélekednek a kötetről:
„A Hólepedő »privát« gondolat és kapcsolatokat átvilágító tudatregény, nyelvében az intellektuális számvetés elvontságát szerencsésen ellenpontozzák a képzelet szürrealisztikus ugrásai, a költői asszociációs technika meg a felvidéki táj és nyelv hatásaitól inspirált balladisztikus megoldások.” Legeza Ilona
Ezt gondolja egy olvasó a műről:
Egy olvasó úgy értelmezte a könyvet, hogy a történet fő vonalát az életért való küzdelem jelenti. A körülmények az ő olvasata szerint folyamatosan változnak, míg az életben maradáshoz szükséges lelki erő pedig a változásokhoz alkalmazkodva növekszik.
Idézet a könyvből:
„– Kihez menjek, anyám?
– Keresztanyád is van.
– Moha nő a vállamra, mire szóhoz jutok mellette. Megfojt a tanácsaival. Legszívesebben valami gyógyteába mártana. Szarka tanítja madártársát fészekrakni, ahogy ő beszél velem: csak így, csak úgy; nekem, a gerlicelánynak csak annyit kell mondanom: tudom, tudom.
– Hát a testvéreid?
– Hetenként járok a házuk előtt, lassítok, dudálok, néha integetek is.
– A szavadat kívánnák.
– Majd karácsonykor.
– Elvesztegeted magad a rohanásban, tékozlod magad… Nincs miért menned most sem…
– Elmegyek.
– Hová?
– Csak úgy, a nap irányába, mint három szegény szabólegények.
– Közülünk neked már senki sem jó.” 1. fejezet
