Egy amerikai fiú, aki a magyar történelem szerelmese

Willie Gevertz imádja a magyar történelmet, és ennek nem fél hangot adni. A sikeres vloggerrel bejártuk Budapestet.

– Szia, hogy vagy? Örülök, hogy találkozunk! – köszön rám szinte tökéletes magyarsággal egy didergős, februári napon. A Mátyás-templom előtt találkozunk, széles mosollyal jelenik meg. Willie Gevertz egyre népszerűbb amerikai tartalomgyártó, aki az Instagram mellett néhány hónapja már ismeretterjesztő és kalandos utazási videókat is készít Walking With Willie nevű YouTube-csatornáján. Sétára indulunk a budai utcákon, kedvenc kerületében.

– Két éve költöztem Magyarországra, de először 2016-ban jártam Budapesten – meséli, ahogy megiszunk egy forró kávét a Tóth Árpád sétányon. – Először a barátommal, Tommal érkeztünk a városba, és egyszerűen lenyűgözött minket. Olyan sokféle és különleges hely! Egyik este, buli közben döntöttük el, hogy ide fogunk költözni. Aztán két évvel később, 2018-ban ez meg is történt. New Yorkban születtem, Londonban voltam egyetemista, később pedig Fokvárosban dolgoztam, de most itt élek a barátnőmmel, és videókat készítek.

– A klasszikusok inspiráltak, mint például Anthony Bourdain sorozatai, de nagyon kedvelem „baldandbankrupt” (Benjamin Rich) vlogjait a posztkommunista országokban. Én is hasonló dolgot próbálok csinálni, csak kicsit több infóval.

A csatornája, bár elsősorban szórakoztató céllal készült, rendkívül tanulságos videókat sorakoztat fel a legkülönbözőbb történelmi témákban: egyszer a Hunyadiakról hallunk, aztán Sopron és Kőszeg utcáit járjuk, újabban pedig Esztergomban III. Bélával ismerkedünk. Megjegyzem, hogy gyakran érzem úgy, ő többet tud a múltunkról, mint én.

– Mielőtt idejöttem, nem volt túl sok ismeretem Magyarországról, keveset tudtam, de nagyon tetszett a történelme, úgyhogy beleástam magam – mondja. – Nehéz nem látni azt a sok traumát, amiket ez a nagyon régi nemzet átélt, de tisztelem ezt a nem is annyira pesszimista, mint inkább underdog jellegű, túlélő mentalitást. A magyarok mindent kibírnak! – nevet, miközben egy pillanatra megállunk Abdurrahman pasa emlékműve előtt. Hangosan felolvassa a feliratot. – Először az oszmán idők érdekeltek a legjobban, a várvédők kora és a nagyobb királyok, háborúk. Toldi karakterét nagyon szeretem. Johnny Gold pedig nagy költő volt!

Magyarra vált, és elkezdi szavalni A walesi bárdokat: – „Edward király, angol király. / Léptet fakó lován…” Imádom ezt a verset. Igyekszem sokat olvasni magyarul. Érezni a ritmusát, gyakorolni a kiejtést. A legjobbak a romantikus, háborús versek. Balassi Bálint, Zrínyi, de szeretem Petőfit és Arany Jánost is. Még nem tudom eldönteni, ki a kedvencem.

– Magyarországról egyébként Amerikában inkább a közép-európai halmaz részeként szoktak gondolkodni – meséli, és ahogy gondolkodik, újra angolra vált. – 1956 persze nagy dolog volt, a legtöbbeknek ez a forradalom jut eszébe. Engem ez az időszak is érdekel, de a kommunizmus sebei még frissek, az embereknek személyes emlékei vannak. A Dózsa György-féle parasztfelkelésről és az akkori véres gyilkolásokról könnyebb beszélni. Minél távolabb van valami, annál szórakoztatóbb – hiába ilyen borzasztó.

Lépcsőzünk lefelé a várból. Történetekről, a kedvenc legendáiról és meséiről kérdezem. Hirtelen újra magyarra vált, könnyedén. – Szeretem a meséket, ismerem őket. Vukról van festmény Pesten egy falon. Most amúgy a Kukorica Jancsit akarom megnézni, nemrég megtaláltam Jankovics Marcell nagyon híres animátort, és az ő munkájára vagyok kíváncsi. Sok dolgot tervezek, de most épp március 15-ére készülök. Negyvennyolc miatt. – Megpihenünk Kodály szobra mellett, és végigtekint a városon. – Itt tényleg sűrű a történelem. Minden utcán annyi nagy ember nyomában lépdelünk.

Gül Baba türbéje felé vesszük az irányt. Nem tudok túllépni azon, hogy milyen szépen beszéli a nyelvünket. – Szeretem. A nyelvtan, a ragozás könnyebben megy, a kiejtés nehezebb nekem. De már két éve csinálom. Sokat kell most gyakorolnom, amikor csak lehet. Így, hogy beszélek magyarul, az emberek már nagyon barátságosak.

Azt mondja, a nyelvek neki a legjobb értelemben véve kihívások. Nagyon inspirálja a tanulás folyamata és hogy valamennyire másokat is taníthat a videóival. Ez is egy titkos vágya: tanárnak lenni. Szerinte azonban ahhoz egy másfajta elköteleződés és még elmélyültebb ismeretek kellenek. Ő persze mindenre nagyon nyitott.

Útközben a Király Fürdő zöld kupolájára mutat. – Ez sajnos örökre bezárt – mondja, de elmeséli, hogy ő még kipróbálta, sőt már első budapesti látogatásakor végigjárta az összes itteni termálfürdőt. Sevcsenko ukrán költő szobra előtt valamilyen filmet forgatnak. Odamegyünk. Willie szóba elegyedik a hölggyel, akiről kiderül, hogy a Magyarországi Ukrán Kulturális Egyesület igazgatója. Hártyányi Jaroszlava és a stáb percekig faggatják, hogy honnan jött, mit keres itt és miért tud ilyen jól magyarul beszélni. – Sok szabadidő! – feleli tréfásan. Integetünk a friss barátoknak, és továbbindulunk.

Budapesttel és Magyarországgal biztosan hosszú távra tervez. – Amikor ideköltöztem, csak akkor tudtam meg, hogy van itteni ősöm. Azelőtt csak a barátnőm és az ő családja miatt éreztem itthon magam. Nagyon meglepődtem. Felvidéki zsidó volt, aki az USA-ba vándorolt ki. Arrafelé, a Felvidéken még nem jártam, de Erdélyben már igen. Varázslatos, mesebeli táj. Trianon óriási trauma lehetett, ezt már én is látom, főleg hogy tudom, mennyi magyar él határon túl – de ez egy nagyon bonyolult téma, amiről én még nem tudok eleget. Utána fogok járni majd.

Felérünk a türbéhez, pihenünk a napsütésben. – Minden héten csütörtökön jön majd egy új videó. Most egyébként kis kanyar következik: irodalommal fogok foglalkozni. Az idő nagyon repül, egybefolynak a napok, úgyhogy sokat lehet olvasni. Én rengeteget tanultam itt. A koronavírus miatt a bezártság mindenkinek nehéz, de nekem például segített túllépni, hogy láttam, hogyan állnak hozzá a helyzethez a magyar barátaim, a párom. Amerikában tényleg mindenki pozitívabb életszemlélettel bír. Ugyanakkor minden túl van politizálva. Minden esemény, minden történés és minden cselekedet csak arról szól, hogyan fordítható valaki javára. Egy vírus nem demokrata vagy republikánus. Itt viszont mindenki higgadt és reális ezzel kapcsolatban, és ez nagyon szimpatikus nekem. Ez is el fog múlni. Bár sok tragikus dolog történik mostanában, sokan tönkrementek, elvesztették a szeretteiket... De a magyarok ezt is túl fogják élni.